Fél nyolckor már tele volt a Park, a fanatikus R-Go rajongók sárga zászlókkal várták Robit és csapatát. Meglepő módon a meghirdetett nyolc óra előtt 10 perccel meg is jelent a csapat a színpadon és elindult a Bombázó. A korai kezdésnek az lehetett az oka, hogy tíz óráig be kellett fejezni a koncertet. Itt ez kötelező.
Egymás után csendültek fel Szikora Robi slágerei és szép lassan be is sötétedett. Ahogy körülnéztünk, mindenki táncolt, csápolt vagy énekelte a közel negyven éves slágereket. És ami a legmeglepőbb volt, hogy itt tényleg minden korosztály együtt bulizott. Az ötvenes érettebb hölgyek kívülről fújták a Te csak mindig akkor sírsz, vagy a Rég várok valakire szövegét, de a húsz-huszonöt éves lányok is együtt énekeltek Robival és szerették is meg nem is. Ahogy sötétedett úgy lett egyre jobb a hangulat, Szikora ismét megmutatta, hogy még mindig Magyarország egyik legjobb színpadi előadója. Ki gondolná, hogy már a 69-et tapossa, és arra is kevesen számítottak, hogy a koncert szinte teljesen szünetmentesen kétórás lesz.
A csikidám slágerek egymást követték, a gidák jól táncoltak, a közönség teljesen együtt élt a zenekarral. Megvoltak a tevék, a pálmafák, a szalmakalapok, fergeteges volt a hangulat. És amikor már azt hittük, hogy vége a látványos előadásnak, a showman visszatért és már „ballagott is a katona”. Frenetikus zárása volt ez a koncertnek, gondolták sokan. De nem Szikora Robi. Mert ő még ezután is visszatért és a zárásra egy Hungáriás egyveleget hozott igazi jampi szerelésben. Szólt a Ciao Marina, a Gyere Gyere Juli, a színpadon és a közönség soraiban is mindenki rokizott.
A koncert végén mindenki együtt énekelte, hogy Micsoda buli. Mert ez tényleg az volt. Micsoda buli!
