Évről évre egyre többen zarándokolnak el a hegység területére, hogy saját szemükkel lássák a vidék különleges földpiramisait, amit az erózió az utolsó jégkorszak gleccserei által hátrahagyott agyagos talajból épített. Mivel az egyik pillanatban földpiramisok tűnnek el az esők miatt, a másikban pedig éppen kialakulnak pár méterrel arrébb, ezért nem lehet megmondani pontosan hány éves a legidősebb, vagy hogy mennyi ideig léteznek. De az biztos, hogy a legérdekesebbeknek több ezer év kell, hogy kialakuljanak.
Az akár 40 méter magas földpiramisokat a Renon-hegység környékén, több helyszínen is megcsodálhatjuk a kiépített kilátókból: van egy terület Longomoso és Monte di Mezzo között, a Finsterbach szurdok hasadékában, Soprabolzano környékén a Katzenbach szurdoknál, valamint Auna di Sotto területén a Gasters hasadékban.
A földpiramisok a hátramaradt agyagos talajból alakulnak ki, az esővíz eróziós hatása miatt. De mivel a talajban kövek és sziklák is vannak ezért a víz csak a szabadon maradt felületeket tudja kimosni. Így az a rész ami a kövek által fedett, megmarad és egyre meredekebb piramisokat alakít ki. A kalapként ellenálló kődarabok pedig stabilan tartják magukat a kúpok tetején mindaddig, míg valahol meg nem lazul a talaj.
Ha a felső “védelmező” szikla a mélybe hull a tornyot már nem védi semmi, így gyorsan eltűnik, de pár méterrel arrébb már lehet, hogy kialakulásnak indult egy újabb 10-15 méteres agyagos lejtő aminek a tetején trónol egy tekintélyes kődarab.
