Ez az a város, ahol örök találkozót beszélt meg a Száva és a Duna, ahol nyugodt, szemlélődő zöld parkok vetélkednek a hektikus, zajos nagyváros területeivel, és ahol a régi világ kultúrája helyet ad az új világ éjszakai életének. Belgrád ma már sokkal többet nyújt, mint örökkön emlegetett történeti látnivalói. Ami persze nem azt jelenti, hogy elhanyagolhatóak lennének, sőt aki először jár eme lenyűgöző és sokrétű városban, annak látnia is kell őket. Mint például a nekünk magyaroknak kötelező Nándorfehérvár várat. A várban sok a turista, de sok helyivel is találkozunk, bár magából az épületből nem sok minden maradt meg.
A legjobb a Felső-vár falain sétálni, innen gyönyörű a panoráma: rálátni a Duna és a Száva találkozására, az erdőkkel borított Nagy-Hadi-szigetre. „Itt esik szerelembe a Száva a Dunával”. A várban egy elegáns étterem teraszáról élvezhetjük a két folyó hangulatát. A vár területe egy igazi közösségi hely.
Belgrád másik ékköve a Szent Száva-templom, amely a Balkán-félsziget legnagyobb ortodox temploma, akár tízezren is elférnek benne. A világ legrégebben épülő pravoszláv templomát 1895-ben kezdték el építeni, és a munka azóta is tart. A templom kívülről már teljesen készen van, belülről azonban még csak a csupasz betonfalak állnak.
De mindezek mellett ott vannak a remek kávéházak, a fagyizók és a füstös kis kocsmák, amik bájos elegyet képeznek a Knez Mihailova sétálóutcán, hasonlóan a budapesti Váci utcához – történelmi épületekkel szegélyezve, egészen a város ékkövéig a Kalemegdan citadelláig. A kilátás miatt ide érdemes nappal és este is felsétálni, mintha két teljesen különböző városra tekintenénk le.
A város egyre ismertebb és keresettebb, mivel az elmúlt években egy pezsgő, lendületes és élvezetes éjszakai élet alakult ki a városban. Az újjászületett régi folyópart, a Savamala negyed például a város kreatív központja lett. Itt találkoznak a művészek, és a jazzes életérzést kedvelő fiatalok. Ha itt járunk ne hagyjuk ki a Basta nevű éttermet – az étel és a hangulatos körítés is megéri az árát.
Se nem túl elvont, sem túl hangos – ez már a Skadarlija negyed, ahova macskaköves utcákon baktatva juthatunk el – itt Belgrád saját Montmartre-ján járunk. Öreg bohém központ, ahol a helyiek még mindig úgy partiznak, mint 1899-ben. Kezdjük egy kellemes vacsorával az estét. Legyen az a híres Sesir Moj, vagy a Tri Sesira, esetleg a Dva Jelena, egyikkel sem nyúlhatunk mellé. Aztán folytassuk kiállításokon, művészfilm vetítéseken és zenei performance-okon.
De Skadarlija elvarázsolt környezete csak egy a sok belgrádi szórakozási lehetőség közül, hisz a Duna melletti rész éjjel nappal zenétől hangos. A legújabb őrület pedig a splavovi, vagy a tutaj. Mivel annyi éjszakai szórakozóhely van Belgrádban, ezért nem tudják mindegyiket a szárazföldön elhelyezni. Így jöttek létre az úszó klubok, melyek nyáron ellepik a Dunát és a Szávát. A legtöbbjük rendkívül dekadens, szokványosnak nem mondható dekorációval, alkalomhoz illő ruhakóddal és persze saját DJ-vel, aki turbo folkot nyomat.
Aki ennél kicsit lazább, vagy éppen más tekintetben kötöttebb kikapcsolódásra vágyik, de a látnivalóknál már lejárta a lábát, akkor keresse fel a Nemzeti Színházat, vagy az egyik legkedveltebb művészeti kiállító teret, az O3one Galériát. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémián szerb alkotók tárlatait tekinthetjük meg, illetve ha tehetjük ne hagyjuk ki a Noc Muzeja (Múzeumok Éjszakája) rendezvényt se májusban, amikor több mint hatvan kulturális intézmény várja a látogatókat éjjel kettőig.
A Fehér város tehát, ahogy Belgrádot még nevezni szokták, egyáltalán nem fehér – sokszínű és izzó, és tudja, hogy merre tart. A régi idők szellemeit már eltemette, és most várja, hogy az új generáció megérkezzen.
