Persze itt még nincs vége: a házak, bódék, butikok falát szentképek díszítik, az autóbuszoknak ’szemeik’ vannak, kipufogójuk mellett védő talizmánként lószőrcsomó lóg. Az egyik teraszon méltóságteljesen, gazdagon hímzett hosszú ruhában, úgynevezett bububan vallási vezető ül, akit tanítványai vesznek körül alázatos testtartásban. Közel hajolnak hozzá, áldást hozó imáját felfelé fordított tenyérrel fogadják.
Már ebből a képből is érezhető, hogy az afrikai kontinens legnyugatibb pontján elterülő Szenegál egy végtelenül izgalmas, színes, és misztikus világ. Bár a kelet- vagy dél-afrikai országok turisztikai látványosságaihoz hasonló természeti és épített látványosságokban is bővelkedik, mégis, a Szenegál folyóról elnevezett fekete-afrikai országban egy jellegzetes kultúrába csöppen az utazó.
Szamaras kordély, kecske és terepjáró a sugárúton
Dakar a Magyarországnál két és félszer nagyobb alapterületű, és közel 14 milliós lakosságú nyugat-afrikai ország fővárosa, gazdasági és kereskedelmi központja. Az Atlanti-óceán által körbehatárolt félsziget klímája kellemes, a Corniche óceánparti sugárúttal végigkísért partszakasz felől szellő érkezik. Dakar kikötője kitűnő elhelyezkedése miatt nemcsak Szenegál, hanem más, tengertől elzárt nyugat-afrikai országok – például Mali, Niger, Burkina Faso – „kapuja” is. A látványosan fejlődő és modernizálódó Dakar legszebb építészeti örökségeit még a francia gyarmatosítók hagyták örökül, akik 1902 után a korábbi fővárosból, Saint- Louisból – mely ma az UNESCO Világörökség része – a kedvezőbb fekvésű Dakarba helyezték át központjukat.
A Függetlenség tere körül és a belvárosban található koloniális épületek megőrizték a gyarmati kor sajátos hangulatát. Az élő gasztronómiai is őrzi a francia gyarmatosítók kultúráját, a reggelt Szenegál-szerte friss bagett és croissant illata tölti meg. Az Elnöki Palota a világhíres költő, politikus és filozófus Leopold Sedar Senghorról elnevezett sugárút mellett terül el, az előző miniszterelnök, Abdoulaye Wade nagyzási hóbortját Afrika legmagasabb, 49 méter magas óriásszobra, az Afrikai Újjászületés Emlékműve őrzi. A lüktető életteli kavalkáddal teli Dakarban már a puszta autókázás, vagy séta is egy élmény, de csak akkor értjük meg a wolof nyelven Terangának, azaz a vendégszeretet országának becézett Szenegált, ha vidékre utazunk.
A természetfotózás szerelmesei semmiképp ne hagyják otthon felszerelésüket, ha Szenegálba utaznak. A Mauritánia határvidékén található Dzsudzs (Djoudj) Madárrezervátumot a világ harmadik legjobb madármegfigyelő helyeként tartják számon. A 160 km2 kiterjedésű Nemzeti Park 400 madárfaj és hárommilliós madárpopuláció élőhelye, ahol flamingó, pelikán, kormorán, számtalan vízimadár, sőt varánuszok és krokodilok is lencsevégre kaphatóak természetes környezetükben. Emlékezetes látvány, ahogy több száz pelikán összhangban bukik a víz alá,vagy ahogy több ezer bolyhos fejű, szürke bébi pelikán lep el egy-egy szigetet.
A mangróve erdőkkel tagolt Saloum Delta Nemzeti Park néhány száz kilométerre délre hasonló élményt kínál. Bár Szenegál nem vadleseiről híres, a Bandia Vadasparkban több tucat afrikai állat megfigyelésére nyílik lehetőség: zebra, zsiráf, antilop, majom, strucc él meg itt. A park különlegessége, hogy mivel nincs szabadon ragadozó macska a területen, így a bátrabbak bemerészkedhetnek az orrszarvú után a bozótba, és egy-két méterről fotózhatják a nemes – és sajnos igen ritka – állatot.
Időutazás a múltba
Két olyan, az UNESCO által a Világörökség részévé nyilvánított hely van Szenegálban, amely valódi időutazást ígér. A karibi-hangulatot tükröző Gorée-sziget Dakar belvárosától 20 perces hajóúttal érhető el. A színes virágokkal befuttatott, okkersárga és rozsdabarna házak közül a legtöbb még a transz-atlanti rabszolga-kereskedelem idején épült. A 900 méter hosszú és 300 méter széles parányi földdarab ma a béke és harmónia fellegvára, ahol az apró butikokban különböző színű sivatagi homokból különleges technikával festmények készülnek. Ki hinné, hogy a romantikus hangulatú szállodák, éttermek helyén egykor zsarnokoskodó portugál emberkereskedők éltek, vagy éppen rabszolga-börtönök működtek. Utóbbiak közül néhány ma is nyitva áll. A szűz lányok, nők és férfiak cellái ma is megtekinthetőek, sőt azok a ’hízó-kamrák’ is, ahol azokat a rabokat etették, akik nem érték el a 60 kg-os minimális súlyt. A transzatlanti-rabszolga kereskedelem 350 éves történelme alatt az elhurcoltak számát csak megbecsülni lehet, a történészek szerint közel 20 millió afrikai kerülhetett át a Karib-térségbe és Dél-Amerikába.
A Dakartól 250 kilométerre északra található Saint-Louis város történelmi részének koloniális épületei talán még szebbek és romantikusabbak, mint a Gorée-szigeten találhatók. A kecses kovácsoltvas erkélyekkel ellátott portugál stílusú házakra tekintve Rómeó és Júlia szerelmi történetének szenegáli verziója bontakozik ki. A tehetős európai kereskedők a leggyönyörűbb helyi lányokkal léptek kapcsolatba, akiket aztán díszes ruhákkal, bizsukkal kényeztettek el. Az úgynevezett szinyárok műemlékvédelem alatt álló házait külön táblák jelölik. Saint- Louis történelmi városrészét lovas-szekéren barangolhatjuk be a városnézés során. Az építészet és a történelem mellett a művészet kedvelőinek sem okozhat csalódást a település, hiszen több tucat antik és kortárs művészeti portékát áruló galéria található a Szenegál folyó által körbehatárolt kis szigeten.
Ugyan nem szerepel a Világörökségi listán, mégis említésre méltó az öt minaretből és három dómból álló Toubai Nagy Mecset, amely Nyugat- Afrika legnagyobb muzulmán vallási központja, a békés és toleráns murid vallás központja. Itt található a vallásalapító, Ahmadou Bamba huszonnégy karátos arannyal bevont sírhelye, továbbá itt nyugszanak fiai, és a legtekintélyesebb vallási vezetők is. Szinte az év minden napján nagy itt a nyüzsgés: a murid hívek hite szerint ugyanis a vallási vezetők, úgynevezett marabuk sírhelyének megérintése, az ott elmondott ima áldást, szerencsét, jólétet eredményez. Ugyanerre segítenek rá azok a népi gyógyítók és fétisekkel dolgozó ’marabuk’ is, akik nem vallástudósok ugyan, de a növényekből és állati részekből készült főzetek, szerencsehozó és védő amulettek fortélyainak kitűnő ismerői. Ők azok, akik hatékony gyógyírt hoznak akkor, amikor egy fiatal házaspár termékenységi problémával küzd, vagy ha egy betegséget nem sikerül a nyugati orvoslás módszereivel enyhíteni.
Három feleség egy portán
Ha jól választjuk meg utazásszervezőnket és idegenvezetőnket, egy szenegáli túra igazi különlegessége lehet, hogy valóban bepillantást enged olyan élethelyzetekbe, amikbe egy átlagos utazó nem kaphat betekintést. Egy megfelelő vezetővel teljesen biztonságban és szabadon látogathatunk helyi családokat. Megérthetjük, hogy például a serer népcsoportnál hogyan működik a poligámia, azaz a többnejűség. A szakavatott szem már messziről kiszúrja, hogy egy vidéki portán hány felesége van a családfőnek, ugyanis minden asszonynak külön kunyhót köteles építenie. Bár a városokban, főképp az értelmiségiek körében egyre kevésbé jellemző a többnejűség, Szenegálban egy férfinak négy felesége lehet, a Korán előírása és a szokásjog alapján.
További felejthetetlen kulturális élményt jelent, ha vezetőnk elvisz minket egy birkózó iskolába, amelyből Szenegál-szerte több száz működik. A serer férfivá avatási hagyományokon alapuló birkózás, más néven laamb Szenegál nemzeti sportja. A sportág különlegessége, hogy egyrészt összefonódik a vallással és a mágiával, mivel a ringben nemcsak a sportolók testi ereje, hanem marabuik ereje is összecsap. Másrészt pedig társadalmi jelentősége is van, hiszen a szegény sorsú családokból kikerülő ambiciózus fiatalok kitörési és meggazdagodási lehetőségként tekintenek a sportágra, amelyet a kormány és nemzetközi kommunikációs cégek is bőkezűen szponzorálnak.
Szöveg: Szilasi Ildikó Hermina
