Péntek este Körmöcbánya már sötétbe burkolózva fogadott minket, de az apró város karácsonyi fényei és a Silvanus vadászétterem melegsége és vadas ízei azonnal megérkeztetett. Három évvel ezelőtt már egyszer elköltöttünk itt egy ínycsiklandó ebédet és bizony idén sem maradhatott ki az a lávacsokis csoda desszert, ami most is mennyei ízorgiát okozott. A vacsora után még tettünk egy kört a karácsonyi fényekben, halk zene, lassú beszélgetések. Jólesett nem sietni. A Guldiner na Skalke panzióban már a csend várt, az a fajta hegyi nyugalom, amelynél az ember érzi, hogy itt tényleg kikapcsolhat a havas táj ölelésében.
Felhőkön lebegve
Szombat reggel egy picit kaptatós rövid séta után olyan panorámába lehetett részünk, ami beleégett a retinánkba! A Skavinka bár 360 fokos kilátása Besztercebányára és a környező hegyekre szívbemarkoló volt! A pazar reggelit itt a teraszon költöttük el, elmerülve a felhőkkel borított hegyek látványában. Innen a Jánoshegyre utaztunk, ahol meglátogattunk egy Eko produkt farmot, ahol helyi finomságokat, sajtokat, felvágottakat és kenyeret kóstolhattunk, majd nyeregbe pattantunk és élveztük az itteni lovak ringató sétáját. Ha jön a meleg idő egész napos lovastúrákat is lehet velük tenni.
Aranyláz a mélyben
Ha már bányavidéken kalandoztunk nem hagyhattuk ki, hogy a föld alá is lemerészkedjünk. Ellátogattunk az Andrej-bányába, ahol egy váratlan meglepetéssel is megörvendeztettek. Bár aranybányaként funkcionált még pár évvel ezelőttig ma bányászati múzeum, ahova hosszú, sötét sétával merültünk alá. Klausztrofóbiásoknak nem ajánlott… Főleg azért sem, mert volt olyan pont, ahol átéltük a teljes sötétséget és meglepetésként az ebédet is odalent költöttük el egy bányanyílásban megterített asztalnál a sötéségben. Körmöcbányára visszatérve nem maradhatott ki az Atkáry cukrászda sem, ahol visszacsöppentünk a 19. század végére a történelmi látványvilággal. Az üzlet díszlete és a lányok ruhája visszakalauzolt minket az 1900-as évekbe, a híres körmöci krumpli pedig elképesztő ízélményt okozott!
Estére Dóválba érkeztünk, ahol a Residence **** hotel kényelme és a Park Snow Donovaly bemutatója már a téli-nyári kalandok ígéretét hordozta. A napot Andrej Róth séf látványos kóstoló vacsorája zárta: kifinomult, mégis közvetlen, pont, mint az egész utazás eddigi hangulata.
Ajaksíppal körítve
Vasárnap Besztercebánya került fókuszba. A Thurzó-Fugger társaság története a helyi múzeumban interaktív módon mutatta be a két családot és a bányászati, kereskedelmi múltat. Az ebédre elfogyasztott különleges lángos a „Davaj het” étteremben újabb gasztro élményt adott, majd alátekintettünk a Főtéren lévő óratoronyból. Útközben teljes elképedésre egy sültkrumplis automatába is botlottunk, mely hatalmas megrökönyödést okozott. Egy kávés előadás a Coffee Tour keretében nemcsak habos finomság volt, hanem megismerhettük az itteni kávékultúrát is. A régi piactéren zajló zenés karácsonyi vásár és a REGIONÁLNE projekt bemutatása új értelmet adott a „helyi” szónak. Egy autentikus koncert tette még varázslatosabbá a pillanatot, ahol mint kiderült helyi vezetőnk édesapja énekelt fujarások által közrefogva. A hatalmas szlovák pásztorfurulyák az UNESCO világörökség listáján is szerepelnek 2005 óta, hiszen a szlovák népi kultúra legfontosabb szimbólumai.
Fények bűvöletében
Este Breznóbányán a vacsorát a Mestský Hotel Ďumbierben költöttük el, ahonnan pazar rálátásunk volt a főtérre, majd megmásztuk a városi harang- és őrtornyot benne egy várostörténeti kiállítással és fentről is megcsodálhattuk a város fényeit. Ám nem maradhatott ki a nosztalgia múzeum sem, ahol átélhettük a szocializmus jó pár pillanatát. Többek között az emeleten egy berendezett lakást is találunk, ahol mi középkorúak ismerős tárgyakba botoltunk az 50-60-70-es évekből. Innen tovább Garamfőre utaztunk, ahol a Chmarošský viadukt ünnepi kivilágítása szó szerint megállított minket. Ritka az a pillanat, amikor egy híd ilyen erős érzelmi élményt ad. A természet által körbevett viadukt felett a csillagos égbolton még hullócsillagokat is felfedeztünk. A Penzión u Hankyban pihentünk meg fantasztikus élmények hatása alatt.
Kovácsné lettem
Reggeli után irány a Depo Café a viadukt közelében, ahol egy kiszuperált vonatkocsi adott otthont a kávézónak. Az ébresztő habos kávé mellé egy fejünk felett száguldó kisvonat is járt. Újabb elképesztő program következett, felkerestünk egy kovácsműhelyt, ahol mindenki saját kezűleg elkészíthette vasból készült szívét a kovácsüllőn. Szívmelengető volt, ahogy izzottak és hajlottak a vasak és csillingelt a kalapács az ütésektől.
Gőzölgő panoráma
Királyhegyalján a Kráľovohoľská chata ínycsiklandó ebédje után jött az utazás egyik legmeglepőbb állomása: Csehszlovákia első szaunájának megtekintése, melyet egy helyi férfi, Michal Demo saját kezűleg épített az első világháború után. Sokáig közösségi gőzszaunaként működött, mára történelmi betekintést ad erről a korszakról a kis régi szaunában lévő emlékkiállítás. Ám a helyieknek nem kell lemondaniuk a szaunázásról, mert épült egy modern, látványos, erdei szauna, melyet bárki kibérelhet 3 órára és élvezheti a sebes patak és a természet varázslatos kilátását a szaunafülkéből. A hideg-meleg váltakozása, a gőz és az erdei patak látványa különleges lezárást adott a kirándulásnak.
Az estét már a Partizán**** hotelben töltöttük vacsorával és wellnessel. Itt vált igazán világossá: ez az út nem a kipipált programokról szólt, hanem az egymásra rétegződő fantasztikus élményekről. Városokról, ízekről, történetekről és arról, hogy a téli időszakban is lehet lassan, figyelmesen élményekben bővelkedve utazni.
A Világjáró útját a Besztercebányai Régió Turisztikai Szervezete támogatta.
Megvalósult a Szlovák Köztársaság Idegenforgalmi és Sportminisztériuma támogatásával. Implemented with the financial support of the Ministry of Tourism and Sports of the Slovak Republic.
