Hazánkban a hideg évszak csak múló élmény, sőt jelenleg teljesen kiszámíthatatlan mikor van tél és mikor inkább tavasz. Ha kedve tartja hull egy kis hó és minden fagyos, másnap pedig boldogan csicseregnek a madarak, mert jött egy egynapos tavasz. Másutt azonban az esztendő java része fagyos és minden átalakít a jég és a hó. Mesebeli vidékeket hoznak létre, olyan helyeket, ahova egy kicsit most mi is bepillanthatunk, anélkül, hogy lefagyna az orrunk.
Kevesen tudják, de a világ leghavasabb vidéke Japán. A szigetország egyes részein a legmagasabb az évi átlagos hómennyiség a földön, van, ahol ez meghaladja a 20 métert! Magyarországon már komoly gondok vannak, ha leesik 30-40 centiméter hó egy nap alatt, addig Japánban nem ritka, hogy 170 centi hull 24 óra elteltével. Az egyik leghavasabb terület a Csúbu-Szangaku Nemzeti Park. Ezen vezet keresztül az 1971-ben épült, Tateyama-Kurobe alpesi út, amelyet gyakran csak hó útnak neveznek.
A gyakori havazással versenyt futó úttakarítók itt semmire sem mennek a hókotrókkal. Olyan hómaró-hóágyukkal dolgoznak, amelyek képesek akár 20-30 méter magasra kidobni a havat. A Toyama és Omachi városokat összekapcsoló út mellett olyan magas hófalak képződnek, hogy markolóknak kell előkészíteni a terepet.
Télen előfordul, hogy akár a 20 méteres magasságot is elérik a hófalak. A Tateyama Kurobe ezen szakaszai a privát járművek előtt le vannak zárva. Az évek során népszerű turisztikai látványosság lett, az ide látogató turisták számozott jegyet kapnak, amivel meghatározott rendszerben sétálhatnak az óriás hófalak között. Az alpesi út teljes hossza 37 kilométer, ezt a távot ötféle közlekedési eszközzel járhatjuk be: siklóvasúttal, trolibusszal, busszal, drótkötélpályás felvonóval és gyalog.
Dermesztő hidegben
Ojmjakon, Oroszország
Noha az időjárási rekordok mostanában sorra megdőlnek, bolygónk leghidegebb települése már jó ideje Szibériában, Jakutföldön található. Az alig ötszáz fős faluban januárban teljesen átlagos a -50°C, így minden egyes nap küzdelem a csontig hatoló hideggel. Sőt a talaj sokszor egész évben fagyott, nyáron sem ritka a -10°C. A legkeményebb tél 1926-ban volt, akkor itt – 71,2°C-t mértek.
Az Ingyigirka folyó mentén fekvő, a XX. század közepén alapított Ojmjakon más szempontból is érdekes hely. Decemberben három, míg júniusban 21 órásak a nappalok. Valószínűleg az itt élők tudják igazán, mit is jelent a „hosszú, hideg téli éjszakák” kifejezés. Mindezek ellenére a helyiek ragaszkodnak lakóhelyükhöz, és minden lehetőséget megragadnak annak kényelmessé tételére, amiben nagy segítség, hogy itt termálforrások is vannak.
A falu lakói úgy tarják -40°C-ig még nem is olyan vészes, de utána már kezd tényleg nagyon hideg lenni. Ilyenkor különösen figyelnek egymásra, sőt az állataikra is, mert a -60 °C-os hidegben még a kemény telet jól tűrő apró, vastag szőrű lovak is halálra fagynak, egy nem megfelelően felöltözött ember pedig csak percekig maradhat életben odakint.
Elképesztő formák
Disko-öböl, Grönland
A föld legnagyobb szigete is javarészt a hó és a jég birodalma. Nem is élnek sokan a Dániához tartozó, kétmillió négyzetkilométeres, fagyos földdarabon, a lakosság lélekszáma mindössze 56 ezer fő, azaz mintegy 40 négyzetkilométerre jut egy ember. Grönlandot – egy szűk tengerparti sávot leszámítva – 1500-3000 méter vastag jégpáncél borítja.
A hatalmas jégtakaró lassú mozgásban van a sziget szélei felé, völgyek, gleccserek csak a partvidéken alakulhattak ki. A gleccserek és a meredek sziklafalak peremére kitódult jég a nyári évszakban néha óriási tömegben zuhan a tengerbe, hogy azután hatalmas darabokban mint jéghegyek, úszva folytassák útjukat dél felé. A nyugati parton ömlik a tengerbe a Jacobshavn-gleccser, amely évente 1400 jéghegyet “borjadzik”. Ez az északi féltekén a legnagyobb gleccser.
A természet erői elképesztő változatosságú formákat alakítanak ki ezekből az óriási jégtömbökből. Az egyik legjobb jégfigyelő hely a különös nevű Disko-öböl, ahol a meglepő formájú jéghegyek ezreit találhatjuk. Ha szerencsénk van ráadásként bolygónk egyik legnagyobb emlősét a grönlandi bálnát is megfigyelhetjük errefelé.
Mesebeli tájon
Bledi-tó, Szlovénia
Nem kell feltétlen a világ másik felére utaznunk, ha igazán szép téli élményekre vágyunk. Szlovéniában, a Júliai-Alpokban bújik meg az ország második legnagyobb tava, festői környezetben, hegyekkel és erdővel körülvéve, a Triglav Nemzeti Parkon belül, a fővárostól, Ljubljanától 55 kilométerre.
A közepén található aprócska Bled-szigeten látható a Szűz Mária búcsújáró templom, melyet a XVII. században emeltek. A Bledi-tó minden évszakban lenyűgöző látvány, de talán télen a legszebb, a legrejtelmesebb. Ködös reggeleken a templom 52 méter magas tornya sejlik fel előbb a távolban, majd ahogy oszlik a pára, úgy tűnik elő a sziget, mintha csak egy mesejáték első felvonását néznénk, melyet a természet és az emberi alkotó szellem teremtett közösen. A déli szikrázó napsütésben pedig az épület és a környező havas hegyek vonalai csillognak a sötétkék víztükörben, megmutatva az egyik legszebb téli panorámát az arra járóknak.
A Jéghideg szépség – A hó és jég világában című cikk teljes anyagát a VJ 2017./147. Olajbárók nyomában – Baku című lapszámban olvashatjátok el, amit megrendelhettek a Világjáró Magazin webshopjában. A magazinban olvashattok még a Campo Tures hegyek közti álomvilágáról, a madridi Prado múzeum kincseiről, és egy brüsszeli városnézés élményeiről, ahol kéz a kézben járt a csoki, a pompa és a képregény.
