A svájci részen Locarno városát nem lehet kihagyni. A hangulatos nagyváros igazi szépség a Maggia folyó túloldalán, Asconában vár. A belváros szélén érdemes leparkolni a bérelt kocsit és a kis zegzugos utcácskákon lesétálni a tópartra, az óvárosba. Bár Svájcban járunk, inkább olaszos, latinos a város hangulata. Az óváros közepén áll a Szent Péter és Pál-templom, innen az egyik kis utcácskán máris a meseszép tóparti sétányon vagyunk.
A gyönyörű középkori épületek, a sima víztükör és a csodás hegyek a háttérben már-már giccsesen szép összhatást adnak. Egy festő nem festhetett volna szebbet. Járjuk végig a gyönyörű középkori épületeket, nézzünk be a régi városházára és a San Michele erőd romjait is fedezzük fel. A tópart egyik teraszán igyunk egy eszpresszót, mégiscsak Svájc olasz részén járunk.
Utunkat egy kanyargós tóparti úton folytathatjuk Stresa irányába. Ez a tó talán legelegánsabb üdülője. De a hangulatos kisváros körbejárása várhat, először a szemközti szigeteket érdemes felfedezni. Az „Isola dei Pescatori”, vagyis a Halászok szigete menetrend szerinti hajóval érhető el a városka kikötőjéből, de közben van egy másik megálló is, az Isola Bella, ami a legnagyobb látványosság a tavon.
A sziget tulajdonképpen egy palota és annak mesés kertje. A belépőjegy megvétele után máris a 17. századi palota elegáns termeiben bolyonghatunk, gyönyörködve a muránói üvegcsillárokban, a Borromeo család festményeiben, a korabeli bútorokban és műtárgyakban. De legjobban a kilátás megkapó: minden irányban a tó vize és a távolban a csodás hegyek.
A tényleg nem mindennapi palotát III. Carlo Borromeo építette feleségének, a sziget névadójának. Tehát a sziget Isabella számára készült, a nevét is innen kapta. Persze a bella olaszul szépet jelent, de ez senkit ne zavarjon össze. Nem véletlen a helyszínválasztás, a tervezők azt a hatást akarták elérni, mintha az épület vitorlásként suhanna a tó vizén. De a palota látványa még így is eltörpül a 10 teraszból álló barokk kert mellett.
Bár elsőre giccsesnek tűnhet, néhány percnyi séta után rá kell jönnünk, hogy nem véletlenül Itália egyik büszkesége a szökőkutakkal, isteneket ábrázoló szobrokkal, egzotikus fákkal, bokrokkal díszített park. Itt aztán lehet sétálni és nem mellesleg lépcsőzni.
A lépcsőzetes kertben összesen tíz teraszt alakítottak ki 32 méteres magasságban. Séta közben szentjánoskenyérfák, leanderek, citrom-, és narancsfák, cédrusok, babérfák, magnóliák között készülnek a fotók. És ha szerencsénk van, lencsevégre kaphatunk egy színes pávát, papagájt, vagy fácánt egy szökőkút árnyékában. Jó fotó lesz, mind mindegyik, ami ezen a vidéken készül.♦
