Szinte még le sem szálltunk a repülővel Zürichben, máris új magasságokban találtuk magunkat Luzern egyik külvárosi részében, Kriensben. Innen indult ugyanis a Pilatus vasutak egyik büszkesége, az 1954. december 24-én átadott, majd korszerűsítés után, 1996. május 10-én megnyitott Panoráma-függővasút, mely 485 méterről felrepített minket egészen Fräkmüntegg-ig; harminc perc alatt megtéve 899 métert.
A kilátás – ahogy a városrész, majd a hegy még tavaszi zöldben fürdő oldala fölött ellebegtünk – egyre szélesebbé vált. Pár perc el teltével már látni véltük a Vierwaldstätter-tó kékjét, bár a hegy oldalában húzódó, fákkal szegélyezett keskeny kis utak és tipikus hegyvidéki házikók sokkal érdekesebbnek bizonyultak. Arról nem is beszélve, hogy pillanatok alatt átértünk az üde madárcsicsergős tavaszból a vakítóan fehér és friss télbe. Alattunk a füves, néhol birkákkal teleszórt legelőket felváltották a havas, sí és szánkó nyomokkal szabdalt területek.
A kicsi, csupán négy személyes, de rendkívül korszerű és kényelmes, nagy ablakokkal ellátott kabinok boldogan billegtek egyre feljebb, míg meg nem érkeztek velünk első állomásunkra.
Fräkmüntegg 1483 méteren található és mekkája az aktív sportolóknak, valamint a lélegzetelállító kilátások kedvelőinek. Csoportunknak csak egy fellegekben elköltött almás pitére volt ideje, mert megérkezésünk után nem sokkal megláttuk következő utasszállító masinánkat közeledni a Pilatus tetejéről. Olyan volt akár egy hatalmas vörös sárkány, nem is véletlenül nevezték el Dragon Ride-nak.
A drótkötélpályán felváltva közlekedő, két hatalmas kabin kialakítása a lengyelországi Gubałówka-hegyre felkapaszkodó siklóra hasonlított leginkább, hatalmas panoráma ablakokkal, elől-hátul 3-3 üléssel, és minimum 12 embernek kényelmes állóhellyel. Meg sem éreztük mikor elindult, csak a kilátás változott. Micsoda látvány volt. A nap fénye először a makulátlanul fehér havon, majd a távolban elterülő tavon csillant meg. Itt már nem láttunk se közel se távol egyetlen zöld pontot sem, a Pilatus egyre közelebb jött a maga fenséges jeges hatalmasságával. És mi repültünk a semmiben, úgy 3 és fél percet, mert hogy az egész út körülbelül ennyi ideig tartott. A 2015. április elsején átadott drótköteles sárkány első utasai között voltunk.
Hotel a hegyben
A Pilatust a 13. században említették meg először hivatalos iratok, de feljegyzések szerint, már jóval korábban is éltek itt kelta pásztorok. Igazi története azonban akkor kezdődött el, mikor felfejlesztették a Gotthardweg elnevezésű túraútvonalat. Így aztán hirtelen, már nem csak a helyiek ácsorogtak Luzern hegyének lábánál, hanem utazók az akkor ismeretes világ minden tájáról.
Ma már több módon is meglehet közelíteni a hegyet és különböző stációit, például Alpnachstad felől fogaskerekűvel. De a 2130 méter magasan fekvő Pilatus Kulm és a Bellevue hotelt, valamint az őket összekötő panoráma kilátóteraszt, és a hotel fölött emelkedő 360 fokos kilátósziklát a libegőkkel a legegyszerűbb elérni.
Számítottunk hóra és jégre, na de ennyire?! Becsekkolásunk után, végigjárva mindkét épületet, az alsó szobák és konferenciatermek hatalmas ablakait majdnem teljesen hó borította; egyszerre volt káprázatos és félelmetes látvány. Akár egy mesében. És nem is járunk messze az igazságtól, hiszen a Hotel Pilatus Kulm 1890-es megnyitása óta, sok történelmi változást élt meg.
Huszonhét alpesi stílusú rendkívül kényelmes szobájával és három lakosztályával azonban nincs okuk panaszra az utazóknak. És akkor még nem is beszéltünk a naplementékről és felkeltékről, amiket a hegy oldalába vájt alagút résein – régen légvédelmi rakéták helyei – keresztül csodálhattunk meg. A Pilatus tetejéről nézve ilyenkor minden arany, narancssárga és vörös fényben úszik. A környező hegyek csúcsai és a köztük megbújó apró falvak tornyai.
Egy másik világ
Ismét a Dragon Ride-ban ülünk. Indulunk lefelé; elhagyjuk a hó és jég birodalmát. Kicsivel több, mint fél óra és máris Luzerben, az azonos nevű kanton fővárosában vagyunk, mely a Vierwaldstettär-tó észak-nyugati végénél fekszik a Reuss folyó kifolyásánál, hátterében a Pilátus és a Rigi hegyek fenséges díszletével. A város két részét a folyó választja el, és több híd köti össze egymással. Ezek közül a Kapellbrücke, Európa legrégibb és második leghosszabb fedett fahídja tette világhírűvé a kisvárost. A XIV. század első felében épület híd a tövében álló Szent Péter kápolnáról kapta a nevét, melynek bejáratával korábban össze volt építve. Ez a rész már régóta megszűnt és a kápolna előtti sétány ma Luzern promenádjaként szolgál.
A városképet jellegzetes svájci homlokzatok, erődszerű bástyatornyok, színes zászlók, cégérek és a part menti kávézók teszik igazán eredetivé. Ottjártunkkor a tavon megannyi vízibiciklis élvezte a jó időt. A lépcsőkön turisták, kacsák és hattyúk ebédeltek. Az éttermek kerthelyiségei pedig pillanatok alatt megteltek újságot olvasgató helyiekkel, akik ráérősen, négylábú társuk vigyázó tekintete mellett töltötték el ebédszünetüket. Csodás napsütés és langymeleg idő fogadta a Luzernba látogatókat április elején.
