A vidék ma már egy az egyben UNESCO Világörökségi helyszín, ami nem csoda, hiszen a Loire völgyi kastélyok fejedelmi és felejthetetlen értéket képviselnek. A vidék majd 1000 év mezőgazdasági, művészeti és építészeti történelmét hordozza magában. A pompázatos kastélyok mellett tehát több látnivaló van erre, mint gondolnánk. Érdemes felkeresnünk Orléans, Tours, Saumur and Angers városait is, ahol remek helyi borokat kóstolhatunk, miközben magunkba szívjuk a francia történelmet.
Leonardo álma: Chambord
Chambord mind méreteiben mind stílusában fejedelmi. Sokak szerint épp ezért minden racionalitást nélkülöz. Az uralkodó még a Loire-t is szerette volna eltereltetni, úgy, hogy a folyó új medre az épülő palota elé kerüljön. Később azonban megelégedett a közeli Cosson folyó elterelésével is. I. Ferenc nagyratörő álmai Leonardo da Vinci tervei alapján valósultak meg. A palotán 1800 kézműves és három építőmester dolgozott. Munkájuk eredménye a megszámlálhatatlanul sok torony és kupola mellett 440 szoba, 365 kandalló és 80 lépcsőház. Grandiózus mérete ellenére érdekes, hogy az épület soha nem volt állandóan lakott, mindig csupán vadászkastélyként használta I. Ferenc és később az örökösei is.
Elegáns és romantikus: Chenonceau
A romantikus palotát a királynők kastélyának is szokták nevezni, hiszen a reneszánsz kor óta számos arisztokrata hölgy ízlése formálta. Chenonceau-t Flaubert így jellemezte: “mintha levegőben és vízen lebegne”. Megfigyelés tökéletesen bemutatja a palota különleges elhelyezkedését, hiszen a kastély egy hosszú terasszal nyúlik át a Cher túlsó partjára, miközben elegáns alakja visszatükröződik a folyó vízében.
Kertek varázslata: Villandry
Villandry reneszánsz kastélya csodálatos kertje miatt emelkedik ki a többi Loire- menti látványosság közül. A II. világháború után a palota új tulajdonosa, Joachim Carvallo az eredeti 16. századi tervek alapján állíttatta helyre a sok látnivalót kínáló, három szintes kertet. A legalul elhelyezkedő konyhakertben geometrikus formákba rendezett haszonnövényeket találhatunk. A középkorban a rendházak kertjeiben többnyire kereszt alakba ültették a növényeket, innen származik az ötlet ennek a kertrésznek a kialakításához. Az ágyások közül kiemelkedő hosszú szárú rózsák a kertekben serényen dolgozó barátoknak állítanak emléket. A középen elhelyezkedő díszkert a kastély szalonjának folytatása. Legfelül a vízi kertet, a napkertet és a galagonya-labirintust láthatjuk.♦
Szerző: Stanitz Dóra
