Annyira természetes, magától értetődő a léte, hogy mi, honi lakosok már tudomást sem veszünk róla. Pedig Edmund Hillary szállóigévé lett mondatán, miszerint azért mászta meg a Himaláját, mert ott volt, érdemes eltűnődnünk. Talán túlzás Hillaryt felemlegetni egy Gellért-hegyi túrával kapcsolatban, hiszen a hegy tengerszint feletti magassága mindössze 235 méter, sőt a Duna átlagos vízszintjétől számítva csupán 130 méter. Az egyébként meredek, sziklás hegyoldalt az Erzsébet-híd felől, a Szent-Gellért püspök emlékműhöz vezető lépcsőn győzhetjük le, nem túl nagy erőfeszítés árán. A bronzszobrot – Jankovits Gyula alkotását – 1904-ben állították fel, nagyjából azon a helyen, ahol a hittérítő pap vértanúhalált halt.
A Vata-féle pogánylázadás áldozatává vált csanádi püspököt egyes források szerint szögekkel kivert hordóba zárva legurították a hegyről, míg máshol azt írják a krónikások, hogy szekérhez kötözve vetették alá. Az eredetileg Kelen-hegyként emlegetett dolomittömböt ettől kezdve Gellért-hegynek is nevezik. Az alázúduló vízesés felett 40 méter magasan emelkedik a hegy oldalában Gellért alakja, kezében kereszttel, lábánál egy megtérített magyar vitéz. A sétát immár magasan a hegyen folytathatjuk, mondjuk a Hegyalja út mentén haladva.
A gyalogösvény egy – az Orom utca és a Sánc utca által közrefogott – pompás parkhoz vezet. A golfpályának is beillő gyepen a világvallásokat szimbolizáló szoborkompozíció és a városra látó félkörpanoráma állít meg minket. S ki gondolná, hogy a lábunk alatt további látnivaló akad: az ország legnagyobb fedett víztározója, két 40 ezer köbméter ivóvíz tárolására alkalmas medencével.
A Sánc utca elején (3/b. szám alatt) egy apró klasszicista villa ad otthont az Uránia csillagvizsgálónak. Az obszervatórium eredetileg a mai Citadella területén épült 1813-ban, és nem sokkal később, a szabadságharc idején szinte teljesen megsemmisült. Noha újjáépítése az 1890-es években többször felmerült, végül egy új csillagvizsgáló létesült a Sváb hegyen 1922-ben. A Sánc utcai házban kialakított csillagda az egykori gellérthegyi megfigyelőállomásnak állít emléket. Nyitva tartása az iskolai évhez igazodik, ekkor sötétedés után lehet belekukkantani a 20 m átmérőjű lencsés távcsőbe.
Visszafordulva a Sánc utcán, felkaptathatunk – vagy a 27-es autóbusszal felbuszozhatunk – a Citadellához, ahonnan szintén csodás kilátás tárul elénk. A Dunán hajók kerülgetik egymást, a hidakon gyalogosok és autók tobzódnak, mi pedig odafent semmit sem hallunk az egészből. Mintha nem is lennénk részesei a világnak. Valahogy úgy, mint a boszorkányok.
Hogy miként jön ez most ide? Nem véletlenül, hisz a Duna felől szinte függőleges sziklaszirtek, a titokzatosan tátongó barlangok megfelelő díszletei voltak elképzelt boszorkányszombatoknak. Néhány kutató szerint, a középkori ember hiedelemvilágának seprűn lovagoló szerzeteinek találkahelye volt e hegy. Mások azt vallják, hogy a németek pusztán azért nevezték el Blocksbergnek a Gellért-hegyet, mert formája emlékeztet a náluk ilyen néven ismert, s az ottani legenda szerint boszorkányok által látogatott hegyre. A „boszorkányság” vagy inkább „bűbájosság” későbbi formájára azonban már írásos bizonyítékok vannak.
