Ámuldozásunk nem ér véget a hatalmas, arany Buddha-szobrok lábainál ácsorogva, vagy a gazdagon díszített sztupák hegyes kupoláinak tövében ücsörögve.
Ha az első látásra káosznak tűnő országtól elszédülünk, legjobb, ha felülünk egy városnéző buszra és kiválasztunk egy jóval nyugalmasabb, mondjuk félnapos templom-programot.
A Wat Pho például Bangkok legrégebbi és legnagyobb temploma. Ha szerencsénk van, idegenvezetőnk nem csak a templom történetét meséli el, hanem a buddhizmus szokásaiba is bevezet bennünket. Ekkor megtudhatjuk, hogy a thai buddhisták nem a hét bizonyos napján járnak a “wat”-ba, azaz templomba, hanem bármikor, amikor szükségét érzik. Leginkább “van prá”, azaz tökéletes napok idején, vagyis minden holdtöltekor és újholdkor, tizenöt naponta. Ilyenkor lótuszrügyet, gyertyát, tömjént helyeznek el az oltárokon. A watokban élő szerzeteseket étellel kínálják a hívők, majd meditálnak, illetve meghallgatják a szerzetesek szuttáit (buddhista szövegeit). A Wat Pho-ban található egyébként Thaiföld leghosszabb fekvő Buddhája, valamint az ország legnagyobb Buddha-szobor gyűjteménye.
