Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hajóval is meg tudom közelíteni, így egész más Vácra érkezni. Ahogy a komp a “Pokol-szigetéről” átcsurog a Dunán úgy tudom szemeimmel végigsimogatni a sétányt és a mögötte húzódó színes városkát tornyaival. Egészen a Naszályig, a kőbányáig ellátni, igazán tetszetős a látvány, nem lehet betelni vele. Persze jöhetünk Pest felől is a régi vagy az új 2-es úton, ha éppen onnan van érkezésünk és igazán gyors és élvezetes az emeletes vonat is a Nyugatiból. Hiszen 1846-ban szintén Vácra érkezett az első vonat az első magyar vasútvonalon. Igaz, akkor még 59 perc volt a menetideje a mostani 25 perc helyett…
Tavasszal fantasztikus lehet innen érkezni, hiszen az állomás utcája végig van ültetve cseresznyefával, pazar látvány lehet a rózsaszínű virágözön a napsütésben. Egyszer ezt is kipróbálom! Itt az állomás előtt botolhatunk bele az egyik mini Kolodko szoborba. Morzsa kutya és a tyúk, mely Petőfi Anyám tyúkját idézi, melyet a költő itt, Vácon írt. Ennek állít kedves emléket a gerillaszobrász is. Mára kedvelt találkozási pont is lett belőle, mi is innen indítottuk sajtósétánkat.
Vác abban a kényelmes helyzetben van, hogy bejárható gyalog is, de én mégis azt ajánlom, hogy kihasználva a szép időt pattanjunk fel az itteni panoráma buszra és garantálom, hogy nem fogunk csalódni! Nemcsak Vác nevezetességeit nézhetjük meg, hanem sok-sok érdekességet is megtudhatunk róluk a kedves és elhivatott idegenvezető hölgy, Emőke közvetítése által, így igazán teljes élménnyel mehetünk majd haza. A Szent Rókus Kápolna is rejt titkokat, ahol felszálltunk a buszra, bizonyos napállásnál érdekes megvilágítást eszközöl a besütő nap. 1740-ben pestis tizedelte a lakosságot, 385 ember vitt el a fekete halál. Az akkori püspök emeltette egy évvel később a betegek védőszentjének. Régen temető volt körülötte, mára már csak egy nagy kereszt emlékeztet erre.
Hol máshol közelítettük meg az óvárost, mint az ország egyetlen Diadalíve alatt. Mi bizony átkeltünk alatta, nem úgy mint Mária Terézia, kinek tiszteletére emelték hajdan. Ő csak megállt tisztes távolból és onnan csodálta, ennek kedves és megmosolyogtató momentumát láthatjuk az újabb Kodolko szobor által. Az alig fél év alatt felépült Kőkaput nem tartotta a királynő biztonságosnak, ezért csak messziről hüledezve nézte és mellette sétált el. Ma már tudjuk rendesen meg lett az építve, hiszen most is ott áll rendületlenül. Mellette található a Váci Fegyház és Börtön, melynek igazán pazar luxuskilátása van a Dunára. Annak idején nemes ifjak nevelőintézete volt később lett belőle börtön. Ha már Mária Terézia, akkor nem szabad kóstolás nélkül hazamenni. A Révkapu Kávéházba betérve kihagyhatatlan a királynő tiszteletére megalkotott Melange kávékülönlegesség. Egyedülálló mézes mandulás fahéjas alma íze megbolondítja a napot. Itt találkoztunk a polgármester asszonnyal, Matkovich Ilonával, akit megismerve megértettük, hogy miért fejlődik ilyen szépen ez a város, a női anyáskodás nagyon is jót tesz neki. Öröm volt ezt látni és tapasztalni.
Az egyik ilyen újdonság az új csónakház, mely a nagynevű olimpikonokat is kinevelő Váci Karakán Kajak-Kenu Sportegyesület új bázisa. A kétszintes épület a Duna és a bicikliút között fekszik a nagy parkoló mellett. A váci kajakosok mellett az ideérkező Dunán kajakozni vágyók is bérelhetnek kajakokat, SUP-ot, így kiélvezhetik a vízi sport adta örömöket. Nyáron sátorozni is lehet, a kertben erősítőgépek is a rendelkezésre állnak egy focipályával egyetemben. Az itt lévő meleg konyhás étteremben hangulatos nyárestéket is el lehet tölteni a kerthelyiségben egy-egy kajakozás után.
Mi az ebédünket a Remete Pince Étteremben költöttük el, ahol az erdei gombaleves, rántott sajt és gomba mellett a tiramisu zárás tette fel az i-re a pontot. Visszatérőnek számítunk, tavaly nyáron a kerthelyiségben ebédeltünk, ami akkor is hihetetlenül finom volt. Nem is csoda, érződik a több tíz éves szívből jövő vendéglátás. Ezt máshogy nem is lehet ledolgozni, mint egy kellemes sétával az óvárosi házak között. Sok érdekesség bújik meg, csak figyelemmel kell sétálni. Ilyen például egy kertben megbújó napóra, régi évszám egy kapu felett, kutak, ablakok, kapuk és kupolák vagy a Szentháromság oszlop szobrai a Piarista templommal szemben. Persze a részletek mellett hatalmas épületek is hirdetik Vác szépségét. Ezt a legimpulzívabban a főtérre érve láthatjuk a szemet gyönyörködtető paloták képében.
A Városháza barokk épülete áll a tér egyik központi sarkán, melynek tetején Jusztícia hirdeti az igazságot. Annak idején egy törökfürdő volt a helyén. Átellenben vele található a Siketek Országos Intézete, ahol Mária Terézia is megszállt, amikor 1764-ben Vácra érkezett. De itt van a Fehérek temploma is, ahol 1994-ben megtalálták a hihetetlenül jó állapotban fennmaradt váci múmiákat, illetve a Szent Mihály Altemplom romjai, ahová alámerülhetünk egy izgalmas régészeti kiállításba a fő tér alá. Ha már itt jártunk nem hagyhattuk ki a harmadik Kolodko szobrot sem, ami a Pannónia Ház előtt áll lövésre készen. A szobor, Csúzli kezéből hiányzik a “fegyver” állítólag még várat magára, hogy teljes legyen.
Természetesen a Sajdik-gyűjteményt is meglátogattuk, ahol a bájosan vicces karikatúrák mellett megpihenhetünk egy kicsit a Pom Pom szobában is, ahol a falakról Gombóc Artúr és a Festéktüsszentő Hapci Benő képei mellett a vetített mesébe is belefelejtkeztünk egy kis időre, visszamenekülve a régi szép időkbe a mostani viharosból. Pom Pom pedig csak ül az ágon a fejünk felett kedves mosolyával és csak hintázik fel-le. Megkoronázva a napot a Mihályi Patisserie-be tértünk be, ahol fantasztikus tortacsodákat csodáltunk meg, amik mentesek mindenféle adalékanyagtól. Igazán adott a “wow” élmény mind látványban, mind ízben, mindenképpen meg kell kóstolni, méltó befejezése egy páratlan kirándulásnak.
Ismét egy varázslatos nappal lettem gazdagabb a Duna innenső partján, így fáradtan, de élményekkel telve úsztatom át magamat a szentendrei komppal és még egy utolsó vágyódó pillantással simítok végig a háztetőkön az ígérettel, hogy ide bizony még hamarosan visszatérek.♦
Köszönjük a meghívást a Váci Polgármesteri Hivatalnak és a Vác és Környéke TDM-nek.
Fotók: Ling Judit
