Mielőtt rátérünk a Lítla Dímun érdekességeire, érdemes szót ejteni a Feröer-szigetek harmadik legkisebb lakott szigetéről, a Stóra Dímun szigetről is, amely egy 2,65 négyzetkilométer területű és 395 méter magas sziklaképződmény. A rajta épült, azonos nevű falu 100 méterrel a tengerszint felett található, és 2021-ben 10 fős volt a lakossága, mely egyetlen családhoz tartozott. A szigetet ma csak kedvező időjárási viszonyok esetén lehet megközelíteni, mivel komp nem közlekedik, csak heti három helikopterjárat a Suduroy nevű szigetről.
Régebben, mielőtt a helikopter lett volna az egyetlen szállítóeszköz, csak hajóval lehetett megközelíteni a szigetet, és meredek sziklafalára köteleken lehetett felkapaszkodni a faluig. Ugyanúgy, mint ahogy a másik Dímunra, vagyis a lakatlan Kis-Dímunra, amelyre gyönyörű kilátás nyílik a faluból.
A legkisebb Juh-sziget
Bár a Kis-Dímun a Feröer-szigetek 18 szigete közül a legkisebb lakatlan sziget, mégis képes befolyásolni maga körül a légkört. Lencse alakú felhője gyakran beborítja a csúcsát, és nedves, párás takaróként élteti a sziklasziget vegetációját, ami növényekben nem túl gazdag, mindössze 9 növényfaj fordul elő a szigeten, de a madárvilága nemzetközi jelentőségű.
Évente mintegy 30 000 pár tengeri madár költ ezeken a területeken. A legjelentősebb fajok közé tartozik a háromujjú csüllő (13 100 pár), a lunda (10 000 pár), az európai viharfecske (5000 pár) és a lumma (6 200 egyed).
Az érdekes, álló felhők, amilyen itt is látható, általában magas hegycsúcsok, például a japán Fuji fölött alakulnak ki, de a 413 méter magas Slaettirnir csúcsot az óceán közepén mégis megtisztelték. Több képen is látszik, hogy a lencsefelhő néha teljesen eltűnik a csúcs fölül, néha pedig kiömlik a sziklasziget oldalaira, ahogy a hideg tenger felé ér.
A szigeten – ahogy a Feröer-szigetek (magyarra lefordítva Juh-szigetek) legtöbbjén – ma is juhok élnek, bár már nem azok a fekete, rövid farkú elvadult bárányok, melyeknek az őseit még a neolitikumban hozták a területre. Ezeknek sajnos az 1800-as években kihalt a vérvonala, de miután 1850-ben hvalbai és sandvíki magánemberek meg tudták vásárolni a szigetet, a terület ismét a háziasított feröeri juhok otthona lett – olvasható az Atlasobscura.com oldalán.
A gazdálkodók egyébként minden ősszel elindulnak Lítla Dímunba, és összeszedik az ott legelésző juhokat (mintegy 270 bárány legel itt) hogy visszavigyék őket a fő szigetekre, amíg jobbra nem fordul az idő.♦
