Toszkána olyan nagyvárosai, mint Firenze, San Gimignano, valamint a tőle délre fekvő Siena a békeidőkben annyi turistát vonzanak, hogy szinte meg sem lehet tőlük mozdulni a városok utcáin. És ez nem csak most van így. Firenze, a templomaival és műemlékeivel a brit arisztokraták kedvenc célpontja volt a 19. században, míg San Gimignano 11. századi katedrálisa Franco Zeffirellit csábította filmezésre. A templom egyik gyönyörű oltára forgatási helyszíne volt az 1999-es Tea Mussolini-vel című filmnek.
De ha Toszkánára gondolunk, a legtöbbünknek a vidék bája jelenik meg lelki szemeink előtt. A toszkán tájjal ugyanis nem lehet betelni. A találjuk magunkat. Maga az autózás is hatalmas élmény a kanyargós utakon, a zöldessárga dombok között, meg-megállva egy-egy kisebb városkában, amelyek mindegyikében akad valami látnivaló.
Az egész régiót belengi valamiféle időtlenség, ami egyszerre ismerős és mégis megfoghatatlan – és ez az érzés ott hullámzik a lágy esésű dombokat ölelő reggeli ködben, a művészien növő ciprusokkal szegélyezett utak felett, az aranyló búzatáblák, az ezüstösen csillogó olíva- és vibrálóan zöld szőlőültetvények fölött.♦
Ha ezután a kis hangulatkeltés után kedvet kaptatok egy Toszkán úthoz, de előtte még tájékozódnátok egy kicsit, hogy mit hol érdemes megnézni és átélni, akkor keressétek fel a Világjáró WebShop oldalát, ahol most akciós áron rendelhetitek meg a Világjáró Könyvek első kötetét, Az élmények, kalandok 20 éve a világ körül… című könyvet, amiben szó van jóval bővebben San Gimignano tornyos városáról és világra szóló fagylaltozójáról, Pisa ferde tornyáról és Firenze egyik kikerülhetetlen csodájáról, az Uffizi Képtárról is.
