Nem egész három napom van a város felfedezésére. Sok lesz? Dehogy. Aki azt gondolja elég egy-két nap Lengyelország fővárosának megismerésére, téved. Sok a látnivaló, és ami még jobb, rengeteg a modern, trendi étterem, cukrászda, kocsma és kulturális élményekből sincs hiány.
Lerombolták, de hiába
De kezdjük az ismerkedést az óvárossal, aminek sajnos igazán egyedi története van. Ez az, amiről mindenki hallott, de egészen más szembesülni vele.
Kuba a fiatal, ám igazán nagy tudású idegenvezetőnk, alaposan bemutatja az óváros valamennyi részét, az összes, a nácik által lerombolt, felrobbantott épületet, templomokat, katedrálist. Régi képekkel prezentálja az érthetetlen, embertelen pusztítást és a lengyel emberek szorgalmát. De mi is történt pontosan? A város épületeinek története a 14. századig visszavezethető, de sajnos a legrégebbi részét 1944-ben a német csapatok visszavonulásuk idején szisztematikusan a földig rombolták. Kettőszázhatvan házból csupán 6 maradt viszonylagos épségben.
Ma mégis ódon hangulatban sétálgathatunk, a 17-18. századi épületek, vagyis azok hiteles másolatai között. Mert a város felszabadulása és a romok eltakarítása után rögtön megkezdték az újjáépítést, úgy, hogy ahhoz az épen maradt homlokzatok legapróbb darabjait, a falfestmények és mintázatok részleteit, régi festményeket, háború előtti fotókat, képeslapokat is felhasználtak. És mindezt néhány év alatt, az ötvenes évek közepére ugyanis már újra állt a történelmi belváros. Ezt amúgy az Unesco is értékelte, így a belváros ma a Világörökség része. Teljesen megérdemelten.
Egy kis tésztás gasztronómia
Az Óváros kis, direkt ódon hangulatúra tervezett éttermeiből válasszunk egyet, ahol kipróbáljuk a pirogit, azaz a lengyel töltött tésztát. Ezt többféle módon készítik, érdemes egy válogatást kérni, amelyben találunk káposztás, gombás, húsos, krumplis tölteléket. És ehhez többféle mártást is kérhetünk. Előételnek sok leves közül választhatunk.
Nagyon népszerű a barszcz, azaz a céklaleves is. De igazán különleges a zupa ogórkowa, azaz a kovászos uborka leves, vagy a żur, amely egy savanykás, rozsliszttel készült kovászos leves, amit egy óriási májas kolbásszal és keménytojással szervíroznak. A tojást tormával készítik és önmagában is nagyon finom. Nekem ez a leves lett a kedvencem. A kolbász miatt a kisétkűeknek ez akár egy főétel is lehet.
Az egykori főteret uralja a klinkertéglás királyi palota, mely látszatra egy bazilika és egy vár keveréke. Előtte áll a III. Zsigmond király tiszteletére emelt obeliszk. Itt ismerem meg a lengyelek furcsa királyválasztó szokásait. A Jagellók kihalása után ugyanis az ország szabad királyválasztó lett. Itt nem kellett lengyelnek születnie, lehetett külföldi is, akit a nagy hatalommal bíró nemesek királynak választottak. Fontos volt viszont, hogy Lengyelországban éljen és innen uralkodjon. Ez az oka, hogy a lengyel királyok között találunk svédet, franciát, és persze a mi Báthory István erdélyi fejedelmünket is.
Az óvárosban három nevezetes szobrot nem illik kihagyni: Varsó hableányát, Kopernikusz szobrát és a Kis Felkelő bronzba öntött alakját. A legenda szerint a város neve és alapítása egy Wars nevű halászhoz és a Visztula hableányához köthető. Az óváros piacterén lévő hableány szobra mellett, a 17. század második felétől a hableány karddal és pajzzsal látható Varsó címerében is.
Moszkva, Manhattan és Soho egyszerre
De Varsó igazi modern város. A város egykori szimbolikus épülete a Kultúra és Tudomány Palotája, amelyet még Sztálintól „kapott” a város, még ma is meghatározza Varsó látképét. Első ránézésre egy kicsit az Empire State Buildingre emlékeztet, nem véletlenül. A tetején lévő kilátóba mindenképpen látogassunk el, innen ugyanis az egész városra és persze a közeli modern felhőkarcolókra is kiváló kilátás nyílik.
Mert Varsóban nem egy, nem két modern égimeszelő épületet találunk, néha kicsit Manhattan érzésem támadt. Összesen 13 darab, százötven méternél is magasabb épületet számolhatunk össze, és már szinte teljesen készen áll Európa legmagasabb épülete a Varsó torony, amely 53 emeletes és 310 méteres lesz.
A régi és az új nemcsak itt keveredik. A lengyel főváros tervezői igazán kreatív emberek, akik meglátják a fantáziát a régi lerobbant gyárakban, ipari épületekben, piacokban. Bármerre járunk a városban, mindenütt felújított és korszerűen berendezett ipari épületeket találunk. A Praga negyedben (melynek elnevezésének nincs köze a cseh fővároshoz) például egy teljes, régi, már-már pusztulásra ítélt ipari parkot gondoltak újra. Itt a Visztula bal partján, a pesti romkocsma negyed hangulatát vélem felfedezni. A Soho Factory elnevezésű, nagyjából elhalt ipartelep ma újjászületett, az elhagyott, lepukkant, korábban lebontásra ítélt, gépeitől megfosztott épületekben egyre-másra nyílnak kocsmák, éttermek, bárok, és múzeumok.
Ma már ez a negyed is a kötelező városnéző túrák célpontja. Itt találjuk a Neon múzeumot, amelynek komoly magyar része is van. Itt egy raktárépületben őrzik a rendszerváltozás előtti időkből származó, eltávolított neoncső reklámokat.
Varsó a kommunista időszakban, Budapesthez hasonlóan imádta a neonreklámokat. A színes speciális gázzal működő fényforrásokat bemutató kiállítás egy részén a budapesti neonok is helyet kaptak. Itt bizony vígan nosztalgiázhatnak, akik legalább gyerekként megérték a szocialista éveket.
Királyi parkok
Visszatérve a Visztula másik oldalára, sétáljunk végig a Királyi palota sétálóutcáján, a legszebb polgári házak között. Az elegáns környezetben sok lenyűgöző palotát, díszes nagykövetséget találunk itt. A kivétel az Amerikai Nagykövetség épülete, amely egykor szintén egy palotában volt, de mivel a jenkik féltek tőle, hogy titkos lehallgató készülékek vannak benne elrejtve, ezért lebontották. Helyette egy modern, borzasztó csúnya épületet húztak fel, amely kilóg a szép paloták sorából. Itt érjük el a Lazienki Parkot, melynek sarkán Chopin zenéket játszó padot találunk. Ha ráülünk és benyomunk egy gombot, a lengyel származású zeneszerző klasszikus dallamai csendülnek fel.
A parkot 1791-ben avatták fel Stanislaw király koronázási évfordulójának emlékére. Központjában egy hosszúkásan elnyújtott tavat létesítettek, melynek egyik szigetén áll a királyi rezidencia, a másikon pedig egy különös, színház épült, melynek színpadja vizesárokkal van elválasztva a nézőtértől. A park telis-tele van kedves mókusokkal, a színház lépcsőin pedig pávákkal találkoztam.
Varsóban amúgy is nagyon sok a zöld terület, számtalan nagy parkba látogathatunk el, ahol futókkal, biciklizőkkel fogunk találkozni. És emellett még ott van a Visztula partja is, amely sok helyen vadregényes és néha nem is érezzük, hogy egy nagyváros közepén vagyunk. Nyáron a folyóparton homokos strandokat is kialakítanak, a rakparton pedig sok ételbár és kiskocsma csalogatja a korzózni vágyókat.
Kulturális hullámvasút
Varsó múzeumai is kihagyhatatlanok. Ha szeretnénk megérteni a város újkori történetét, akkor a Varsói Felkelés Múzeuma a legjobb választás. Sokan csak ezért a kiállításért jönnek a városba. A múzeumban választ kapunk arra, hogyan és miből merítettek erőt a lengyel túlélők, hogy talpra álljanak és nekikezdjenek takarítani, tervezni és várost csinálni a romokból.
A másik, szintén megrázó élmény a Polin Múzeum, ami a lengyel zsidóság történetét mutatja be. Akik még csak a történelemkönyvekből olvastak a zsidóüldözésről, itt néhány óra alatt megtanulhatnak mindent e zaklatott népről. Megrázó és elgondolkodtató kiállítás.
eddig nem tudta, hogyan készül ez a nemes nedű, ezután biztos, hogy szakértő lesz – Almásy Gyula / vjm.hu
De, hogy ne ilyen szomorú befejezése legyen a varsói kulturális látogatásunknak, a végére hagyjuk a Vodka múzeumot. Ez egy igazi 21. századi tárlat, ahol a legkorszerűbb technikát a tudás szolgálatába állították. Itt megtudjuk, hogy a vodka eredetileg lengyel szó, és azt is, hogy évszázadok alatt hogyan fejlődött az ital elkészítése. Mindezt érintőképernyős óriási tabletek, kvízjátékok, film és persze felkészült és igazán humoros idegenvezető segítségével. A tárlatvezetés csúcsa persze a Vodka kóstolás, ahol kiderül, hogy a nap végére miért jókedvű a vezetőnk.♦
A Világjáró útját az a&o Hotels, a Lot Polish Airlines, a Varsói Turisztikai Hivatal és a Lengyel Idegenforgalmi Hivatal támogatta.
