Amilyen feszültnek éreztem magam a huskykkal való kirándulás előtt, legalább olyan boldog és szabad voltam utána. Elégedetten, de fizikailag és szellemileg is teljesen kimerülten tértem vissza a táborba. Teljesen kifulladtam, a lábam gyenge volt, a két kutya pedig gőzölgött a megerőltetéstől. Kifogtam a hámból két társamat és odaadtam nekik az előkészített ételt. Volt még bőven ölelkezés is. Végül is egy ilyen utazás összehozza az embert a kutyákkal.
De haladjunk csak szép sorjában
Hogyan is történt, hogy egy huskyk által húzott szánon találtam magam? A férjem sokszor még a gondolataimat is kitalálja, így van ez az ajándékokkal is – de mikor karácsonyra kutyafogat-túrát ajándékozott nekem a stájerországi Teichalmon, egy pillanatra megzavarodtam. Mert amikor a négylábúakról van szó, inkább az ölelésre szorítkozom, és nem egy megerőltető kutyaszánhúzás jut az eszembe.
Így az én edzettlen szívem már a gondolatra is hevesebben kezdett verni. Aggódtam, hogy fizikailag képes leszek-e mindezt végig csinálni. Alkalmas vagyok én egy ilyen kalandra? A felmerülő kérdések ellenére jó képet vágtam a dologhoz, megöleltem a férjemet és izgatottan vártam a közös élményt a téli Stájerországban.
Kezdődhet a huskykaland
Néhány héttel az ajándékozást követően, úgy február közepén vágtunk bele az előkészületekbe: mit is kell magammal vinnem? Sose lehet tudni, mire lehet szükség. Síruha, síkesztyű, sapka, vastag zokni, vízálló, erős túracipő vagy hóbakancs, étel, ital és naptej; mind pipa
Jól felszerelkezve elindultunk végül a Teichalmra. Aznap reggel őrült havazás volt Bécsben. Aki már tapasztalt hófúvást egy nagyvárosban, az tudja, hogy ilyenkor minden tovább tart a tervezettnél, és egy kicsit félelmetes is. De mindössze 15 perc késtünk a megbeszélt időponthoz képest, és a tanfolyamvezető nagyon megértő volt. A hófúvással nem lehet szembeszállni.
Miután megérkeztünk és kifújtuk magunkat, hagytam, hogy a tekintetem a téli környezetre vándoroljon: előttünk egy fantasztikusan szép, fehérben pompázó fennsík húzódott. A fenyőfák mintha cukormázzal lettek volna bevonva, a levegő csontig hatolóan hideg volt, és a kutyák ugatása mutatta, hogy már ők is nagyon izgatottak.
Kutyaszánhúzás – egy sportág, amihez nem árt némi érzék
Matthias, a musherünk – így hívják Grönlandon a hajtót – egy tucat kutyát engedett ki a boxaikból, és mesélt nekünk az állatokról, a főbb tulajdonságaikról és arról, hogy mit szeretnek a legjobban. Az „én” kutyáimat Aischának és Akonnak hívták. Akon volt a vezérkutya és öt éven át volt Matthias hű társa. Mint gyakorló musherek, figyelmesen hallgattuk a történeteket.
A beszélgetés és a kutyaszánozás bemutatása közötti átmenet zökkenőmentes volt. Megtanultuk, hogyan kell a huskykat a szán elé befogni, és milyen parancsokat kell használnunk menet közben. És – ami talán a legfontosabb – hogyan kell fékezni: a lassításhoz rá kellett lépni az úgynevezett karmos fékre, amely aztán beleássa magát a talajba. Egy szerkezet, amely a szánkó végére erősített fémkarmokból, zsanérokból és rugóból áll.
Nem sokkal az indulás előtt Matthias még egyszer emlékeztetett: „induláskor és megálláskor határozottan taposs a fékre! Lejtőn lefelé enyhén fékezz és dőlj be a kanyarba. Felfelé, segíts a kutyáknak és hajtsd a szánt! Soha ne engedd el a fogantyút! Különben a kutyák a szánnal együtt eltűnnek, a hátralévő távot pedig végig kell gyalogolnod. A huskyk nem állnak meg!”
A hó azon a helyen, ahol elindultunk, le volt lapítva. Mindenhol máshol végtelen mély hó volt. Hogyan fogom ezt megoldani?
Az izgalom fokozódik
Ööö, hogy is volt az a súlypontáthelyezésről és a fékezésről? De nem volt több időm gondolkodni. Már visszhangzott a musher parancsa a Teichalm fennsíkján: „Gooo!” A kutyák ugattak örömükben és izgatottságukban. Amit a férjem még odakiáltott nekem, az elveszett a huskyk hangos ugatásában. Az izgalom mindenkiben fokozódott! A kutyák szűköltek, ugráltak és ugattak, majd hirtelen csend lett. A két kutya erőteljes rántással és zabolázatlan energiával megrántotta szánkót, és az energiájuk azonnal átragadt rám is.
Koncentráció és feszültség a végsőkig
Maximálisan koncentráltam, ujjaim a fogódzkodóba kapaszkodtak, és minden izmom megfeszült. Röviddel a rajt után elértük az első kanyart, amit kiválóan teljesítettem. Az első pluszpont nekem! Néhány méterrel előttem már láttam az első emelkedőt és mindent megtettem, hogy támogassam a kutyákat az emelkedőn. Fárasztó volt, a szívem hevesen vert, és kifulladtam, amikor megláttam a hegytetőt. Bárcsak következetesebb lettem volna a futóedzésemmel az elmúlt hetekben…
Kutyaszánnal az erdőn át
Most az ösvény lefelé vezetett, a szántalpak hangtalanul csúsztak a friss hóban, a kutyák lihegtek, és én ismét mindkét lábamat a csúszkákra tudtam tenni. Először volt elég időm arra, hogy élvezzem a vastag hóréteggel borított fák és rétek lélegzetelállító látványát. A huskyk húztak és húztak – gyorsan, hihetetlenül gyorsan –, mintha egyetlen céljuk az lett volna, hogy kifussanak a világból. Abban a pillanatban sikerült kikapcsolnom, és csak az itt és most számított.
Elérkezett a búcsú ideje
Amilyen feszültnek éreztem magam a túra elején, olyan boldog és felszabadult lettem a végére. Már a kutyáknak is magabiztosabban tudtam jelezni, hogy itt a kaland vége. Boldogan, elégedetten, de fizikailag és szellemileg is teljesen kimerülve tértem vissza a táborba. A férjem már tűkön ülve várt rám, mert most az ő ideje következett. Jó szórakozást kívántam neki, mielőtt a szánkója egy rántással megindult.
Miután ottmaradtam egyedül, kifogtam a két kutyámat, Aischát és Akonta, a hámból, megölelgettem őket, ujjaimat a meleg bundájukba temettem, és éreztem a ziháló mellkasukat. Hálásak voltak a simogatásért és hideg orrukat az oldalamba nyomták. Jó érzés volt érezni a bizalmukat és az elismerésüket. Jutalmul átadtam nekik az előkészített eledelt, amelyet nagy sietséggel el is fogyasztottak.
A kutyák már jóllaktak és elégedettek voltak, de a férjemnek és nekem még mindig korgott a gyomrunk a túra után. Így nem volt más hátra, megálltunk egy közeli étteremben. A naptól, az izgalomtól és a hidegtől kipirulva egy nagy serpenyőnyi stájer sajtos galuskával (Kasnocken) kedveskedtünk magunknak. Az asztalnál csend lett. És nem csak az evés miatt. Mindketten boldogok voltunk, hogy egy ilyen kalandban volt részünk, ahol az állatok szeretete is megérintette a szívünket.
Büszke voltam magamra, hogy legyőztem a kétségeimet és bevállaltam ezt a kalandot. Bárki, aki még nem vett részt husky kutyaszántúrán, annak nagyon tudom ajánlani. Igen, egy lelkes musher lett belőlem a végére!
Vendég a messzi északról
Az erős szánhúzó kutyák eredetileg Észak-Szibériából származnak, ott voltak hű és fontos társai a nomád népeknek. Származási helyüket bizonyítja vastag, kétrétegű bundájuk és viszonylag kis mancsaik, amelyek megakadályozzák, hogy a test túl nagy mértékben hőt veszítsen. Érdekességük és egyik legfeltűnőbb jellemzőjük, hogy szemeik színe lehet kék, barna vagy különböző színű. A huskyk barátságosak, szelídek és kedvelik a gyerekeket. Kiváló tájékozódási képességüknek köszönhetően még akkor is képesek követni az utakat és az útvonalakat, ha azokat vastag hótakaró fedi.
Szerző: Dagmar Tomasek
Érdekességek:
Ausztria több tartományában is szerveznek téli kutyaszántúrákat. Stájerország mellett a legnyugatibb tartományban, Vorarlbergben, Karintiában, a magyar határhoz közeli Alsó-Ausztriában és Felső-Ausztriában is. Mindezek mellett nem csak télen lehet husky kutyákkal túrázni, hanem a nyári hónapok alatt is. Bár hóban az igazán menő, de nyáron is kalandos program lehet. A téli és nyári túrákról az austria.info/mozgas oldalon tudhatunk meg többet.♦
Aktuális beutazási információk Ausztriában
