Valletta egyébként is sok kulturális eseménnyel várja a helyieket és a látogatókat egész évben, de 2018-ban ezek a lehetőségek szinte megháromszorozódnak. Mivel ebben az évben Valletta kapta meg a megtisztelő Európa Kulturális Fővárosa címet ezért több mint 1000 helyi és nemzetközi művész, kurátor, előadóművész, műhelyvezető, író, tervező, kórus és filmkészítő látogat el a városba az év folyamán, hogy még színesebbé tegyék Málta aprócska fővárosának kulturális életét. És az egész megmozdulás érdekessége az, hogy a résztvevők nem hagyják a közönséget passzív nézőként szédelegni; a legtöbb előadás lényege, hogy az érdeklődőket bevonják a különböző kezdeményezésekbe. A cél az, hogy ők is tevékeny résztvevői, bloggerei, tervezői, sőt akár alkotói és énekesei legyenek a performancoknak.
Valletta, reneszánsz stílusú városa sétálásra termett; a legtöbb apró felfedeznivalót nem is lehet autóval felfedezni – a bicikli viszont még egy jó választás. A várost egy négyzethálós-terv alapján építették, szűk átjárókkal és meredek utcai lépcsőkkel. Tehát a sirokkó, az észak-afrikai forró szél, még ma is ugyan úgy kitisztítja a várost mikor keresztülfúj a keskeny sikátorokon, mint ahogy azt tette öt évszázaddal ezelőtt is.
A második világháború idején még az intenzív bombázás sem tette tönkre Valletta báját és karakterét. Ma a városnak mindössze 7000 lakosa van, és az itt élő családok még mindig a muskátlikkal teli ablakok és színes spaletták mögött élnek, a gyerekek pedig még mindig ugyanazon girbegurba, egyenetlen köves utcákon labdáznak, generációk óta.
Triq-ir-Republikka (Köztársaság útja)
A másfél kilométer hosszú főutca a hatalmas és impozáns városkaputól húzódik egészen a Szent Elmo erődig. A legjobb ha délelőtt jövünk ide sétálni, mert ebédidőben már nagy a zsongás a butikok, kávéházak és tradicionális pizzázók környékén. Ebéd után, azonban amikor a legtöbb piaci stand már elpakolta a portékáit, úrrá lesz a környéken a szieszta hangulat, ami alól valószínűleg mi sem tudunk majd kitérni a nyári forróság miatt.
Kilátás a Nagy Kikötőre
Egy mély és természetes kikötő a Földközi-tenger szívében, ez Valletta Nagy Kikötője, mely évezredek óta stratégiai jelentőséggel bír. Felfedezését legjobb, ha a Felső Barrakka kertben kezdjük, ahonnan csodás kilátás nyílik a történelmi helyszínre. A temérdek daru és ipari létesítmény ellenére maradt annyi barokk látnivaló a Nagy Kikötő partján és környékén, hogy egy kicsit “Canaletto” * érzést keltsen a látogatóban.
A tengeren, csendes időben, egy félórás hagyományos máltai csónakos túrán – melyet a máltai csónakosok, állva hajtanak -, lehet a legjobban megérezni a Nagy Kikötő valóban hatalmas méreteit.
Lascaris óvóhely
A sziklacsúcson található bástyát egy korábbi nagymesterről nevezték el, mely azon óvóhelyek felett helyezkedik el, amit nagy munkával és rendkívül gyorsan vájtak a kőbe a második világháború Máltát sújtó heves bombázásai során. Alászállhatunk a barlangokba, melyek egykor a Szent János rend rabszolga szállásai voltak, később pedig védekezésként szolgáltak a német és az olasz támadásokkal szemben. A háború korai éveiben, a térképek és a rajztáblák borította irányítóteremben, csak egy telefon volt a harci repülőgépek elindításának összehangolására. 1943-ban ugyanezen irányítótermet használta Eisenhower tábornok a Husky művelet során a Szicíliai Szövetségesek inváziójának ellenőrzésére.
Grand Master’s Palace, a Nagymesterek palotája
1571 óta, mikor is Valletta átvette a fővárosi rangot Mdinatól, a díszes Nagymesterek Palotája a hatalom látványos székhelye Máltán. A 18. század végéig, amíg Napóleon el nem űzte a Szent János Lovagrendet Máltáról, az egymást követő Nagymesterek szép számmal gyűjtötték a fényűző művészeti alkotásokat.
Habár a parlament nemrégiben új helyre költözött, az elnök irodája továbbra is a palotában található. Alkalmanként az állami fogadótermeket elzárják a nagyközönség elől hivatalos eseményekre, de a földszinti lovagi fegyvertár általában nyitva van.
Manoel Színház
A díszes színház gazdag kulturális programja nemcsak a máltaiakat vonzza. A gozóiak is rendszeresen ellátogatnak ide egy-egy esti előadásra, konctre vagy operára. A színházat 1731-ben a Szent János Lovagrend megbízásából építették és gazdagon aranyozott belső tere, egy hatalmas központi csillárral, egy letűnt korszak extravagáns eleganciáját idézi.
Habár a színházat 1960-ban szépen felújították egy hiányossága mégis maradt, túl kicsik a kiszolgáló helységek, így esténként, az elegáns ruhába öltözött közönség szünetekben kénytelen a közeli bárokba sétálni egy-egy frissítőért. Idén nyáron az Opera Hét alatt ez biztosan hosszabb szüneteket eredményez, hogy a közönség a közeli bárok, kocsmák teraszán elhelyezett kivetítőkön megnézhesse a focimeccsek állását is.
Szt János társ-katedrális
Ugyanazok a katonai építészek tervezték, mint a főváros citadelláját 1570-ben. A katedrális külseje megtévesztően funkcionális és egyszerű. Ellentétben a belső tér arany, márvány és vibráló színekben gazdag intarziákkal fedett falaival és padlózatával, melyen szinte egy talpalatnyi üres helyet sem találhatunk.
Az épület belsejében érezhető az “én hitem erősebb és szentebb mint a tied” versengés. A Szent János Lovagrend rend nyolc nyelvi egységből állt és minden nyelvi rendnek megvolt a maga kápolnája Málta első számú templomában. Elkerülhetetlen volt, hogy a nyelvi rendek versenybe szálljanak egymással a kápolnák dekorálásában és kimunkálásában. Habár a templomban egy audioguide segíti az eligazodást, érdemes előre utánaolvasni és felkészülni, nehogy kimaradjanak a túrából az olyan kincsek, mint például Caravaggio “Szt János lefejezése” c. freskója. Vasárnap és ünnepnapokon latinnyelvű misén is részt vehetünk.
A máltai konyha
Jóideje már, hogy a máltai konyha megszabadult a brit birodalom- és gasztronómia korlátaitól. Vallettában több tucat étterem várja vendégeit, ahol a pizzázóktól kezdve, a tengerparti éttermeken át, a szűk utcákban húzódó bárokig és romantikus kisvendéglőkig minden megtalálható.
Azt említeni sem kell, hogy mint minden Földközi-tengerben található szigeten, úgy itt is remek halak és egyéb tengeri ételek várnak bennünket. Köszönhetően a közeli Olaszországnak, az olasz hatás is érezhető, így sok a tészta, pizza. A legkedveltebb helyi jellegzetesség azonban a nyúlhúsból készült ételek.
Forrás: Michael Edwards / www.aluxurytravelblog.com
*Canaletto – Giovanni Antonio Canal itáliai festő és rézkarcoló, ismertebb nevén Canaletto. Kevés festő ragadta meg jobban Velence lényegét és hangulatát
