Az ország két legnagyobb városa Krakkó és Varsó rendkívül különbözőek, de a maga nevében mindkettő remek városnézési programokat nyújt. A nagy területű főváros, Varsó egy modern és vibráló központ, több olyan világhírű attrakcióval, mint amilyen a Varsói Felkelés Múzeuma, a Varsói Nemzeti Múzeum, vagy a Chopin Múzeum. De találunk remek vásárlási lehetőségeket és finom ételeket is: a tradicionális konyhától a finom hamburgerezőkig. Bár a város a második világháború idején szinte teljesen elpusztult, korabeli képek és festmények alapján sikerült az eredeti formáját nagyrészben újjáépíteni.
Krakkó már egy másik világ; szépen kialakított óvárosa a 13. század óta szinte teljesen változatlan, szerencsésen megúszta a nagy károkat. Főtere 1978 óta UNESCO Világörökségi helyszín. Nem véletlenül nevezik Európa egyik legszebb történelmi városrészének. Ha itt barangolunk érdemes az utat a Wawel-dombon kezdeni. Itt megtekinthetjük a királyi várat és a székesegyházat, melyben megkoronázták, majd végső nyugalomra helyezték a legnagyobb lengyel királyokat. Szintén fontos építménye még a városnak a Mária-templom.
A történelem nyomában
Lengyelország történelme tele van küzdelemmel, de érdemes időt szánni arra, hogy megismerjük a múltját. Az ország leglátogatottabb történelmi emlékhelye az Auschwitz-Birkenau Emlékhely és Múzeum, melynek két telepét, az Auschwitz I.-t és a birkenaui tábort Oswiecim városában építették fel. Németország legnagyobb koncentrációs és haláltábora 75 kilométerre található Krakkótól. Az Auschwitz-Birkenau Haláltábort a világ minden tájáról számos zarándok keresi fel évente, hogy tiszteletét tegye és megemlékezzen arról a több mint 1 millió egy százezer emberről, akiktől itt vették el az életüket.
Krakkó és Lódz városának egyes negyedeiben is megismerkedhetünk a zsidó közösségek mindennapjaival, de itt nem a halálra, hanem az életre emlékeznek. Krakkó egyik legizgalmasabb városrészében, Kazimierz-ben egy bohém világ tárul elénk galériákkal, boltocskákkal, kávézókkal, eldugott zsinagógákkal és temetőkkel. Lódz városában pedig – ahol a legtöbb zsidó élt és dolgozott – minden sokkal nagyobb területen valósul meg. Varsóban a Lengyel Zsidóság Történetének Múzeuma szintén kiemelkedő tárlat.
A városokból kiszabadulva Lengyelország csodálatos természeti környezetet kínál a kirándulók, a megrögzött természetjárók és a sziklamászók, vagy éppen a síelők részére. Nyáron a zöldbe borult hegyvonulatok, a virágos rétek, az erdei túraútvonalak és a Balti-tenger partszakaszai csalogatnak, míg télen a tökéletes sípályák várnak. Ha itt járunk, ne hagyjuk ki a Tátra fenséges vonulatait és a Mazury tóvidék négyezer kéklő tavát sem, vagy legalább kettőt közülük.
Nemesnek érezhetjük magunkat
Ősi kastélyok, fenséges paloták és extravagáns villák – szétszóródva Lengyelország egész területén. Ha belépünk valamelyik kapuján egy kis időre úgy érezhetjük magunkat, mint anno a lengyel arisztokraták. A monumentális Malbork várában könnyen el is tévedhetünk. A több részből álló gótikus építmény 10 éve került fel az UNESCO Világörökségi listájára. Találunk benne egy felső várat, a központi részben van a nagy refektórium, majd az alsóvár és a Nagymester palotája.
Varsó királyi kastélya egy az egyben egy 20. századi rekonstrukció, míg Krakkóban a Wawel a lengyel kultúra bölcsője. De ott van még a többi között Nedec és Debnó vára is, mindkettő megéri a ráfordított időt.
Együnk úgy, mint egy király
A nemesi kastélyok bejárása után nincs is jobb, mint egy hangulatos étteremben nem csak látni, hanem meg is kóstolni Lengyelországot és a jó söröket. Ha szeretjük a kacsa és a disznóhúst, a savanyú káposztát és a derelye jellegű töltött tésztákat, akkor ez maga lesz a paradicsom – csak ne felejtsünk el gumis derekú nadrágot is bepakolni.
Természetesen a városokban a tradicionális éttermek mellett sok jó fine-dining és vegán étterem is van, de aki a helyi ízekre vágyik, az ezt a pár ételt ne hagyja ki: mindenképpen kóstoljuk meg a lengyelek nemzeti büszkeségét a pierogit (derelye), a zureket (ejtsd: zsurek) mely egy savanykás lengyel leves, a hagymás heringet, a kovászos uborkát, vagy a gombás bigos-t, ami egy székelykáposztához hasonló étel. De ott van még a litván kibin is, egy darált bárányhússal töltött krumplis lepény, vagy a porosz konyhából átvett sekacz (ejtsd: szenkács), amely finom ízű, sajátos formájú, tűz felett, nyárson sütött tészta.
Desszertnek pedig a toruni mézeskalácsot ajánljuk. Ez Lengyelország édes névjegye, melynek hagyományai egészen a középkorig visszanyúlnak. Emellett Krakkónak mákkal, sóval vagy szezámmal beszórt perece van, Kazimierz Dolny pedig a hagymás cebularz-ról (ejstd. cebulázs) ismert, Poznań pedig a Márton kiflikről, amit november 11-én, Szt. Márton napján sütnek.
Forrás: Lonley Planet / lengyelorszag.travel
