Törökország sok csodával kecsegtet, de Kappadókia egyedülálló sziklaformációi talán a legismertebbek. Göreme a vidék talán legérdekesebb városkája – egy mély, tufatornyokkal díszített völgyben húzódik meg. Itt utazva hatalmas tűzárkő- és tufakúpok, tornyok között barangolhatunk, amelyeket a természet évmilliók alatt hozott létre, és az ember is több ezer éves jelenlétének nyomait hagyta rajtuk.
Itt egyszerre járunk a természet és a vallásos ember teremtette templomokban. Göreme előnye, hogy a helyiek tudják mi kell a turistáknak. Persze magunk is felfedezhetjük e pazar világot, de jól szervezett csoportos utakon is részt vehetünk.
Az egyik legkellemesebb módja a felfedezésnek, ha madártávlatból csodáljuk meg a tájat, egy csendben és könnyedén lebegő hőlégballon kosarából. De úgy is beutazhatjuk a helyet, mint az első európai felfedezők, vagy a szkíta nomádok, azaz lóháton. Az apró, rejtett, kőbe vájt „kincseket” gyalog és biciklivel is felkutathatjuk, erre sokféle vezetett kirándulás közül választhatunk.

Itt aztán közelről is megnézhetjük a „tündérkéményeket”, melyeket mielőtt még a turisták felfedezték volna a vidéket, kales-nak azaz kastélyoknak hívták a helyiek. Mindenféle formában és magasságban előfordulnak, de legtöbbször oszlop alakúak; az alsó rész a puha kőzet, melyet a kalapként elhelyezkedő keményebb kőzet véd az idő viszontagságaitól.

A Kappadókiai-fennsík körülbelül 10 000 négyzetkilométernyi, és Anatólia középső részén, Göreme, Ürgüp, Nevsehir, Avanos környékén, 1 200-1 300 méter magasságban terül el. A 13 millió éve kezdődött vulkáni működés még ma is aktív utóműködéseket produkál. A területre két óriás – Erciyas dagi 3917 méter, a Hasan dagi 3268 méter – és több apró tűzhányó ontotta hamuját, ennek következtében a szabályosan rétegzett tufa 400 méteres vastagságban terül el.
Idővel a Kizilirmak és mellékfolyói szeszélyes szurdokokat vágtak maguknak, és felszabdalták a lapos felszínt, amelyen “földpiramisok” vagy „tündérkémények” és egyéb, különböző méretű sziklás ormok jöttek létre. Aztán jött az ember és barlangi tárolókat, házakat vagy egész földalatti városokat vájt a puha kőzetbe. Ezek közül a helyiségek közül egyesék még ma is használatban vannak. A tárolókban találhatunk szőlő, citrom, burgonya és lepénykenyér készleteket, a téli időkre.