áruház
Fotó: Krisztian Bodis Photography

A Párisi Nagy Áruház múltja és jelene

Ember tervez, Isten végez. Goldberger Sámuel tervezett a századelőn, és megálmodta Párisi Nagy Áruházát az Andrássy út 39. szám alatt. Isten végzett, és alig hagyta örülni a művének, mert pár évvel a nyitás után háború vette kezdetét a Földön.

A Párisi Nagy Áruház, vagy ismertebb nevén Divatcsarnok története nem az Andrássy úti épületben kezdődött, hanem a Kerepesi (ma Rákóczi) úton, egy parányi kis boltban. Ott nyitotta meg első üzletét 1898-ban a híres óbudai textilgyáros, Goldberger Sámuel. Ez volt a polgárosodó Budapest első áruháza, amelyben az alsó-középréteg, és a jobban fizetett munkások mindent egy helyen megtalálhattak a gombostűtől a kalapon át a tanszerekig.

Fotó: We Love Budapest

Goldberger a „sűrű fillér” üzleti modell alapján működtette kissé nagyzolóan Párisi Nagy Áruház névre keresztelt boltját: a nagy tömegben, olcsón vásárolt árut kevés haszonnal adta tovább. Az alacsony áraknak hamar híre ment, és pár év alatt olyan nagy kereslet mutatkozott portékáira, hogy a kereskedő sorra nyitotta az újabb boltokat a háztömbben. Mindeközben azonban elhanyagolta a biztonsági előírásokat, és egy rövidzárlat következtében az akkor már 150 alkalmazottat foglalkoztató Párisi 1903 augusztusában a lángok martalékává vált. A tűzvészben tizennégyen vesztették életüket, köztük volt az egyik tulajdonos, Goldberger Henrik felesége is.

A vállalkozó viszonylag hamar talpra állt az erkölcsi és anyagi veszteségből, és még nagyobb fába vágta a fejszéjét. Azóta szövögette álmait egy valódi nagyáruház megnyitásáról, amióta fiatal inasként megjárta Bécs, Berlin és Párizs bevásárlóházait. Az Andrássy út 39. szám alatti épületben találta meg az ideális helyszínt. Az 1885-ben emelt pazar, neoreneszánsz palotában a Terézvárosi Kaszinó működött addig étteremmel, kávéházzal, varietével. Goldberger Sámuel 1909-ben kezdett hozzá testvérével a Kaszinó átalakításához. A nagyszabású munkálatokhoz szükséges pénzt épen maradt boltjainak eladásából teremtette elő. Az épület tervezését Sziklai Zsigmondra, a kivitelezést az eredeti Kaszinó tervezőépítészére, Petschacher Gusztávra bízta.

Fotó: Krisztian Bodis Photography

A ház Andrássy útra néző oldalát lebontották, és egy akkor építészeti újdonságnak számító vasbeton szerkezetet hoztak létre. Így született meg 1911-ben az első modern, magyar áruház galériás, egylégterű elrendezéssel, hatemeletnyi magas, fedett üvegudvarral a már ismert Párisi Nagy Áruház néven.  A reprezentatív épületben márványoszlopok, aranyozott díszes lépcsőfeljárat, csiszolt, színes üvegablakok, üvegfalú, tükrös felvonók kápráztatták el a vásárlóközönséget, akik a ház tetőkertjéről gyönyörködhettek a budapesti panorámában, télen pedig korcsolyapályaként használhatták a magaslatot. Az áruház igazi büszkesége a Kaszinó idejéből megőrzött bálterem maradt, amelynek falaira a padlótól a mennyezetig Lotz Károly és Feszty Árpád festett színpompás allegóriákat.

Közbeszól a háború

Mindez óriási minőségi ugrást jelentett a korábbi Párisi Nagy Áruházhoz képest. Ehhez mérten változott az árukészlet is, amely az alsó-középréteg helyett már a nagypolgári fogyasztók igényeit szolgálta. Goldberger luxusáruházához fűzött reményeit azonban egy csapásra elsodorta a háború. Már az első világégést megelőzően rohamosan szűkült a fizetőképes kereslet, a háborút követő gazdasági válság idején pedig csőd fenyegette a Párisit.

epiteszforum.hu / Szabó Balázs

Elkerülésére 1924-ben Goldbergerék részvénytársasággá alakították a családi vállalkozást, és bérlők számára parcellázták fel az áruházat, amely hamarosan bazár jelleget öltött, és elöntötték a filléres árucikkek. Goldberger ezzel visszajutott oda, ahonnan indult. A Párisi a két háború között a legolcsóbb áruház kétes hírnevére tett szert és végül nem kerülhette el az államosítást sem. Egy darabig könyvraktárként szolgált, 1956 után áruházi funkciójában nyitották meg újra, akkor már Divatcsarnok néven. Az 1967-ben műemléki védettség alá vont ház 1999-ig működött a Centrum-hálózat tagjaként.

Legtöbbünknek ebből az időből lehetnek emlékei róla. Gyerekfejjel ott volt alkalmunk megismerkedni a katarzis fogalmával. Pazar élmény volt az aulából felbámulni a grandiózus átriumba, felkapaszkodni a lépcsőkön, és közben a korlát mellett tekintgetni lefelé, ahogyan emelkedünk egyre magasabbra. A legfelső emeleten a fáradtságtól remegő térdekkel, de elégedetten néztünk szét a lábunk alatt elterülő konzumpalotán. Ez az óriáslépcsőház mindennél, még a legszebb nejlon iskolaköpenynél is érdekesebbnek bizonyult.

Fotó: Krisztian Bodis Photography

Decemberben, amikor a parlamenti karácsonyfa méreteit meghazudtoló fenyő magasodott az aula közepén, kicsit hűtlenek lettünk a gigantikus lépcsőházhoz. Ilyenkor úgy éreztük, az egész garádicsos szerkezetet csak azért építették, hogy szépen körül lehessen járni a fát, minden díszt gondosan megmustrálva rajta. De Vízkeresztkor kiderült, óriásfenyő nélkül is csodás az átrium, a maga szédítő mélységével. Nem különben a krémes, melyet jutalomfalatkaként kaptunk az áruház melletti Párisi Cukrászdában, amiért hősiesen, nyafogás nélkül várakoztunk órákat, mire anyáink végeztek a nézelődéssel.

Az Orco nem adta fel

A Divatcsarnoknak a plázák tették be – szó szerint – a kaput 1999-ben. Tulajdonosa, a Centrum Rt., amely a rendszerváltozás után megvásárolta az épületet, túl akart adni az üresen álló házon, és hosszas vevőkeresés után, 2001-ben megállapodott a közel kétmilliárd forintos vételárat ajánló francia befektetői társasággal, az Orco Property Group-pal. Az állam azonban váratlanul előrukkolt elővásárlási jogával, és a Kincstári Vagyon Igazgatóság megvette a műemléképületet. Nagyszabású tervek jöttek-mentek, végül azonban egyetlen kormányzat sem áldozott pénzt arra, hogy közfunkciók szolgálatába állítsa az Andrássy út 39-et.

Fotó: Krisztian Bodis Photography

Először informatikai központot szerettek volna létrehozni benne, majd pedig a világhírű, kortárs Guggenheim Múzeum budapesti részlegét álmodták bele. Az építészek és a műemlékvédők Építészeti Múzeumot láttak volna benne szívesen, a főváros és a kortárs zene képviselői viszont zenei célú hasznosítását szorgalmazták. Felmerült a Humor Háza és egy közép-európai kulturális centrum létrehozása is. Az állam azonban visszariadva a milliárdos költségvetésű felújítás terhétől, tavaly pályázatot írt ki az ingatlan eladására.

A sors fintora, hogy a hányatott sorsú Párisi végül a hoppon maradt kérőjé, az Orco Csoporté lett, mely 2007 augusztusában kapott engedélyt a Divatcsarnok felújítására, amit részletes művészettörténeti kutatások előztek meg. Ennek köszönhetően a természetes megvilágítású átrium és annak gyönyörű díszlépcsője visszanyerte eredeti pompáját, és a közönség újra látogathatta a Lotz-termet. Az épület funkciója azonban megváltozott, ugyanis csak a földszinti és első emeleti rész volt nyitva a vásárlók előtt.

Fotó: Krisztian Bodis Photography

Az Orco Property Group által üzemeltetett gyönyörűen felújított épület első bérlője az Alexandra Könyvesház volt. A kétszintes, európai színvonalú Alexandra Könyvesház egyedi koncepció alapján, speciális bútorokkal, a plázáktól eltérő stílusban rendezkedett be kávézóval és vinotékával, a Lotz-termet pedig könyvbemutatók, fogadások és kulturális rendezvények számára nyitotta meg. A Párisi Nagy Áruház két emeletének újabb boldog virágkora azonban csak 2017 márciusáig tartott, mikor is a könyvesbolt-hálózat csődbe ment, a Lotz Kávéház pedig technikai okok miatt bezárt. Az épület és a pompás bálterem sorsa egyelőre jövő nélküli, és sajnos már egyik része sem látogatható.

Szöveg: Magyar Réka 

Fotók forrása:  welovebudapest.com/Krisztian Bodis Photography; epiteszforum.hu

(Összesen ennyien olvastátok: 3 720 , ma: 1 )
Címkék a cikkből:
,
További cikkek - Világjáró

Barlangpagodák az Arany Szikla árnyékában

Ha egyetlen pillanatba kellene belesűrítenem, milyen érzés 365 napot Mianmár/Burmában élni, valami...
Teljes cikk