Bár a kitörés elég hirtelen történt, néhány jel megelőzte a vulkáni aktivitást. Egy héttel előtte egy szárazföldi kutatóállomás szeizmográfja apróbb rengéseket érzékelt, amiknek helyét nem sikerült behatárolni. Pár nappal előtte egy tengerkutató hajó érzékelte, hogy a víz hőmérséklete jelentősen melegebb lett a szokásosnál. Szinte ezzel egy időben, egy 80 km-re fekvő város lakói, addig számukra ismeretlen hidrogén-szulfid szagot kezdtek érezni.
A vulkáni aktivitás 130 méter mélyen a tengerben kezdődött, így a víznyomás képes volt elfojtani a robbanásszerű kitöréseket. Ám ahogy a kitörések egyre nagyobb vulkáni kúpot építettek, mely közeledett a tenger felszínéhez, 1963 november 14-re a vulkán láthatóvá vált a felszín felett is. Így jött létre Surtsey szigete. A vulkáni aktivitás még négy évig, 1967-ig tartott. Ekkorra érte el legnagyobb területét – a 2,7 négyzetkilométert – ez az Izland partjaitól délre található vulkanikus eredetű sziget. Azóta mérete a szél és a hullámzás eróziós tevékenysége miatt folyamatosan csökken. 2002-ben mindössze 1,4 négyzetkilométer nagyságú volt a felszíne.
Nevét a skandináv mitológia egyik alakjáról, a tűzóriás Surturról kapta.
Ez izlandiul annyit tesz: Surtur szigete. A vulkanológusok nagy érdeklődéssel követték a sziget keletkezését, és azóta is nagy figyelmet szentelnek neki. Különösen a botanikusok, valamint a biológusok, ugyanis nagyon ritkán akad alkalmuk megfigyelni, hogy egy teljesen kopár szigeten miként alakul ki az élet, hogyan népesítik be különböző fajok. Ezen különlegességéből adódóan nyilvánították 1965-ben védett területté. A mai napig csak nagyon kevés tudós kap engedélyt, hogy a szigetre lépjen. A többiek legfeljebb kisrepülőből csodálhatják meg Surtsey szigetét. Ezért is került 2008-ban az UNESCO Világörökségi Listájára.
Az első növények a szigeten természetesen a mohák és a zuzmók voltak. 1998-ban találták meg az első fásszárú növényt, egy tealevelű fűz fát, ami akár 4 méter magasra is képes megnőni. A növények kialakulásával az állatok is szépen lassan belakták a szigetet. Ma 8 különböző madárfaj él itt, melyek többsége sirályféle, de a különleges kinézetű lundák is fészkelnek a szigeten. Érdekesség még, hogy a Brit-szigetekről érkező költözőmadarak, például különböző hattyú, lúd és hollófajok pihenőhelyéül is szolgál. Valamint a fókák kedvenc napozóhelye.
Bár a sziget területe kétségtelenül napról napra csökken, a kutatók szerint még évszázadokig csodálhatjuk a rajta létrejött életet. Erre abból lehet következtettek, hogy a közelben található több kisebb sziget is hasonló módon keletkezett néhány ezer évvel ezelőtt, és mind a mai napig léteznek a hasonló eróziós hatások ellenére.
Ha még több izlandi érdekességre vágytok, segítsetek nekünk megjelentetni a Közösségi Finanszírozásban kiadott Világjáró Magazint, melyet reklámok és hirdetések nélkül olvashattok majd. Az új 2020/161. Világjáró Magazinban, melynek támogatói ára 990 forint + postaköltség, szó lesz többek között bolygónk megmentőiről, a magbankokról, Szentendre városáról, mely idén elnyerte az Európai Örökség címet, és a nagy népvándorlásokról is. A magazint a Világjáró WebShop-ban tudjátok előjegyeztetni, ahol találtok még 3 korábbi Izlandról szóló Világjáró Magazint is: 2018/152. Irány a Déli sark , a 2007/62 Szicília és a 2011/110 Kerala, Dél-India számokat, melyekben több, egyéb érdekfeszítő helyszínről is olvashattok.
