A kis hegyi falu akkor vált igazán ismertté, mikor Frédéric Chopin, lengyel zeneszerző és George Sand francia írónő itt töltötte a telet 1838/39-ben. Bár itt tartózkodásuknak ideje nem nyúlt túl hosszúra – Chopin betegsége egyre súlyosabbá vált – az írónő később mégis egy csodás hangvételű könyvet írt a valldemossai télről.
A falu 17 kilométerre fekszik Mallorca fővárosától Palmatól, és része a Serra de Tramuntana hegyláncnak, mely 80 kilométer hosszan nyúlik el a sziget északi partja mentén. Valldemossa vidéke gazdag ásványkincsekben és rendkívül buja és sokszínű növény- és állatvilága van – olívafák, tölgyesek és mandulafák. Így hát nem csoda, hogy az ideérkezőket nyugalom és csönd fogadja.
Bár elbújni itt sem lehet a látogatók elől – ezt jól mutatják az egymásba fonódó macskaköves utcák mentén sorakozó kőházak és a lenyűgöző villák, és persze a bárok, az éttermek, amik kicsit magasabb áron adják ételeiket, mint kéne. De ha nagyon akarjuk megérezhetjük azt a megfoghatatlan bájt, ami a szűk és lejtős utcácskákon, az eldugottabb hátsóudvarokban és kis parkokban bújik meg. Ilyenkor érezheti azt a látogató, hogy mindig ezt a helyet kereste és nem is tudott róla.
A falu, Mallorca legtiszteltebb szentjének szülőhelye. Catherine Thomas 1531-ben született és halt meg itt Valldemossában, majd ’74-ben szentté avatták Palmaban. De a település épített fő attrakciója kétséget kizáróan az a karthauzi kolostor, ahol Frédéric Chopin, lengyel zeneszerző és George Sand francia írónő 1938 telén megszálltak. Sand későbbi könyve, az Egy tél Mallorcán bemutatja a környéket, a híres kolostort, mindezt olyan intenzitással, hogy az olvasó is úgy érzi ott van a faluban. A kolostort, a Chopin által használt szobákat, ma már évente 100 ezren keresik fel; a falu, házai és tornyai lenyűgöző turista attrakcióvá váltak.
