A Világjáró First Class Magazin csapata már évek óta részt vesz mindkét regattán a DELL támogatásával. A két verseny ugyanis remekül kiegészíti egymást, a keleti medencét kerülő Fehérszalag egy komoly edzésnek, próbának is nagyszerű.
Ráadásul idén élénk szél fújt a Fehérszalag egész ideje alatt, így újonnan beszerzett fokvitorlánkat is kipróbálhattuk, az öreg fahajóval szépen – és sokkal élesebben – tudtunk vitorlázni a remek szélben. Kiderült az is, hogy a vitorla cseréknél lassúak vagyunk, így erre koncentráltunk a tókerülőre készülve. A keleti medencét kerülve a Kékszalag távjának csak kb. negyedét futja a mezőny, de a szintidő is csak 9 óra a tókerülő 48 órájához képest, így gyenge szélben a Classic Round hajóinak ugyancsak igyekezniük kell a füredi cél felé. Most nem volt ilyen gond, a 200 hajó jó tempóban haladt a végig megmaradó szélben, így a Világjáró-DELL csapat is már kora délután beért, a hajóosztályban másodikként a célba.
Rég volt olyan túraversenyünk ahol végig ilyen jó szél volt, élveztük is a vitorlázást nagyon.
Legelöl természetesen a verseny katamaránok végeztek, az abszolút sorrendben elsőként 10 óra 54 perckor a Kaiser Kristóf vezette Extreme 40 katamarán az Extreme Sailing Team érkezett a célba. Nagyjából két és fél perccel előzték meg Litkey Farkasékat akik idén Festipay néven versenyeznek a Decision 35-össel. Harmadikként Vándor Róberték futottak be az RSM-DTM nevű foiler katamaránnal.
A vihar szele
A pozitív szombati élmények után izgatottan készülődtünk a csütörtökön kezdődő nagy megmérettetésre, egyre aggodalmasabban figyelve az időjárás előrejelzéseket. Július 14-ére egyre erősebb szelet, sőt vihart jósoltak. Ennek megfelelően néztük át a hajót, ellenőriztünk minden kötelet, szerelvényt és szereztünk még egy gyakorlott hajóst, mert jól jön az ötfős legénység a vihar idején. Mikor átmentünk Balatonfüredre, hogy módosítsuk a nevezést láttuk is, hogy sokan így gondolják, több – már Budapesten előnevezett – hajóra került plusz ember. A versenyrendezőség részéről a rajt halasztása is felmerült, sőt – mint később kiderült – volt olyan pillanat is, mikor úgy tűnt a Balatoni vízi rendészet lefújja a regattát.
A verseny előtti délutánon a hajót szereltük a Zamárdi kikötőben és megbeszéltük az egyesületünk motorosát vezető kormányossal, hogy ha annyira erős a szél, hogy nem tudunk kimenni a szűk kijáraton akkor ő kivontat. Egyszer csak elsötétült minden és az északi part felett nagyon csúnya látványt nyújtottak a felhők. Szinte átszáguldott a vihar a tavon, szerencsére már befejeztük a szerelést, s még fel tudtuk rakni a ponyvát, igaz közben bőrig áztunk. A legkeményebb vihart délen megúsztuk, noha például a bicikliket egyszerűen arrébb vitte a szél. A füredi parton 115 kilométeres szelet mértek, a Tagore-sétányon repültek a fesztiválsátrak, a kikötőben több hajó is megrongálódott, köztük a néhány órával azelőtt vízre tett vadonatúj kétárbocos katamarán a híres fejlesztő, Paulovits Dénes alkotása. Az abszolút győzelemre esélyesek közt számon tartott versenygép sajnos teljesen összetört, a vihar kidobta a mólóra. Ezek után némi aggodalommal vártuk a csütörtök reggelt, de szerencsére alaptalanul.
A Balaton tündérei ezúttal is a Kékszalag szervezői és versenyzői mellé szegődtek, a tomboló vihar reggelre csendesült.
Kényelmesen kihajózva mentünk a Füred és Zamárdi közt kitűzött 7 kilométeres rajtvonalra. Sőt a lövéskor oly gyenge szél fújdogált, hogy szinte álltak a hajók a felhúzott viharvitorlákkal.
Mi is hamar cseréltünk és a beinduló északias szélben remek tempóban haladtunk Kenese felé. Gyorsan vettük az első bóját és a középmezőny elején vitorlázva csakhamar Siófokon, majd Tihanynál vitorláztunk. Az erősödéstől és a nagy hullámoktól tartva sokan elmentek északnak, de az erős szél nem vált viharossá, igaz elég pöffös volt. Remek hangulatban és komoly tempóban értünk el Lelléig, ahol egy tőlünk szél felé vitorlázó hajó – egyébként szabálytalanul – hirtelen leejtett, és csak egy erős kormánymozdulattal tudtuk elkerülni az ütközést. Sajnos így sem úsztuk meg baj nélkül, a kormánylapát eltört. Erről persze nem a hirtelen mozdulat tehetett, azt simán bírnia kellett volna a két éve készült acéllemez kormánynak. Rosszul volt hegesztve és egy arasznyi részen eltört, majd az egész derékszögben meghajlott. A hajó így kormányképtelenné vált, esélyünk se maradt a folytatásra. Gyenge szélben talán hátraköthettük volna a pádlit a lapát helyére, de erős szélben ezt nem vállaltam, így szomorú szívvel hívtam a versenyrendezőséget, hogy kiállunk. A BalatonHelp szolgáltatása révén pár perc alatt már mellettünk is termett a Rupert mentőhajó és kivontattak a lellei Bahart kikötőbe. Kiemeltük a sérült kormányt és elindultunk – immár szárazon – Zamárdi felé. Előtte még vetettünk egy bánatos pillantást a vízen elhúzó vitorlásokra, akik jó tempóban haladtak a keszthelyi bója felé…
Litkey – tizenkettő!
Még úton voltunk, mikor a hírekből értesültünk az élmezőny befutásáról. Litkey Farkas Festipay nevű katamaránja nyerte a 48. Kékszalag Erste World Nagydíjat. A csapat Keszthely előtt vette át a vezetést és nem is engedte ki kezéből a balatonfüredi célig. Ezzel Litkey Farkas tizenkettedik győzelmét szerezte a Kékszalag versenyeken. A várt erős szél végül elmaradt, így a rekordidő ezúttal nem dőlt meg. A verseny – noha a szerda este lecsapó vihar néhány hajóban komoly károkat okozott – végül az előzetesen meghirdetett időpontban, csütörtök reggel kilenc órakor rajtolt el. A 481 nevezett hajó közül végül mintegy 450 vágott neki a légvonalban 155 kilométeres távnak.
Előzetesen arra lehetett számítani, hogy az erős szél felforgatja az esélyeket, ám végül ez nem történt meg. A balatonfüredi rajt után négy katamarán került az élre, és ugyanez a négy katamarán alkotta az első négy helyezettet néhány órával később, amikor a Balaton körbevitorlázása után visszatértek Balatonfüredre.
A Kékszalag immár tizenkétszeres bajnoka Litkey Farkas a Világjáró First Class Magazinnak elmondta: véleménye szerint a verseny azon dőlt el, hogy az esélyes, Kékszalag rekordtartó Fifty-Fifty katamarán legénysége a rajtnál egy kisebb vitorlát húzott, mint azt a pillanatnyi szél indokolta. Litkey hozzáfűzte, nem volt ez alaptalan döntés, hisz a meteorológia erősebb szelet jósolt. Így viszont ők utol tudták érni Szigliget magasságában a vetélytársukat és a Keszthelyi-öbölbe behajózva a gyenge szélben átvették a vezetést.
Keszthely felől visszafelé vitorlázva a megszerzett előnyt Litkeyék már megtartották. Az egyre erősödő szélben magabiztosan mintegy 4-5 kilométerrel a Józsa Márton vezette Fifty-Fifty csapata előtt tudtak vitorlázni, és végül 8 óra 34 perc 6 másodperces idővel értek célba. Második a Fifty-Fifty 6 perc 14 másodperc hátránnyal, harmadik pedig a dr. Kaiser Kristóf kormányozta Extreme Sailing Team lett 14 perc 42 másodperc hátránnyal.
Litkey Farkas 2014-ben megjelent könyvében azt írta, hogy célja a többtestű mezőnyben is esélyesként vitorlázni a Kékszalagon, 11 győzelem után az egytestűek közt. Nos, ez a terv hamar valóra vált. A verseny után a bajnok a Világjáró First Class Magazinnak elmondta, hogy a cél most a vitorlázás maga, remekül szórakoztak a regattán, élvezték a versenyt. Később felmerülhet egy gyorsabb katamarán vásárlása is, ez természetesen anyagi kérdés, de elégedett a mostani Decision 35-ös hajóval is, amely remekül teljesített.
A legjobb egytestű vitorlás a Principessa nevű libera lett, amely Oroszlán Péter kormányzásával győzött ebben a kategóriában. A többtestű hajók előnyét mutatja, hogy abszolút értékelésben a Principessa a hetedik helyen végzett.
A 48. Kékszalag Erste World Nagydíjon végül 367 hajó futott be a célba, és az utolsó is visszaérkezett Balatonfüredre kevesebb, mint 26 órával a rajt után. Minden bizonnyal sok egyéni rekord született, a legtöbben jóval hamarabb értek be a célba, mint a korábbi Kékszalagokon sikerült. Külön érdekes volt a Tönkő Gábor kormányozta Lago 26-os szereplése, egy viszonylag kicsi, svertes hajó az összesítettben az elképesztőnek tűnő 22. helyen ért célba, olyan hajókat megelőzve, mint a sokáig Kékszalag címvédő Nemere II. 75-ös cirkáló. Természetesen saját hajóosztályukat, a YS I/2-t óriási fölénnyel nyerték. Igaz a fedélzeten volt például a korábbi osztrák olimpikon Hans Spitzauer is.
A legeredményesebb női kormányos idén is átvehette a First Class Magazin és a Magyar Vitorlás Szövetség által alapított a Gordon Evelyn díjat. 2016-ban Várkonyi Judit kapta az elismerést és a vele járó DELL XPS 12-es csúcskategóriás laptopot. Összesítettben a 156. helyen futottak be csütörtök éjjel a Shark nevű, Bavaria 38-as hajó fedélzetén. Igazi családi csapat indult, Judittal férje és fia is ott volt a tókerülőn. Gordon Evelyn a Kékszalag történetének egyetlen győztes női kormányosa volt, 1940-ben és 1942-ben is nyert a tókerülőn.
A Világjáró-DELL csapat: Mátay László – kormányos; legénység: Geszti Sándor, Mátay Ákos, Mátay Gábor, Harsay János, valamint a Fehérszalagon Horváth Tamás.
