Bármennyire is igyekszünk elmesélni valakinek, hogy milyen élmény éjszakai túrán részt venni a Zselici Csillagparkban; nem tudjuk igazán visszaadni az érzést. Ott kell lenni, át kell élni, ahogy az erdő közepén állunk, távol minden emberek lakta településtől, ahol a világítás egyre terjed és a fényszennyezettség egyre nő. Itt a természet fekete ölelésében ismét közel kerültünk a csillagos égbolthoz. Megláttuk a Tejutat, ami gyönyörűbb és hátborzongatóbb, mint amit szavakkal le lehet írni.
Hogy ezt bárki – legyen az tapasztalt csillagász, kezdő égkémlelő, vagy elragadtatott kisgyerek – átélhesse, ennek okáért jött létre a Nemzetközi Csillagoségbolt Szövetség, ami egy globális szervezet, melynek célja, hogy feltérképezze azokat a helyeket, ahonnan külső zavaró fények nélkül szemlélhetjük az éjszakai égboltot.
Folyamatos éjszakai mérések, valamint a Magyar Csillagászati Egyesület és a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság közös munkájának eredményeként 2009-ben – Európában elsőként, a skóciai Galloway Forest Parkkal közösen – a Zselici Tájvédelmi Körzet nyerte el a „Nemzetközi Csillagoségbolt-park” (International Dark Sky Park) címet. A világon 2009 végén, csupán 4 ilyen elismerő címet viselő park létezett. A másik kettő Észak-Amerikában volt.
Mikor mi útnak indultunk még elláttunk az orrunkig. A vezetést a planetáriumban kezdtük, ahol most nem a csillagokat pásztáztuk, hanem az évszakok múlását figyeltük meg fantasztikus felbontásban és gyorsasággal. A lenyűgöző film után léptünk ki a sötétbe. Ekkor már nem találtuk meg az orrunkat sem. Az egyetlen fényforrást a csillagvizsgáló épülete adta, de csak addig míg a parkolóból el nem indult a csapat, mélyen be az erdőbe.
A csillagnéző séták pontos programja természetesen függ az időjárástól, az útviszonyoktól, a csoport összetételétől, de alapvetően könnyen teljesíthetőek, és fantasztikus élménynek számítanak. A túrák hossza általában 4-5 km, de igény esetén hosszabb-rövidebb is lehet. Csapatunknak most a rövidebbre jutott ideje, de így sem maradtunk le semmiről, mivel a túrákat rendszerint újhold idejére szervezik a vezetők. Így a Hold fénye semmit nem rejtett el a szemünk elől. Amint már említettem, a séta szürkületben indult, így lehetőségünk volt arra, hogy szemünk fokozatosan hozzászokjon a sötéthez. A teljes sötétség beállta után zseblámpa fénye nélkül haladhatunk, figyelve egymás hangjára, a saját légzésünkre és a körülöttünk tornyosuló csodás erdő friss illataira.
Legtöbbünk számára már önmagában az is egy új élmény volt, hogy mesterséges fényektől távol képesek voltunk tájékozódni. Nem csoda, hogy mikor megfelelő kilátás nyílt a fák koronáin keresztül a csillagfényes égboltra, sokunkból kiszakadt egy „hűha”.
Ott sétáltunk a Tejút alatt, fejünk fölött tisztán, mindenféle lát- és távcső nélkül látható csillagködök keveregtek. Láttuk a lassan eget szántó űrállomást, és még kívánni is sikerült párat az zuhanó hullócsillagok csóváját figyelve.
INFO: A túrákat korlátozott tagszámmal tudják megtartani a szervezők, ezért a részvétel regisztrációhoz kötött. A regisztrációt az egyes túrák előtt két héttel nyitják meg.
A következő túra időpontja, melyre még október 8-ig lehet jelentkezni, az október 22. (szombat). A gyülekező 17:30-kor van a Zselici Csillagvizsgáló parkolójában. Indulás: 18:00 órakor. A túrák borult, esős időben, vagy az utak járhatatlansága miatt elmaradhatnak!
Péntek esténként távcsöves bemutatókat is tartanak, de erre előzetesen időpontot kell egyeztetni, a Csillagpark oldalán.
