Legendák és hátborzongató történetek keringtek a fáraó átkáról, az eltűnt kincsekről. Most talán egy újabb rejtélyre derül fény Kheopsz gigantikus sírjának mélyén. A gízai piramis a legrégebbi és egyben az egyedüli fennmaradt építmény az ókori világ hét csodája közül. Noha a görög elnevezés után leginkább Kheopsz piramisaként ismerik, ókori neve Ahet Hufu, azaz Hufu fényhegye volt. Hufu az óbirodalom egyik fáraója volt, Kr. e. 2590 és 2540 közt kezdte uralkodását, mely valószínűleg 23 évig tartott, bár Hérodotosz 50 évet említ. Ahogy a regnálásának dátuma, úgy a piramis építésének ideje is bizonytalan. Kr. e. 2580 és 2530 közt kezdték a munkálatokat, de az, hogy mennyi időt igényelt a lenyűgöző méretű építmény elkészítése az nem ismert, miként az építkezés módszeréről is megoszlanak a vélemények.
Az viszont biztos, hogy elképesztően pontos munkát végeztek az 4500 évvel ezelőtti kőművesek tízezrei. A piramis oldalai csak néhány centiméternyit térnek el egymástól, mindegyik nagyjából 230 méter. Az alap szinte tökéletesen vízszintes, a magassága pedig 146 méter. Nem maradt fent semmilyen írásos emlék a tervezéséről és az építésről, így a tájolásáról is csak elméleteink vannak. Az bizonyos, hogy korabeli csillagászati módszerekkel választották ki a fekvését.
Ezek után kezdték meg az egy köbméteres, két tonnás, szabályosra faragott kövekből az összerakást. Az alapanyagok egy részét távolabbról hozták a helyszínre, míg másokat ott helyben bányásztak. Sok kőre volt szükség, míg összejött a mintegy 2,5 millió darab. Az így elkészült, újkorában valószínűleg hófehér gúla össztömege több mint ötmillió tonna!
Régészek dinamittal
A mai szemmel is hihetetlennek tűnő építménybe a talajszint felett 17 méterrel lehetett bemenni. Később ezt eltüntették, és csak évezredek múltán lelték meg újra. Pedig odabent is van mit megnézni. Például a fáraó sírkamráját, mely 42 méterrel van a terepszint felett. Ezt a termet – az épület többi részétől eltérően – 80 tonnás gránittömbökből alkották. De az elmúlt évszázadokban találtak több ismert funkciójú, és néhány rejtélyes helyiséget is. Sokszor ma már elképzelhetetlennek tűnő módszerekkel próbálták feltárni a piramis titkait, például az épületen belül robbantottak fel falakat, hogy megnézzék, mi van mögöttük.
De a Nagy Piramis és az előtte magasló óriási Szfinx ezt is túlélték, ahogy az évezredek viharait, földrengéseit, háborúit, a fosztogatókat és a hódítókat. Azt gondolhatnánk, hogy a hatalmas építmény minden rejtélyét megmutatta, hisz már Napóleon korában kutatták a mélyét. Most mégis úgy tűnik, hogy újabb csodára bukkannak a gigantikus gúla kövei közt.
Segítség az űrből
Szerencsére a modern korok kutatói már nem dinamittal próbálnak újabb titkokat megfejteni. Többféle módszerrel, 3D modellezéssel, a kozmikus sugarak segítségével, thermo elektromos mérésekkel “szkennelik” a piramist, hogy eddig ismeretlen kamrákra, folyosókra bukkanjanak a masszív falak mögött. Nemrég jelentős hőeltérésekre leltek előbb a keleti, majd ugyanolyanra az északi oldalon. A másik két részén az épületnek viszont egyáltalán nem tapasztaltak hasonlókat, így különösen felkeltette a régészek figyelmét ez az anomália.
Mivel ekkora méretben nem áll rendelkezésre röntgen felszerelés, így az űrből, a föld felszínére folyamatosan érkező sugárzást hívják segítségül. Japán és francia tudósok a ScanPyramids program keretein belül óriási fém tányérokat helyeznek el a piramis belsejében, hasonlóan ahhoz, mikor csontjainkról felvételeket készítenek a kórházban. A különbség – a méreteken kívül – leginkább abban rejlik, hogy ez egy sokkal lassabb folyamat, hosszú időbe telik, míg az érzékelőket megfelelő mennyiségű sugárzás éri, és az így gyűjtött adatok értékelhetőek lesznek.
Ezt követi majd a háromdimenziós számítógépes modellezés, mely megmutathatja, hogy mit rejt még a fáraó sírja. Sőt, kiderülhet az is, hogy helyes-e az a feltételezés, miszerint a jelenleg ismert sírkamra valójában nem is Hufu igazi nyughelye. Több régész úgy gondolja ugyanis, hogy a fáraót egy másik teremben temették el, és a már ismert, viszonylag könnyen meglelt kamra csak álcázásul szolgált.
Titokzatos alagút a kert alatt
Sokszor nem a kitartó tudományos kutatás, vagy a legmodernebb technológiák segítségével bukkannak újabb titkokra a Nagy Piramisnál. Nemrég egy helybéli férfi – egyébként illegálisan – a piramis közelében lévő háza kertjében ásott, hátha rábukkan egy-két szoborra, vagy ókori agyagedényre. Nagyjából tíz méter mélyen egy hatalmas kőlapokkal kirakott alagútra talált rá, mely a fáraó sírjához vezet. A titkos alagút már Kr. e. V. században, Hérodotosz leírásaiban is szerepelt, a régészek évtizedek óta keresik, mégsem jutottak semmire.
Most a véletlen úgy hozta, hogy egyetlen ember egy ásó segítségével akaratlanul is megtalálta azt, ami szakemberek tucatjainak nem sikerült. A régészek egyébként úgy vélik, hogy az alagút megtalálásával valószínűleg közelebb kerültek egy még nagyobb lelet feltárásához, és hamarosan felfedezhetik a régóta keresett Völgytemplom romjait. Persze a szent hely megtalálása sem zárja majd le a felfedezések sorát, csak egy mérföldkő lesz az ókori Egyiptom megismeréséhez vezető úton. A Nagy Piramis és környéke úgy tűnik még hosszú ideig ad feltárandó rejtélyeket a kutatóknak.
