Gustavo Santaolalla, a világhírű zenész, aki véletlen találkozásoknak köszönhetően vált elismert filmzeneszerzővé, már túl van több Grammy-díjon és két Oscar-díjat is megkapott 2005-ben és 2006-ban, a Bábel és a Brokeback Mountain – Túl a barátságon című filmek zenéjéért. Mivel nem az az ember, aki sokáig üldögél és várja a lehetőségeket, inkább elébük megy, ezért 2013-ban belekóstolt a számítógépes játékok zenei világába is, és sikerült elcsípnie a tökéletes hangulatot a The Last of Us túlélőhorror videojáték zenéjénél. Ezután pedig ismét új kihívás elé nézett, ugyanis elkészítette első animációs filmzenéjét, Az élet könyve című animációs filmhez.
Ez a sokfajta projekt is jól mutatja, hogy Gustavo Santaolalla a munkában hisz, aminek 80 százalékát a felkészülés, 20 százalékát pedig az inspiráció teszi ki. Nem szeret várni arra, hogy az a kis lelki villanykörte felkapcsolódjon; tesz érte, hogy ez megtörténjen. Többször is említette Picasso-t, aki azt mondta ” Remélem az inspiráció akkor talál rám, amikor dolgozom.” Santaolalla is eben hisz. Folyamatosan azon dolgozik, hogy egyszer csak minden a helyérre csússzon és összeálljon a várt dallam. És ebbe a munkába beletartoznak azok a tapasztalatok is, amiket utazásai során szerez. Amint mesélte, nagyon szeret utazni, új közönségeket, zeneszerető embereket megismerni; látni mennyire különbözünk egymástól és mégis mennyire hasonlítunk bizonyos dolgokban, és a megismerésnek ezt a vágyát már a gyermekeinek is átadta.
Utazásaiból kifolyólag a zeneszerző nagyon sok érdekes hangszert használ a kompozícióiban és előszeretettel dolgozik olyanokkal, amiket korábban még nem használt, pontosabban, amelyeken nem tud játszani. Szerinte ebben van egyfajta ártatlanság és veszély is, hiszen nem tudja, hogyan kell megfelelően megszólaltatni az adott hangszert, de ott van benne a minimál stílus is, mikor csak az alapok szólalnak meg. Erre a Bábel című Oscar-díjas filmet hozta fel példának, ahol (nyomatékosította, hogy) nagyon sok különböző hangszert használt.
Bár elsősorban gitáron és ronroco-n (egy kis gitárra emlékeztető húros, pengetős hangszer, amit elsősorban Dél-Amerika andoki vidékein használnak) játszik, egyik kedvenc hangszere mégis az ’úd’, vagy arab lant, mely a nyugati lant elődje, ami pedig a gitár őse. De ezeket a hangszereket szereti a saját elképzelése szerint megszólaltatni, és nem a hagyományos módon, de tiszteletben tartva a nagy mesterek munkáját.
Valószínűleg emiatt a hozzáállás miatt volt képes úgy megkomponálni a Brokeback Mountain című film teljes zenei anyagát, hogy a rendező akár egyetlen jelenetet is leforgatott volna. És végül Ang Lee zsenialitása kellett hozzá, hogy filmjének jeleneteihez hozzáillessze a már kész zenét. Végül lejátszotta az elkészült zeneszámokat a színészeknek, és a forgatás alatt is ment a zene. A rendező egy újságcikkben azt mondta, hogy Santaolalla kompozíciói vezették, miközben alakította a film jeleneteit.
De Gustavo Santaolalla egyébként is jobban szeret úgy nekiállni egy munkának, hogy csak a forgatókönyvet olvassa el és beszélget a rendezővel. A legtöbb munkája így készült, kivétel a Last of Us videojáték zenéje. Digitálisan animált filmeknél egyébként sem lehet arra várni, mire mindegyik jelenetet renderelik (az a funkció, amikor a megszerkesztett videót (vágásokkal, effektekkel, feliratokkal) a kívánt formátumba elkészíti a program, vagyis kiszámolja, majd menti a “végterméket” – a szerk.), így tökéletesen passzol hozzájuk az ő munkastílusa. Tehát ő már csak hozzá igazítja a zenéjét a kész jelenetekhez, nem rájuk komponálja. Viszont a fejében mindig egy összefüggő történet pereg, mikor zenét szerez; más a film ha egy dalról van szó, amiben az énekes a főszereplő, a hangszerek pedig a narrátorok és a helyszín, és más ha filmzenét komponál.
De a jó összhang azonban ugyan úgy hallható a Bábel jelenetei alatt, mint az Egy motoros naplója című filmben, vagy éppen a már említett Az élet könyvében. És ha igaz a hír, amit a zeneszerző a beszélgetés végén elmondott, akkor a Last of Us 2-ben is az ő kompozícióit halljuk majd, illetve most végzett a 2015-ös Making a Murderer című Netflix-sorozat második évadjának zenéjével, valamint a Jane the Virgin szatirikus komédia negyedik évadával. Dokumentumfilmek terén pedig személyesen Eric Clapton kérte fel arra, hogy az életéről szóló film zenéjét elkészítse. Mindeközben pedig az utolsó simításokat végzi az ő általa alapított Bajofondo zenekar legújabb lemezén, és később dél-amerikai turnéra is indulnak. Munkáját és fellépéseit Facebook oldalán követhetjük a legegyszerűbben.
A Plácido Domingo Classics kizárólagos belföldi szállító partnere a Pappas Auto. Így Gustavo Santaolalla az itt tartózkodása időtartama alatt egy Pappas Auto által biztosított új Mercedes-Benz CLS-t használt, amivel a művész és felesége is rendkívül meg voltak elégedve. Azon kívül, hogy remek autónak tartotta a Mercedes-Benzt, kiemelte, hogy a belső bőr borítás és az autó színe mennyire tökéletesen passzoltak egymáshoz, illetve, hogy a márka logója milyen elegánsan nézett ki a padlón felvillanva, mikor esténként kinyitották az autó ajtaját.
