Görögországi anyagunk első részében már megismertünk négy olyan varázslatos szigetet, amiről eddig csak kevesen tudtak, aki pedig tudott róluk, az megtartotta magának, mint utazási titok. Mert a kis szigetek bizony mesébe illően szépek, és mindegyik tartogat valamilyen egyedi érdekességet – legyen az természeti vagy épített – amiért megéri pont ott szállást foglalni. A következőkben Amorgos szigetével, mint ismert filmforgatási helyszínnel kezdjük a sort és egészen Delos szent szigetéig visz az utunk. Tartsatok velünk ismét!
Amorgos, a nagy kékség szigete
Amorgos világhírű, mégis kevesen tudnak róla. A varázslatos sziget 1988-ban vált ismertté, mikor kiderült, hogy itt forgatták Luc Besson francia rendező nagysikerű „Le Grand Bleu”, azaz A nagy kékség című filmjét, Jean Renoval a főszerepben. Amorgos az egyik legszebb kükládi sziget, csodálatos, azúrkék vizű strandokkal, érdekes formájú barlangokkal, ideális búvárkodási helyekkel, festői öblökkel és a meredek sziklás terepen átvezető ősi gyalogösvényekkel.
A korai kükládi korszak óta lakott Amorgos gazdag kulturális múlttal és hagyományokkal rendelkezik, amint azt a környéken előkerült régészeti leletek is jelzik. A robusztus és sziklás sziget magas hegyekkel és mély szurdokokkal várja a felfedezőket. Falvait öszvérútvonalak kötik össze még ma is. Az egyik legszebb és leghosszabb túraútvonal a Palia Strata, amely Chora fővárosából Aegiali-ba vezet. Útközben a bizánci sziklakolostor, a Panagia Hozoviotissa is megérdemli, hogy meglátogassuk. A hófehéren világító, sziklába vájt szent helyen minden év novemberében ezrek gyűlnek össze, hogy hálát adjanak a Szűzanyának. Ilyenkor a sziklaoldal olyan, mintha életre kelne.
Milos, a vulkanikus barlangok szigete
Milos szigetének izgalmas domborzati jellemzőit a gyakori vulkáni tevékenység alakította ki még ősidőkkel ezelőtt. Ennek eredményeképpen a turisták olyan érdekes, főleg part menti sziklaformációkat fedezhetnek fel, mint például a Papafragas-barlang, aminek oldalába már lépcsőt is véstek, vagy éppen a Sarakiniko beach, ahol a zöldeskék víz látványos szürkésfehér, csiszolt vulkanikus sziklákat ölel körbe. A búvárkodás szerelmesei pedig víz alatti barlangokat fedezhetnek fel a Milos-, Kimolos-, és Polyaigos-szigetek által alkotott háromszögben.
Természeti szépségei mellett, nem lehet kihagyni Milos kulturális fontosságát sem, hiszen itt találták meg a Milói Vénusz néven ismertté vált, de helyesen Méloszi Aphroditének hívott márványszobrot, melynek eredetijét a Párizs Louvre-ban tekinthetjük meg, gipszmásolatát pedig a komáromi Csillagerődben. Milos szigetén jelenleg ötezren élnek, a legtöbben a turizmusban dolgoznak, vagy pedig obszidián bányászattal foglalkoznak. Milosra általában augusztusban érkeznek a turisták, júniusban és júliusban alig látogatnak ide, tavasszal és ősszel pedig teljesen kihalt a földdarab – pedig még ekkor is nagyon kellemes az idő.
Mykonos, ahol party és csend is vár
Mykonos az Égei-tenger és a Kükládok szigetcsoport egyik legkedveltebb szigete, ami szezonon kívül is érdekes és gyönyörű. Ekkor a bulihangulat mellett megtapasztalhatjuk a sziget és Mykonos városának (Chora néven is ismerik) nyugodtabb mindennapjait. A sziget könnyen bejárható, körülbelül 100 négyzetkilométer nagyságú, vendégköre pedig elég vegyes és elfogadó. Elsősorban azoknak ajánlják, akiket nem zavarnak a magasabb árak, illetve menő sétányokat, elsőosztályú hoteleket, kilátópontokat és bohém éttermeket keresnek. A legtöbben júliusban és augusztusban utaznak ide, ekkor azonban elég szeles az idő a szigeten. A melteminek nevezett széljárás pedig lehűti a tengervizet, viszont legalább nincs eső.
De a hidegebb víz sem állja útját a buliknak, melyeknek központja Mykonos városában van, ahol a filmekből is jól ismert „Kis Velence” negyedet találjuk. Ez az egyik látványosság, amit nem szabad kihagyni, ha itt járunk. A fővárosa tele van apró sikátorokkal, a legtöbb helyre kocsival nem is lehet bemenni. Hangulatos a hófehér utcácskákon sétálni, ahol színes boltok és virágzó bougainvillea-k omlanak le a házfalakról. A sziget jelképe a 7 hófehér szélmalom, amik már messziről odavonzzák a tekinteteket. Egyébként a sziget jó kiindulópont Naxos, Delos és Santorini felé is.
Santorini, a képeslapsziget
A világ egyik legszebb szigete, ami valójában egy kis szigetcsoport a Kükládok szigetcsoporton belül, az Égei-tenger déli részén. A csoport főszigete Thira, rajta kívül van még egy mellékszigete, Thirasia, és egy lakatlan szigete, plusz két vulkanikus földdarabkája. A főszigeten találjuk Santorini két, fehéren csillogó települését Oia és Fíra kráterfaluját. Santorini képeslapsziget. Településeinek fehér és kék színei egybeolvadtak a Görögországról alkotott elképzeléseinkkel. Érdekesség, hogy az ajtók, ablakkeretek, templom kupolák kék színe főleg a Kükládok szigetein jelenik meg. Állítólag ez azért van így, mert a hiedelmek szerint a kéknek ez a bizonyos árnyalata távol tartja a gonoszt. A görögök ezt a színárnyalatot kyanos-nak nevezik és ebből a szóból ered a cián, vagyis a kékeszöld elnevezés is.
Santorini egyébként egy kifejezetten drága sziget, ahol a lenyűgöző panorámát kell megfizetnünk egy szállodai szobafoglaláskor. Viszont, ha csak egy egynapos kirándulást tervezünk ide, akkor is ki lehet élvezni minden adottságát. A kikötőből fel lehet jutni a kráter szélén álló településekhez, onnan lehet fotózni a tipikus szélmalmos, kék kupolás, naplementés tájat. Ha időnk engedi, a lávahomokos strandokhoz is lesétálhatunk, érdemes, mert nemcsak fekete, hanem vörös és fehér színű partokat is találunk itt. A vulkanikus földje miatt kiemelkedő a bortermelés, több kitűnő borászatot is találunk itt.
Delos, a világörökségi szent sziget
Delos a Kükládok szigetcsoport által alkotott kör közepén helyezkedik el Mykonostól 2,5 kilométerre nyugatra. A sziget 1990 óta az UNESCO világörökség része. A görög mitológia szerint Delos az Égei-tenger egy úszó szigete volt, és ezért jött ide a Héra elől menekülő Létó, hogy megszülje gyermekeit, Apollónt és Artemiszt, akiket ezért Déliosznak és Déliának is neveztek. Később Poszeidón négy gyémánt oszloppal rögzítette a szigetet a tenger fenekéhez.
A szent helyként számon tartott földdarab kultikus helyként olyan fontosságra tett szert a történelmi időkben, amit természeti erőforrásai soha nem tettek volna lehetővé. Később 700 éven át az égei-tengeri rabszolga-kereskedelem központjaként működött, virágkorát pedig a Kr.e. 8. és a Kr.e. 1. század között élte. Hanyatlása az után kezdődött, hogy VI. Mithridatész pontoszi király Kr.e. 88-ban lerohanta a szigetet és lemészárolta 20 ezer lakosát. Delos a Kr.u. 5. században végleg elnéptelenedett. A helyszínt a híres tudományos intézmény, az athéni francia régészeti iskola fedezte fel 1873-ban. Ma pedig szintén lakatlan, múzeum szigetként működik.
További információk a www.visitgreece.gr oldalon találhatók.
