Vagy talán mégis? Legutóbb a szobrok, színek és a szecesszió mentén húztam meg a túraútvonalamat. Bécsben, szinte az összes sarkon felfedezhetünk valamilyen századfordulós, művészeti emléket, elsősorban a bécsi Jugendstil, vagy szecessziós stílus jegyeit. Ha kifejezetten keressük ezeket az épületeket, mint ahogy tematikus utam során én is tettem, a Szecessziós-ház a Naschmarkt közelében kihagyhatatlan látnivaló. Az 1898-ban Joseph Maria Olbricht által épített épület egy előfutárként fogható fel.
Ez volt ugyanis ez első olyan kiállítótér Közép-Európában, melyet teljes egészében a modern művészetnek szenteltek. Arany levelekből szőtt kupoláját már messziről látni, és mikor kapuja előtt állunk, érezhetjük azt a teremtési vágyat, melyet Gustav Klimt érezhetett 1897-ben, mikor kiválva a rendkívül konzervatív Künstlerhausból, megalapította saját, Szecesszió névre hallgató művészeti egyesületét.
Klimt azonban nem csak a stílus és a ház megalkotásának kiharcolásában vállalt nagy szerepet. Az új kiállítótér számára megálmodta és megalkotta minden idők egyik legcsodálatosabb faliképét, a Beethoven-frízt, mely a zeneszerző 9. szimfóniájának egyedi interpretálása. Az alagsor falain futó 34 méter hosszú kép hatalmas felháborodást keltett 1902-ben, mikor elkészült. Az épület további termeiben, úgy 1000 négyzetméteren, évente 20 különböző kortárs kiállítást szerveznek; hűen a ház homlokzatán olvasható mottóhoz: Az időnek a művészetét. A művészetnek a szabadságát.
Nem kell túl sokat mennünk, ha a Szecessziós-ház után még más hasonló stílusú épületeket keresnénk, Bécsben ugyanis rengeteg olyan házat, pavilont, homlokzatot találunk melyek a forradalmi stílus jegyeit viselik. Elsősorban, Otto Wagner és Josef Hoffmann épületei után kell kutatnunk, ők voltak ugyanis azok, akik leginkább hatottak a bécsi belváros alakulására.
Kezük nyoma, vagyis a szecessziós stílus és a jugendstil jegyei ott vannak a régi bécsi villamoshálozat pavilonjain, hídjain, lámpaoszlopain. Wagner két csodás munkája nem messze a Szecesszió-s háztól, a Karlspaltzon áll. Ezek a korábbi villamos állomások ma régi pompájukban díszelegnek. Az egyik egy kávézónak, a másik kiállításoknak ad helyet. De Wagner nevéhez kapcsolódik a Majolika Múzeum, a St. Leopold am Steinhof templom, a Postsparkasse épülete a Ringen és megannyi kisebb pavilon Schönbrunnál és a Stadtpark metrómegállójának kijáratánál is.
Az időtlennek számító alkotásokat egyénileg is felkereshetjük, csak ne felejtsünk el írni egy listát, de egy jugendstil tematikus túrára is befizethetünk, mely részletesen bemutatja a város ezen épületeit és szépségeit.
Pompás kertek, kerti pompák
Elhagyva a formabontó stílusokat egy időre visszatértem a barokk jegyekhez és bevetettem magam a Belvedere palotacsoportjába és kertjébe. Bevallom engem a pompázatos palotakert mindig jobban elvarázsolt, mint maga az épület, de aki egy feledhetetlen múzeumi élményre vágyik, annak mindenképpen érdemes időt szánnia rá. A Savoyai Jenő herceg által építtetett nyári palota termeiben a világ legnagyobb Klimt-gyűjteményét találjuk, de láthatjuk Schiele és Kokoschka mestermunkáit, valamint a francia impresszionisták és a bécsi biedermeier legfőbb képviselőinek műveit is. Az Alsó-Belvederében és az Orangerie-ben impozáns időszaki kiállítások, valamint a herceg lakószobái és dísztermei tekinthetők meg. A kertbe kilépve egy harmonikusan megtervezett barokk szépség fogad minket. Az Alsó-, és Felső-Belvedere között elterülő központi kert a barokk kertek minden elemét felvonultatja: teraszokat, szimmetrikus virágelrendezéseket, vizesmedencéket, lépcsőket, formára nyírt sövényeket. Az UNESCO Világörökségi helyszínként számon tartott komplexum nem véletlenül az egyik leglátogatottabb helyszín Bécsben.
A másik ami vetekedhet vele, az a Volksgarten. Az 1820-ban létrejött francia tájkert kicsiknek és nagyoknak egyaránt megfelelő kikapcsolódási helyszín. Bár elég kötöttnek tűnik, csodálatos rózsaágyásaival és tavacskáival mégis népszerű pihenőhelye a baráti, családi társaságoknak. A zarándokhellyé vált Sisi emlékmű mellett érdemes ellátogatni még Peter Nobile klasszicista stílusú építményéhez, a Theseus-tempelhez is, mely előtt Joseph Möller 1921-ben alkotott atlétaszobra áll.
Annyi mindenbe bele lehetne még kezdeni ha Bécsről van szó, de hagyjuk inkább hogy a lábaink és a megérzéseink vigyenek. Rossz helyre úgyse jutunk soha.
INFO: A Szobrok, színek és szecesszió – Séta a száz stílusú városban című teljes írásunkat, a Világjáró Magazin 2016-os júniusi számában olvashatjátok.