Az Antarktisz gazdag és sokféle állatvilágával az egyik legvadabb és ősibb területnek számít a világon, ugyanis itt képesek egymás mellett élni a pingvinek, a tengeri madarak, a fókák és a bálnák is. A táplálkozás és a természetes kiválasztódás itt is adott, de mégis egy nagy, tengertől függő közösséget alkotnak. Valószínűleg a legnagyobb attrakciója a kontinensnek az a kilenc pingvinfaj aminek a kolóniái az Antarktika teljes területén megjelennek.

A legtöbb pingvin magasan a sziklákon fészkel, hogy minél távolabb legyen a potenciális veszélyektől, így nap mint nap ide oda ingáznak a tenger és a fészek között az úgy nevezett „pingvin úton”. A két legelterjedtebb pingvin az elegáns, 80 centi magas király és az egy méter magasra is megnövő császár pingvin, melyek közeli rokonságban állnak egymással. A vidék másik fenséges állatfaja a púpos bálna, aminek úszói olyan hosszúak, hogy a testhosszuknak a harmadát is kitehetik. A fókák közül az elefántfóka a világ legnagyobbja. A hímek akár 3,5 tonnásra és 5 méter hosszúra is megnőhetnek.
Néha még most is felmerül a kérdés, hogy Antarktisz vagy Antarktika? A terület és a földrész neve is az Északi-sark nevéből (Arktisz) képződött, amihez hozzá csatolták az ANT- előtagot, melynek jelentése “ellentétest”, és mivel hivatalosan az Antarktisz fogalmába beletartoznak a 60. szélességi fokig terjedő tengeri területek is, így az “Antarktika” szó jelenti magát a kontinenst. E szerint az Antarktika 13 millió négyzetkilométer, az Antarktisz pedig nagyjából 50 millió. Az Antarktika egy speciális kontinens, ugyanis magányosan, a többi földrésztől több ezer kilométer távolságra helyezkedik el.

Grönland és az Antarktika jeges vidéke a Földön előforduló gleccserek és jégtakarók együttes területének 96%-át teszi ki. Az Antarktisz a világ leghatalmasabb összefüggő jégtakarója, melynek vastagsága helyenként elérheti a 4,25 kilométert is. A nagy vastagságú jég még a domborzat nagyobb szintkülönbségeit is eltüntette, merész sziklacsúcsok, az úgynevezett nunatakok csak a peremterületeken bukkannak elő.
Tényleg lefagyhat az orrunk a Déli-sarkon?
Az Antarktika éghajlata állandóan fagyos, az átlaghőmérséklet -10 és -60 Celsius fok közt alakul, de érdekes módon ez nem volt mindig így. Egy nem is oly régi kutatás során a területen még tőzeget is találtak a tudósok, amiből arra következtettek, hogy 3-4000 évvel ezelőtt lényegesen enyhébb klíma uralkodott a kontinens felett, mint mostanság. A Földnek e háborítatlan vidéke még most is őriz bizonyítékokat a korábbi klímából; például pollen darabokat, amikből könnyen rekonstruálható az akkori éghajlat és élővilág.

De ezen kutatások ellenére is a Déli-sarké a Föld leghidegebb éghajlata, hiszen nagy magasságban, körülbelül 3200 méteren, a kontinentális szárazföld belsejében helyezkedik el. Az Amundsen-Scott Déli-sark Állomáson feljegyzett hőmérsékletek közül az eddigi legmagasabb -14 °C volt, a legalacsonyabb pedig -83 °C. Az Antarktika területén rendkívül kevés csapadék hull, legfeljebb 150-200 mm, máshol ez már sivatagok kialakulásához vezetett volna. Az erős sarki szelek pedig annak köszönhetőek, hogy a sarkok felett folyamatosan magas nyomású zóna uralkodik.
Neki mernétek vágni egy ekkora kalandnak?
A Déli sarkkört James Cook szelte át második útján, mikor 1773. január 17-én, elérte a déli szélesség 77. fokát. A kontinens partvonalát nem láthatták a tengerészek, de Cook jéghegyekről számolt be a feljegyzéseiben. Később a földrész partjainak felfedezését három személyhez kötötték, az egyik Fabian von Bellingshausen orosz felfedező volt, a második Edward Bransfield, a brit flotta kapitánya; a harmadik pedig Nathaniel Palmer amerikai kereskedő. Az első ember, aki az Antarktiszon partra szállt, az amerikai John Davis kapitány volt 1821-ben. Miután sikerült meghatározni a kontinens partvonalát a kutatókat a földrész belseje is elkezdte foglalkoztatni.

Earnest Shackleton volt az első, aki 1908-ban majdnem elérte a Déli-sarkot, de 180 kilométerrel a sarkpont előtt kénytelen volt visszafordulni. Végül az ő útvonalát fejezte Sir Edmund Hillary 1957-ben. Ma már nagyon komoly kiutaztató cégek szakosodtak arra, hogy az érdeklődőket jégtörő hajókkal addig vigyék a Déli-sarkkör irányába amíg csak lehet. Az Antarktika igazi attrakcióvá vált, főleg az élővilág látványa miatt. Az extrém sportolóknak azonban egyre nehezebb bejutniuk a földrészre, a sok haláleset miatt az elmúlt időbe szigorították a belépéseket.
Ha kíváncsiak vagytok még több érdekességre az Antarktisz vidékével kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes anyagot a Világjáró Magazin 2018./152. lapszámában, az Irány a Déli sark – Magyar expedíció az Antarktiszon cikkben. A magazint és a korábbi lapszámokat megrendelhetitek a VJM Shop-ban!