Míg a mohácsi busójárás hagyománya közismert, a bajai farsangi alakoskodó népszokásról sajnos csak kevesen tudnak, pedig a 20. század elején még népszerű felvonulásokat rendeztek, “hangos volt Baja városa a maszkáktól” – mesélt N. Kovács Zita, a Türr István Múzeum igazgatója. De miután sikerült feleleveníteni ezt a népszokást, sok minden ismét a hagyománynak megfelelően zajlik, erről tanúskodnak az alább látható 2020-ban készült fotók is.
A február végi felvonuláshoz lovaskocsin hozzák majd a bajai főtérre a zenészeket. A lovaskocsik két irányból érkeznek és vezetik a térre a beöltözött maszkák és bunyevác népviseletes fiatalok menetét. Régen, a mohácsi busójáráshoz hasonlóan, Baján is családi együttesek léptek fel, most a bajai és környékbeli bunyevácok lakta települések néptánccsoportjainak lelkes fiatal tagjai öltöznek be a hagyományos jelmezekbe – olvasható a múzeum közleményében.
A négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató (a bosnyák), a didák és a botos. A medve hosszú subát viselt bunda gyanánt, fülét a fejére húzott zsák vagy zabos tarisznya két csücskének elkötésével alakították ki. A medvéket láncon vezette egy-egy turbános, arcát kipirosító, öv gyanánt fehér törölközőt (peskir), szoknyaszerű piros kötényt (pregaca) és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák-Magyar Monarchiába járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével. A két-két páros – vagy akár több is – körbejárta a közönséget, és a medve a bosnyák “Igraj malo, medo!” felszólítására esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett, majd a nála lévő szitával jutalmat koldult.
A didák öreg, kicsit ördögszerű, púpos figura kötélből font ostort fog a kezébe, folyamatosan zaklatja a közönséget, a menyecskéket megölelgeti. A didák ruhája alá, a hátára szakajtót vagy párnát kötött, ezzel fogta fel a botos által csínyjei miatt reá mért ütéseket.
Egy 1903-as képekkel gazdagon illusztrált írás szerint, mely a Néprajzi Értesítőben jelent, az eredeti figurák alakjába a bunyevácok öltöztek be, de már akkor a városi polgárság is jelmezt öltött, leggyakrabban vándorcigánynak, fehér és fekete ruhás boszorkánynak, de akár használati tárgyaknak is beöltöztek, és gyakori volt a nemi szerepcsere. Mind a medve, mind a didák a telet, a sötét erőket jelképezi, a medvék befejezésül a földre vettették magukat és mozdulatlanná dermedtek, mintegy a tél halálát ábrázolva. Végül a didákokat a botosok és a fiatalság elkergette, majd a zenekar újra rázendített, és folytatódott még órákig a tánc, a veliko kolo.
A múzeum igazgatója szerint a maszkajárás még a két világháború között is megmozgatta a várost. A szervezők remélik, hogy e vidám népszokás 2022-ben is elűzi Baján a telet, a tél végi szürke hétköznapokat. A Bácskai Művelődési Központ munkatársai színes kulturális programokkal várják majd az érdeklődőket február 26-27-én.
Az egésznapos játszóház szombati programjai között lesz bunyevác ételkészítés tanulás és tánctanulás is. A télűző zenés, jelmezes vonulást megelőzően pedig Halász Judit ad koncertet a családoknak. A nap a Szentháromság téren zárul majd egy fergeteges táncházzal – írták a szervezők.♦
