De az utazókat nem csak ez vonzza. A smaragdzöld Königssee impozáns sziklák között bújuk meg és egy félszigetecskével is büszkélkedhet. Mindezeknek együttes szépsége és a part menti táj hangulata miatt jönnek annyian. A 8 kilométer hosszú, 1,2 kilométer széles és 192 méter mély tó, méretei miatt nyáron is kifejezetten hideg marad, így sokan még nyáron sem az úszást, hanem a hajókázás lehetőségét választják, ha arról van szó, hogy fel kéne fedezni a tavat.
A Königssee flotta olyan elektromos hajókkal rendelkezik, melyekkel hangtalanul, a természet megzavarása nélkül járhatjuk be a tájat. Az út egyik legszebb része, mikor a hajó kiköt St. Bartholomä szigetén, melyet nyáron harapnivalóan zöld erdők, a smaragdzöld víz és ha szerencsénk van, akkor kristálytiszta kék ég foglal keretbe. És ezt az egész látképet megkoronázza még egy csodás háttér, mégpedig a Watzmanni és a Berchtesgadeneri Alpok égbe kiálltó csúcsai.
Ez a paradicsomi földdarabka mindig is sok művészt magához csalogatott. Éppen ezért nem csoda, hogy a tó északi részében van egy kicsi öböl, melyet úgy hívnak, hogy a Festősarkocska (Malerwinkel). Itt bújnak el a festők még ma is, hogy megörökítsék a tó legszebb arcát.
Ha már szóba került az apró St. Bartholomä sziget, akkor nem lehet csak úgy elmenni mellette, hiszen ez amolyan jelképe már a tónak. Itt található ugyanis az a 12. századi alapokon nyugvó, világhírű kegytemplom, melynek narancsvörös kupolái már messziről hirdetik, hogy megérkeztünk a világ egyik legszebb pontjára. A templom mellett egy pici vadászkastély, ma idilli vendégházként várja a látogatókat.
A tó körüli vidék másik települése Schönau a. Königssee szintén tele van történelmi emlékekkel és féltve őrzi is azokat. Erre a legjobb példa az a pár kontyos tetejű csónakház, melyek tökéletes állapotban és még mindig használatban várakoznak a tó vizén. Ezeket még 1909-ben a königssee-i hajózás aranykorában építették és már akkor is vigyáztak a környezetre, mint most az elektromos hajókkal.
A tó és a környék életének érdekessége még, hogy bizonyos időközönként trombita vagy szárnykürt dallamok csendülnek fel duplán a nyugati oldalon – bemutatva a táj lenyűgöző visszhangját. A hangszereket általában a hajókon szólaltatják meg, elbűvölve ezzel az utazókat.
