Mikor a legjobb megejteni egy látogatást a Nagy-korallzátonyon? A nap barnította, szörfös szakemberek javaslata, hogy júniustól novemberig időzítsük a felfedezést, mert ekkor kellemes az idő és jól látható a tengerfenék. A decembertől márciusig tartó időszak már esős – ilyenkor a nyakunkba zúdul az örök zuhé és ránk telepszik a párás meleg.
Ha pedig már tudjuk, hogy mikor érkezünk, akkor már csak a megfelelő programokat kell kiválasztanunk. Az első és legkézenfekvőbb választás a búvárkodás; a Zátonynál minden érdeklődő számára találni megfelelő helyet. Aki még sosem merítette a fejét a víz alá – mint például amilyen én voltam – annak a szigetek környékén lévő sekély vizek a legmegfelelőbbek, gazdagok halban és színes korallokban, de semmi veszélyesség nincs bennük.
A mélyebb helyek már a tapasztaltabbakra várnak. Bármelyik látnivalóra és adrenalin szintre is vágyunk, a legegyszerűbb ha csatlakozunk egy kisebb hajós csapathoz, az egyszerűtől a luxus vitorlásig.
A másik kedvelt felfedezési forma a szabad tüdős búvárkodás – ehhez csak jó úszótudásra és egy kis fizikai kondícióra van szükség. Sok helyi hajósút szervező még azt is vállalja, hogy a kezdőket a partról besétálva tanítja meg búvárkodni, nem pedig hajóról. Szinén sokak által választott, azonban sem úszási tehetséget, sem pedig túl sok bátorságot nem igénylő program, az üvegaljú hajó, amivel anélkül pillanthatjuk meg a Nagy-korallzátony ezer színben játszó vízalatti világát, hogy egy cseppet is vizesnek kéne lennünk. Bár a legtöbb hajó annyi utast szállít amennyit csak lehet, az érdeklődök közül mindenki kényelmesen láthatja a tengerfenék mindennapjait. Egyes hajókon még idegenvezető is van, aki részletesen mesél az alattunk hullámzó világról.
Korallon járni?! Egyszerre tűnik izgalmasnak és természetrombolónak, pedig lehetséges. Egyes zátonyok, a Nagy-korallzátony déli részén, apály idején szinte teljesen kiemelkednek a vízből – ilyenkor pedig járhatóvá válnak. A korallhomokos sétányokon, élő korallok mellett bóklászni maga a csoda, főleg ha még egy vezető is van velünk, akinek minden információ a kisujjában van.
Az utóbbi években azonban többször is aggasztó hírek érkeztek a Nagy-korallzátonnyal kapcsolatban. Egyesek szerint a Zátony napjai meg vannak számlálva. A szakemberek azt állítják, hogy a korallok nem tudnak majd alkalmazkodni a világtengerek hőmérséklet változásához, a megnövekedett mértékű halászathoz és a part menti szennyezettséghez. Mások viszont nyugtatni próbálnak: a zátonyok nem tűnnek el, de a jelenleginél kevésbé látványos élőlények népesítik majd be őket a jövőben – tengeri algák és moszatok.
Így aztán akár egy környező szigetre megyünk, vagy hajókázni, vigyünk magunkkal szemetes zacskót; az összegyűlt szemetet pedig a szárazföldön dobjuk ki. Sose törjünk le a korallok ágaiból, vagy lépjünk rájuk; igyekezzünk merülés közben csak szemlélni, ne zavarni. Ha búvárkodunk, a gyakorlást mindig korallmentes részen kezdjük. Inkább kérjünk búvárruhát, minthogy vastagon bekenjük magunkat napkrémmel, ami oly mértékben kárt tesz az élővilágban, mintha olajat öntenénk a vízbe. Ezeket betartva, mi felelős utazók is hozzátehetünk egy kicsit ahhoz, hogy egyik jóslat se következze be a világ legszebb élő gátján.
A fantasztikus Nagy-korallzátony cikkjét a First Class Magazin 2017/24. számában találjátok, ahol Ciprus rejtelmeiről is olvashattok, még több ausztráliai érdekességért pedig lapozzátok fel a Világjáró Magazin 2011/105. lapszámát. Gyönyörű egyéb helyszínek felfedezéséért pedig válogassatok a Világjáró WebShopjában magazinjaink közül.
