A romantikus Szépalmapusztát az arborétum felé hagytuk el. Búcsúzóul felmásztunk még a mamutfenyő törzsére épített kilátóba, majd az erdő szegélyében haladtunk a poros úton tovább. Borzavárhoz közeledve az egyre sárgább talajra ráfeledkezve feltűnt, hogy Szent László pénzek hevernek az út mentén, a mezőn, mindenütt. Mélyre rejtett geológia tudást kellett előhívni: ezek a kis sárga korongok igazából megkövült egysejtűek (nummuliteszek). Érdemes figyelni a kőzeteket a környéken, néha még a csigaházra hasonlító ammoniteszt is találhat az ember.
Egy rövid lejtős, árnyas útszakaszt követve a templom mellett értünk a faluba. Énekszót hallottunk, kóruspróba volt. Mire megtöltöttük kulacsainkat már elcsendesült a szentély, de a templomkert megtelt beszélgető kórustagokkal. Borzavár minden háza sztorit rejt: legendás családok, hétköznapi hősök, nagy tüzek, pergő táncok, tengerentúli utazások, végzetes háborúk… Százéves körtefák őrzik a hajdanvolt nyarak meséit, százéves kőris ad árnyat a régi temető megkopott, elhagyott fejfáinak. A falu másik vége madaraktól hangos: a legelő aljában, egy löszfalban apró lyukak feketéllnek: gyurgyalagok cikáznak, szárnyukon szivárványszínt rajzol a fény. A Csárda-völgyi éren átkelve aztán újra várt a hűs bakonyi erdő, mészégető kemencék mellett, kőfejtőkön át Zirc felé vitt az út.
A Bakony szívén áthaladva érdemes betérni a termelői piacra, és friss házi sajtot, gyümölcsöt, zamatos szarvaskolbászt, mézszínű akácszörpöt spájzolni vacsorához a hátizsákba. Az apátság és az arborétum mellett elhaladva a belvárost a Cuha-patakot keresztezve hagytuk el, és a kék jelzést követve aszfalton haladtunk Nagyesztergár felé.
Néha kicsit le kell térni az Országos Kéktúra útvonaláról, hogy belelássunk egy település gazdag kulturális örökségébe: a sváb hagyaték különleges darabjait tekinthettük meg egy kis kiállításon, a Purgly-Ányos kastély pedig kívülről szemlélve, romos állapotában is megkapó látvány. Viszonylag ritkább egy túra során a találkozás az irodalommal: 1756-ban Esztergáron született a rövid, de kalandos életű Ányos Pál, pálos szerzetes, tanár és szentimentalista költő, aki kora lírájának újító szemléletű képviselője volt. Emlékezetét a falu lakói élénken őrzik, az idelátogatók többsége viszont rácsodálkozik költészetére.
A község egy fennsíkon fekszik, a pusztaság közepén. A hajdani Pusztatemplom emlékére ma már csak kereszt áll a mezőben, de minden szeptemberben búcsújáró zarándokok tartják életben a vallási szokásokat. A kis Gaja-patak óriási fákat nevelt a rónán, dúslombú erdőt, menedéket vadnak, vándornak, de végső menedéket is. Távol a falutól, a lombok hűsében elhagyottnak tűnő fejfák, keresztek őrzik a hajdanvolt esztergáriakat. Közelebb érve már látszott a sírokon a virág, ez mutatta, hogy a temető még nincs elfeledve, gondozzák a helyiek. Kicsit távolabb a romos magtár épülete magasodott, mint valami elfeledett erdei színház.
A Gaja-patak völgyében gyalogoltunk tovább Bakonynána irányába, és habár a kék jelzés csak a község déli határát érinti, mi körülnéztünk a faluban is. Szerettük volna látni a felújított sváb tájházat, ezért előre bejelentkeztünk. Házigazdánk a helyi gyűjtemény bemutatása mellett mesélt a sváb hagyományokról és azok őrzőiről, az Edelweiss dalkörről és a Wasserfall Harmonika zenekarról is.
A kulináris élvezetek kedvelőinek is érdemes kitérőt tenniük Bakonynánára, hiszen szombatonként az egykori kovácsműhelyben és annak udvarán sajtkülönlegességeket és édességeket kóstolhatunk és vásárolhatunk. A falu lakói büszkék a hagyományos, burgonyával gyúrt tésztaételükre, melyre gasztronómiai programot is építettek. Minden évben augusztus közepén rendezik meg a Gombócfesztivált, ahol mindenki megtalálja az ízlésének leginkább megfelelő édes vagy sós töltelékkel és mártással készült ételt, melyek közül talán a legjellegzetesebb a töpörtyűs káposzta krumplisgombóccal.
Miután megízleltük a nánai csemegéket, az Országos Kéktúra egyik leglátványosabb szakaszán, a Gaja-patak szurdokvölgyében folytattuk utunkat. Megcsodáltunk víznyelőket, forrásokat, megmaradt vízimalmokat és a méltán híres Római fürdő vízesést is, valamint Savanyú Jóska barlangját, ahol a legenda szerint a híres betyár meghúzta magát, amikor a pandúrok elől menekült. Terveztük, hogy végigmegyünk a Csengő-bongó tanösvényen, de akármilyen hívogató volt a neve, még csak félúton jártunk Jásd felé, és még annyi minden várt ránk.
A szurdokból a jásdi Szentkúthoz érkeztünk. Különleges a tér atmoszférája is, mintha egy ég-boltozatú nagy, erdei katedrálisban lennénk. A „szentélyt” a domboldal szegélyezi, melynek zöldjéből messziről kitűnik a hat méter magas Szűz Mária szobor. A törékeny nőalak szerény egyszerűségében is lenyűgöző látvány. A Szentkút kis kápolnájában egy másik Mária szobor lakik, ő is igazán különleges, hiszen ünnepről ünnepre másik ruhát ölt. Öltözetei többségét a falubeli asszonyok varrták, minden jeles egyházi alkalomra az odaillő ruhácskát viselheti a kegyszobor, lehet az kék, fehér, arany, rózsás, csipkés, gyöngyös, hímzett… Az erdei katedrális keresztelőkápolnája a csodatévő kút, melynek hűs vizét a messziről jött zarándokokhoz hasonlóan mi is megkóstoltuk. A falu felé indultunk, célunk a templom volt, az öltöztetős Mária szobor téli lakhelye.
Az ösvényt bodzabokrok és gyalogbodzatövek szegélyezték, nem is véletlen, hogy a jásdiakat a környéken bodzásoknak hívják. Régi hagyomány, hogy nyár derekán lekvárt főznek a gyalogbodzából – varázsolnak igazából, hiszen a növény mérgező, de a generációkon át öröklődő recept szerint, különleges főzési technikával elkészítve ehető és nagyon ízletes lekvár születik. Jásd erre a gasztronómiai örökségre építi turisztikai kínálatát is a Bodzaházzal a középpontban, mely izgalmas rendezvényhelyszín és – gyermekkel érkezőknek kihagyhatatlan – interaktív látogatóközpont is egyben.
A templom felé sétálva számba vettük, mit is vártunk ettől az túrától. Hűs erdőket, csobogó patakokat, kirándulást a természet ezer csodájával. Ezen kívül semmi különösre nem számítottunk. De azzal, hogy kicsit letértünk az útról, kíváncsiak voltunk a falvakra is, nyitottak az emberekre, a Bakonyban ékköveket találtunk.
2022 nyarán a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete munkatársainak és ösztöndíjas kollégáinak lehetősége nyílt a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program jóvoltából, a „Semmi különös?! – A Bakony ékkövei” című pályázat keretében kéthetes terepmunka és a helyi programokba való bekapcsolódás révén feltárni a Bakony négy kistelepülésének természeti értékeit és kulturális kincseit.
szerzői: Katona Linda és Rezner Hajnalka
Felsőfokú Tanulmányok Intézete
Semmi különös? A Bakony ékkövei
A program a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jött létre.
