A moszkvai metró megállóiban mindenképpen megéri elidőzni egy-két percet. A város és a földalatti közlekedési hálózat 188 megállója közül kapásból hét olyan, mintha Katalin cárné rendezte volna be őket. Ragyogó csillárok lógnak a plafonról, bronz szobrok figyelik az utasok mozgását, márvány padok várják a megfáradt városnézőket. Az eredetileg 11 kilométer hosszú és 13 állomással rendelkező metrórendszert 1935-ben helyezték üzembe. Ma ott tart, hogy a világ leghosszabb, illetve negyedik legforgalmasabb vonalaként tartják számon, mely mára meghaladta a 300 kilométeres hosszúságot is.
Az építészeknek a nép számára kellett palotát építeniük, méghozzá olyat, mely egyszerre elegáns, jövőbe mutató és persze hirdeti Sztálin nagyságát, aki parancsba adta a hálózat megépítését. Egészen 1955-ig csinosíthatták a megállókat; akkoriban rengeteg mozaik, színes ólomüveg ablak, márvány szobor és fríz, valamint kovácsoltvas elemek találták meg a helyüket. Sztálin halála után, a nagyságot kilométerekben mérték, nem pedig díszítettségeben. A stukkók és mozaikok egy része eltűnt, a szobrokat raktárakba zárták.
Szerencsére a legszebb és már befejezett megállók elrendezését és díszítését sértetlenül hagyták. Így gyönyörködhetünk az olyan megállókban, mint a Komszomolszkaja, melynek impozáns sárga színű barokk plafonját 8 panel díszíti, melyeken Oroszország szabadságért és függetlenségért vívott harcát láthatjuk.
Szintén csodálatos az 1952-ben befejezett Novoszlobodszkaja. A megállót 32 színes ólomüveg teszi ellenállhatatlanná, melyeket litván művészek készítettek. Minden egyes beépített üveg panelt egy díszes vörösréz keret vesz körül, és belülről vannak megvilágítva.
A Majakovszkaja az egyik legszebbnek ítélt megálló a rendszerben; az 1938-ban elkészült peron azt a szovjet jövőt szimbolizálja, amit a költő Majakovszkí megálmodott. Márvány és nemes mozaik, valamint rozsdamentes acél ornamentika mindenütt. A látvány felér egy múzeumi látogatással.
