Stecak, így hívják eme gyönyörű, faragott sírköveket, melyek a források szerint a 12. század második felében jelentek meg, jelen voltak végig a 13. században, a 14-15. században rengeteg készült belőlük szépen aprólékosan feldíszítve, majd a 16. században teljesen eltűntek. Az emberek felhagytak a készítésükkel.
Az épségben megmaradt köveket mára sikerült összeszámolni; 70 000 darab létezik 3 300 helyszínen elszórva, ezek közül – 60 000 található Bosznia-Hercegovina területén, közel 4 400 Horvátországban, 3 500-at találtak Montenegróban és majdnem 4 100-at Szerbiában. A legnagyobb értékűek a fekvő és az álló kő monolitok. Mindkettőnek három fajtája van, attól függően, hogy milyen formájúak és mennyire díszítettek. A dekoráció lehet szalagmotívum, véset vagy faragott rajz. És bár a megjelenő szimbólumok a középkori művészetre jellemzőek, a kutatók találtak olyan tömböket is, melyek vallási motívumokat is magukon hordanak, sőt keverik is a kettőt. Tehát a monolitokból kiolvasható egy korszak érzelmi állapota, az emberek hozzáállása az élethez és a halálhoz – hogy miként fogják fel az elmúlást.
A középkori sírköveket a négy ország 2009-ben közösen nevezte be az UNESCO világörökségi listájára. A stećakokat, a holtak utolsó nyugvóhelyét jelző sírköveket általában templomok, középkori temetők, történelmi halmok, de leggyakrabban utak mentén helyezték el. Furcsa ma forgalmas autóutak mellett ilyen gyönyörű történelmi emlékeket látni. A talált sírköveken a vallási motívumok mellett a mindennapi életből, vadászatokból vett jelenetek, lovasokat, íjászokat ábrázoló képek láthatók. A 2016-os listára összesen huszonnyolc stećak-nekropolisz került fel, ebből kettő Horvátországban található, így ma már 8 UNESCO világörökséggel büszkélkedhet a kedvelt üdülőország.
INFO: Horvátország nyolc világörökségi helyszíne között van Dubrovnik óvárosa, Split történelmi műemlékegyüttese Diocletianus palotájával, a Plitvicei-tavak Nemzeti Park, az Euphrasius-bazilika, Trogir történelmi központja, a Sibenikben magasodó Szent Jakab-katedrális, és a Stari Grad-síkság.
