A Wizz Air legújabb járatával immár közvetlenül is elérhető Észak-Spanyolország szíve, Bilbao, mi pedig nem is haboztunk: nyakunkba vettük a várost, a környező falvakat és látványosságokat – és meg sem álltunk Cantabriáig.
Bilbao, az újjászületett város
Első ránézésre olyan érzés belecsöppeni a bilbaoi életbe, mintha a jövőbe kerültünk volna. A kisbuszunk egészen a város jelképévé vált ikonikus Guggenheim Múzeumig vitt bennünket, ami a mellette lévő Puente de la Salve-híddal együtt ikonikus elegyet alkotnak. A múzeum burkolata több mint 30.000 vékony titán lemezből áll, alakjában sokan virágot, hajót, míg mások halat fedeznek fel. A múzeum mellett hosszú és széles sétány húzódik a folyó mentén, ahol csak úgy vibrált a spanyol éjszaka: rengetegen futottak, gyerekek játszottak, a közelben hangulatos élőzene szólt és borospoharak csilingeltek.
A város jelenlegi képe tiszta és modern, de ez nem volt mindig így. Bilbao óriási fejlődésen ment keresztül a ’90-es években. Az egykor főleg acélgyártásáról híres város a ’70-es évek végére elöregedő, szmogos gyárvárossá változott. Ekkor a város vezetősége egy merész ötlettel állt elő nem kevés kockázatot vállalva: hatalmas, mindent felölelő átalakításokba kezdtek.
Megtisztították a folyót és sétányokat alakítottak ki. Új, modern épületeket húztak fel, és parkosították a zöld területeket. Az újjászületett város szimbóluma mégis az 1997-ben, Frank Gehry által megálmodott Guggenheim Múzeum lett. A megnyitó utáni első évben már közel egymillió látogató érkezett a városba, a korábbi évi alig kétszázezréhez képest. Ezzel óriási lendületet kapott a gazdaság és természetesen a turizmus is.
A díjnyertes épület
2001-ben Frank Gehry, a Guggenheim tervezője megkapta az „építészet Nobel-díjaként” is emlegetett Pritzker-díjat, de a zsűri külön kiemelte Bilbao városvezetésének bátorságát és a példaértékű városmegújítást – ez volt az első alkalom, hogy egy városi stratégia ilyen szintű elismerést kapott.
Bilbao egy másik látványos helyszínét, a Vizcaya-hidat is meglátogattuk (spanyol nevén Puente de Bizkaia), amely 2006 óta UNESCO Világörökség helyszín. A Portugalete és Getxo városrész közötti híd 1893-ban nyílt meg Alberto Palacio, Gustave Eiffel tanítványa tervezése nyomán. A híd szerkezete egyedülálló mérnöki csoda: egy 45 méter magas acélváz tartja a függő gondolát, ami egy perc alatt átér egyik oldalról a másikra. A gondolában külön helyet biztosítanak az autóknak és motoroknak is. A híd két oldalán lifttel lehet felmenni a híd tetejére, ahol akár át is lehet sétálni a város másik oldalára. Ezt mi is megtettük, a kilátás pedig odafentről lenyűgöző volt.
Sárkányok földjén jártunk
Ezek után ellátogattunk a baszk partvidék egyik leglátványosabb pontjához, San Juan de Gaztelugatxe szigetéhez. Az elmúlt években a Trónok harca sorozatból sokaknak ismerős a helyszín, ahol a Sárkányurak birodalma volt. Ezúttal a sárkányok ugyan nem mutatták meg magukat, de a napos idő és az óceán illata kárpótolt bennünket. A sziget két oldalát az Atlanti óceán mossa, míg magához a kápolnához nem kevesebb mint 241 lépcsőfok vezet. San Juan (azaz Szent János) Gaztelugatxe pedig “vár a sziklán”. A legenda szerint az aprócska kápolnához vezető lépcsőfokokat Szent János 3 lépéssel tette meg. Aki háromszor megkongatja a kápolna harangját, annak állítólag teljesül egy kívánsága.
San Juan de Gaztelugatxe szigete a hangulatos kikötővároshoz, Bermeohoz tartozik. A város már a középkorban is kereskedelmi központként működött, és különösen híres volt tonhalhalászatáról, amely máig fontos szerepet tölt be a városiak életében.
Bor, mámor, kultúra
A baszk régiót hátrahagyva utunk a spanyol borkultúra központjába, La Rioja tartományba vitt. Borrajongó csapatként nem kevés lelkesedéssel vetettük bele magunkat a vidék felfedezésébe. A spanyol borászat több mint háromezer éves múltra tekint vissza: már az ókori ibérek is foglalkoztak szőlőtermesztéssel, de a középkorban főként a kolostorok őrizték meg a borkultúra hagyományait.
Ma már az ország több mint 70 eredetvédett borvidékkel büszkélkedhet, így elmondható, hogy a világ egyik leggazdagabb borászati örökségével rendelkezik. A spanyol borok igazi titka a hosszú érlelésben keresendő: ízjegyeikben felfedezhető vanília, fahéj és szegfűszeg. A sok napsütés érettebb zamatot kölcsönöz a boroknak, innen a karakteres íz.
Vivanco és a borszerelem
“Vajon mikor esett szerelembe az emberiség a borokkal?” – ezt a kérdést fejtegeti a Vivanco Borászat és Múzeum, ahol a spanyol borkészítés történetébe nyerhettünk mélyreható betekintést. A Vivanco nem csupán borászat, hanem múzeum is, jelentős kulturális örökséggel. Az itt látható kiállítás 3 emeleten terül el, és a borkészítés technikáit egészen az alapoktól mutatja be nekünk. A régen használatos préselő gépek és szerszámok mellett ókori római és görög kancsók is láthatóak, valamint Pablo Picasso több műve is felfedezhető. A kiállítás után a borászat éttermében többfogásos ebéddel és gondosan válogatott borsorral koronáztuk meg a látogatást. Itt igazán belekóstolhattunk La Rioja ízeibe.
Ahol a spanyol nyelv „megszületett”
A San Millán de la Cogolla monostor kétségkívül a La Rioja vidék éke. A lenyűgöző barokk homlokzatú épületet a 16. században építették, fénykorában közel száz szerzetes élhetett itt. Ma már csupán kilencen őrzik a monostor titkait. A kolostor falai között írták le először a latin nyelvű szövegek margójára az első ismert kasztíliai spanyol szavakat – ez a pillanat tekinthető a modern spanyol nyelv születésének.
Szerző: Nikolics Daniella
Cikkünk második részét itt olvashatjátok.
A Világjáró útját a Spanyol Idegenforgalmi Hivatal támogatta.
TOVÁBBI INFORMÁCIÓ:
www.spain.info
www.tourspain.es
A teljes cikkért lapozz bele a Világjáró Magazin 184. számába!
Pattanj motorra és fedezd fel az édeni paradicsomot az új Világjáró Magazin 184. számával!
Keressétek magazinunkat a nagyobb újságárusoknál és a Világjáró WebShopban, ahol a korábbi lapszámokat is mind megtaláljátok akciós áron!
Címlap story az édeni Hawaii, amit motorral igyekeztünk körbejárni, de nem tudtunk betelni vele, ám egy másik paradicsomi szigetcsoport is újra és újra lenyűgöz minket, így a Maldív-szigetek is célkeresztbe került a 2025-ös év utolsó Világjárójában. Kerestük a havat belföldi csodás tájaikon, Karintiában és Szlovákiában és borkóstolós, városlátogatós sétákat tettünk Észak-Spanyolország elbűvölő vidékein, melyekről hosszan olvashattok a Világjáró Magazin 2025/184. számában.
