Mert mégis van rés a pajzson, és Socotra biztonságosan megléphető kalandra szelídült mostanára – viszont még most sem fogunk tömött turista buszokkal találkozni, az biztos. És addig kell mennünk, amíg ez nem történik meg. Mert félő, hogy Socotra nem marad örökké ennyire idilli hely.
Ne add fel Socotrát!
A természet valóban érintetlen a szigeten, ezért jobbára sátrakban alszanak a kalandorok, és a szabadból nézik, ahogy a milliónyi csillagnak átadják a partot a sziklafalaknak támaszkodó hófehér dűnék. Az északi rész útjai kivételével poros, köves utakon zötykölődünk a napi kalandjaink felé. Olyan növényeket látunk, melyeket a kihalás fenyeget, s az egész világon csak ezen a szigeten fordulnak elő. Sziklahasadékokban rejlő édes vízben úszunk, élvezve a természet százcsillagos kényeztetését. Sok minden nincs ezen a szigeten – és ez pont így jó!
Sokan vannak, akik nem is hallott róla, de aki igen, az gyakran álmodozik felőle. Sokan feladják, mert nehéz ide eljutni, és van, akiknek nem is való ez az isten háta mögötti édenkert. Mi viszont nem nyughattunk, amíg nem láttuk a saját szemünkkel. Így hát megszerveztük, megcsináltuk, eljutottunk Socotra szigetére. S bizony, minden legenda, mely körül lengi, igaz!
Irány az Arab-tenger!
A közel nyolc hónapnyi szervezés alatt többször is meghiúsult a túránk: kiújult a közel-keleti konfliktus és megkérdőjeleződött az utazás biztonsága. Repülőjáratokat töröltek, vagy az utolsó utáni pillanatban jelentettek be menetrendi változásokat. Ám végül – magunk is alig akartuk elhinni – összeállt a kép, és indulhattunk a nagy kalandra. Nézzük hol is jártunk!
Socotra kontinentális eredetű szigetcsoport az Indiai-óceán északnyugati részén, az Ádeni-öböl bejáratánál helyezkedik el. Az Arab-félszigettől, azaz Jementől mintegy 340 kilométerre délre, a Szomáliai-félszigettől pedig körülbelül 230 kilométerre északkeletre fekszik. Igazi darázsfészeknek tűnhet a sok „jóhírű” szomszédság okán.
No de ebből a szigeten semmi nem érezhető! Ugyan létezik Szaúdiak és Emirátusok fenntartotta katonai támaszpont Socotrán, de még egy valamire való katonai check point-ba sem sikerült belefutnunk, pedig keresztül kasul kószáltunk a szigeten. A törökországi nyaralóhely, Antalya környékén jelentősebb szigort érez az utazó, mint itt, ehhez a Jemenhez tartozó szigeten.
Ősi eredet – A szuperkontinens emléke
A sziget meglehetősen nagy: 3.600 négyzetkilométer. Geológiai jelentősége, hogy a Szomáliai-lemezen fekszik, mely az Arab-lemezről vált le, az így izolálódott terület az ősi Gondwana szuperkontinens maradványa, amely egykor magába foglalta a déli félteke mai kontinenseit.
Palackfák és sárkányvérfák
Socotrát az Indiai-óceán Galápagosának is hívják, és erre a címre rá is szolgált: az itt élő növényfajok (közel 800 faj) 37%-a endemikus, azaz csak ezen a szigeten található a világon! Mit érez az egyszerű földi kalandor, aki se nem botanikus, sem pedig geológus, s ezen területek szakmai mélységei nem hatják meg? Mintha csodaországban járkálna: olyan fák, növények nőnek mindenfelé, melyek meghökkentő formái mintha valami ismert világunkon túli, színpompás fantáziavilág teremtményei lennének.
Mintha valami túlcsordult kreativitású művész ábrázolna fát, készítene installációt azzal a felütéssel, hogy ne fogja vissza magát. Szüljön fantáziája bármilyen merészet! Így születnek mini palackfák sziklákon, ahol egy kiskanálnyi föld sincs, s törzsük tapintása olyan, mint valami gumis locsolócső, duci alsó résszel, a tetején pár levéllel, de színes virágokkal.
Vagy ott vannak a sárkányvérfák (Draceaena draco), melyek Socotra ikonikus védjegyei. Formájuk valami egészen elképesztő: kérgük vörös gyantája, tökéletes esernyő sziluettjük, sűrű, küllő szerű lombkoronájuk, melyek vége hosszúkás levelekben tömörödik össze sziget-szerte őszinte bámulatot kelt. Főleg, ha megtudjuk a helyiektől, hogy 600-900 évesek a kifejlett példányok, régóta formálva a socotrai tájképet.
Évmilliók emlékei
A táj mindeközben egyszerű, kopár, Arab-félszigetre jellemző vidék. Sárgás-vöröses fennsík alkotja a sziget központi belső törzsét, évmilliók eróziója és földtörténeti eseményei szabdalta hegyek, mély árkok, köves medrű vádik mindenfelé. Ám izgalmas minden kilométere – vagy az elképesztő növények miatt, vagy a magaslati pontok kínálta végtelen kilátás, vagy a vad, úttalan utak szakadékokba lefutó, túloldalt felkapaszkodó barázdái miatt.
Egyszerűen hiába töltöttünk bármennyi időt is az autóban, nem volt olyan, hogy bebólintottunk volna, annyira lekötötte a figyelmünket a sziget elképesztő kincsestára. És a sziget szélei, az valami mese! Hófehér homok, dűnékbe söpörve, melyek nekitámaszkodnak a meredeken leszakadó fennsíkból épp tengerparttá szelídülő hegyormoknak.
Százcsillagos kényeztetés
Mikor a szikla óriások tövében, az óceánpart mellett a jeepekkel befutunk a fehér homokkal beterített műúton – ahol úgy szikrázik a fény, hogy szabályosan elvakít –, hunyorogva pislogunk körbe, mintha hirtelen valami téli síparadicsomba csöppennénk, ahol a havas út mentén már a környező hegyeket is hó borítja. Na, ott döbbenten állunk a látvány előtt, próbálva felfogni épp mit látunk. Majd egy családi ház méretű sziklagombóc alatt gereblyézzük össze benyomásainkat a rafia szőnyegen majszolva a napi ebédet, de közben a körülvevő díszlet mit sem változott, s még mindig rövidgatyában lézengünk a hófödte síterepen.
A szépségében tobzódó természet katartikus megélése itt mindennapossá válik: dűnét mászunk boldog fáradsággal, kristálytiszta óceánban fürdünk, édesvízű kanyonokban csobbanunk, vízesések alá állunk, hegyen járunk. Kalandoktól zsúfolt napjainkat sátorban pihenjük ki, lenyűgöző sokcsillagos égbolt alatt. Táborhelyeinken ugyan szerény a komfort, a vizesblokkok néha megmakacsolják magukat – de a kényelmi faktor hiányát ellensúlyozza az élmény, amit nem adnánk semmiért cserébe.
Kinek való Socotra?
Aki Socotrán keresi a kalandot, ide szeretne eljutni, már fekete öves kalandor. Sok helyen járt, s nem a népszerű úti célok éltetik. Számára az ingerküszöb máshol van. Viszont itt sem lesz egyedül. Bár nehéz eljutni ide, mások már megoldották a kirakóst, s vállalnak minden veszélyt, kockázatot s kétséget, költséget, utazási nehézséget, hogy lássák Socotrát.
A polgári repülésben nem is létező járatunkon – amit mellesleg még a flight radar sem lát –, több insta-sztár csinos lány utazott, mint elszánt érdeklődő. Mert a világ hüvelykujjal görgető tömegének kellenek az újdonságok, az extrém termékek – Socotra pedig az, nagyon is az. A gépezet beindult. Sajnos versenyfutás az idővel, meddig képes Socotra ellenállni, hogy külső erők a turizmus széles sávú sztrádájára sodorják.
Mesélni socotrai kalandjainkat a végtelenségig tudnánk, de egy biztos: Socotra beégett a retinánkba, az emlékeinkbe, s nagyon előkelő kalandként ott van a legjobb utazásaink sorának dobogós helyén.
Szöveg: Jakubinyi Sándor
Tarts velünk a következő alkalommal, mi utazunk 2026. április 19-én, méghozzá magyar idegenvezetővel! De igyekezned kell, mert a helyek száma ide tényleg korlátozott!
Részletek és jelentkezés:
https://www.gofargofurther.com/socotra-attekintes/
