A LAM a budapesti Hold utcai volt vásárcsarnok falai között kapott méltó helyet, és ez a mostani a negyedik nagy, nemzetközi gyűjteményes kiállítása. De a More Than Human nem egyszerű vizuális ingereket, vetítéseket, fény- és hanginstallációkat tár elénk, hanem elgondolkodtató kérdéseket is: Lehet, hogy mégsem az ember áll a világ középpontjában? Tudunk-e egyáltalán, és hogyan úgy viszonyulni a természethez, hogy nem tekintjük alapvetésnek a világunk emberközpontúságát?
Elképzelni is nehéz?
Határozottan nehéz! Mert akkor a világ nem az ember körül forog: nem uralkodunk, nem pusztítunk, hanem alázatosan együtt létezünk más fajokkal, folyamatokkal és rendszerekkel. Akkor az ember csupán egy szereplő az élet összetett hálózatában. A poszthumanizmus arra döbbent rá minket, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni környezetünk mélyebb megértéséről, miközben nagyratörő, sokszor értelmetlen célokra és saját határaink felesleges átlépésére koncentrálunk.
De mi van akkor, ha jövőnk kulcsa nem az önmeghaladásban, hanem a felelősségteljes együttélésben és a természet rejtett rétegeinek felfedezésében rejlik? A More Than Human kiállítás célja a több mint 40 nemzetközi művész alkotását felsorakoztatva, hogy olyan elképzelt világokat mutasson be, ahol emberek, állatok, növények, gombák és mesterséges entitások szoros hálózatban kapcsolódnak össze. Mert bármit is rejt a jövőnk, az csakis a közös, felelősségteljes együttélés megteremtésével lehetséges.
Tér és fény – Amikor a múzeum nem is múzeum
A LAM-nak otthont adó egykori vásárcsarnok nem egy tipikus múzeumi belső: ebben a történelmi ipari térben egy teljesen újszerű és izgalmas világ tárul elénk. A hatalmas, lebegő „zeppelin” forma a látványos színes fényjátékkal rögtön a belépéskor elkápráztat. Ez a kiállítás középpontja, és micsoda meglepetés vár ránk később: be is léphetünk ebbe az elképesztő térbe. Hogy itt már végérvényesen rádöbbenjünk, ez nem egy hagyományos kiállítás, sokkal inkább egy különleges, futurisztikus, sétáló fényszínház. Egy-egy installációba belépve ugyanis komplex élmény ér, ahol a tér, a fény, a mozgás, a hang, az idő összefonódik. Mert ez a kiállítás nemcsak a szemünknek, hanem az érzékeinknek szól.
Lebegj szabadon!
Körbevesz az univerzum
A zeppelin-installáció a tér fénypontja. Zsilipes lift-kabinon át lehet belépni a terébe (mert a felfújt zeppelinben túlnyomás uralkodik), ahol teljesen „körbevesz” minket a vetítés: mozgó képek, földöntúli hangok és végtelenbe futó fények. Ez Európa legnagyobb ilyen tere, ahová belépve olyan, mintha az időtlen univerzumban lebegnél.
Ember nélkül – Amikor a művészet „poszthumán”
A More Than Human témája kendőzetlenül poszthumanista: az emberi énközpontúságot kérdőjelezi meg. Sőt! Nemcsak megkérdőjelezi, hanem egyenesen eltörli ezt a megszokott nézőpontunkat. Talán ez a legsokkolóbb tapasztalatunk, hiszen lépésről lépésre, újra és újra azt feszegeti, milyen lenne az a világ, amiben elveszett a megszokott emberi érzékelésünk, amiben alapjaiban megkérdőjeleződik az emberi perspektívánk, de minimum háttérbe szorul. Egyes művek nyugtalanító módon teljesen az emberi érzékelés fölé emelkednek: fénnyel és térrel teremtenek különböző fura entitásokat. Máshol arra kényszerülünk, hogy ember nélkül képzeljük el a Földet, méghozzá egy egészen más törvények szerint működő rendszerként.
Az immerszív zeppelin-tér ezeket a kérdéseket nem is intellektualizálja, hanem egyszerűen tapasztalhatóvá teszi. Benne a vetített fény, a hang, a mozgás olyan, mintha ezt a világot egy gép teremtette volna. Egyszerre elmosódik bennünk, mi a természet, és mi az ember által generált mesterséges alkotás a valóságunkban. Ennek az élménynek a végére már nincs különbség. És amikor kilépsz ennek a különleges fénymúzeumnak a teréből, vissza a valóságunkba, furcsa érzés kerít hatalmába: mintha alapjaiban megváltozott volna a szemléleted. És a világ valahogy nem áll vissza a régi kerékvágásba…
Miért érdemes megnézni?
Mert egyszerre provokatív és invitáló. Ha érdekel, hogyan képzelhetjük el a jövőt – de nem, mint emberközpontú uralmat, hanem mint ökológiai együttélést, a természet és technológia sokrétű viszonyát –, akkor ez a kiállítás akár szemléletet is formálhat benned. Ha szívesen látnál olyan művészeti alkotásokat, amelyek nemcsak szépek, hanem gondolkodásra késztetnek, új érzékelési módokat nyitnak, és feltárják, milyen lehet a poszthumán világ, akkor a LAM most kitűnő teret nyújt erre.
Ha te is nyitott vagy arra, hogy egy múzeumi élmény ne csak egy hosszú barangolás legyen a kultúrában, hanem egy komplex érzékekre ható utazás, s ha érdekel, milyen az, amikor a fény nem csak megvilágít, hanem forma, tér, idősík és szimbólum is egyszerre, akkor biztosíthatunk arról, hogy ez nem egy egyszerű kiállítás élmény lesz, hanem belépés egy másik világba.
Betekintő: Merülj bele a fénybe!
A Light Art Museum Budapest More Than Human kiállításán közel 40 művész – hazai és nemzetközi – alkotásai láthatók: installációk, immerzív terek, videók és a biotechnológia inspirálta művek. A következőkben néhány kiemelt munka segítségével belepillanthatunk abba, mit jelent ma „több-mint-embernek” lenni, amikor a művészet a jövő élő rendszereit, a természetet és technológiát egyszerre hívja párbeszédre.
„Felfelé hulló eső”
Amikor az idő, a gravitáció és a szemünk is hazudik
Yasuhiro Chida alkotása talán a legismertebb és legszembetűnőbb installáció a tárlaton. Ez a mű olyan vizuális illúziót kelt, mintha az eső fölfelé hullana – valójában a villódzó fény, a finoman rezgő szerkezet, valamint a hanghatások együttese csalja meg az érzékelésünket. A hatás nem csak látvány: a szemünk, a közérzetünk, az időérzékelésünk is módosul. Megdől a gravitáció, megkérdőjeleződik a valóság. Ez az installáció jól mutatja, hogy a kiállítás nemcsak szép fény-játék, hanem érzékszervi kísérlet is – hívás arra, hogy újragondoljuk, mit értünk természeten, fizikai törvényeken, valóságon.
„Mimikri”
Biológiai jövőkép, amely felé mutat az evolúció
A kiállítás egyik legmeghökkentőbb, legprovokatívabb munkája a Mimikri nevű installáció az olasz fuse* kreatív csoporttól. A Mimikri azt vizsgálja, hogyan reagálhat a bioszféra a biodiverzitás csökkenésére, és milyen új életformák alakulhatnának ki – egyfajta „poszt-emberi evolúcióként”. A vetítések, a képek és struktúrák egyszerre idegenek és megindítóan ismerősek: növények és rovarok genetikailag, vizuálisan összemosódva, mint új evolúciós kombinációk. A látvány egyszerre bizarr és megragadó: gondolkodásra késztet arról, mi marad meg a természetből, ha az ember eltűnik, és hogyan képzelhetünk el egy olyan jövőt, ahol a természet nem emberközpontúan alakul tovább.
Poszthumán világok
Amikor a fény, a technológia és az ökológia találkozik
A kurátorok (Szalai Borbála és Bencsik Barnabás) szándéka szerint az intézmény alapvetően médiaművészeti alkotásokat, az ArtScience területén születő műveket mutat be. Ez a mostani tárlat nem csak illúziókra épít: a LAM falai között több olyan mű is helyet kapott, amelyek biológiai, tudományos vagy akár mesterséges intelligencia témákat, lehetséges élőlényeket, elképzelt életformákat mutatnak be. Ezzel a kiállítás túllép a klasszikus művészeti mezsgyén: a technológia és ökológia találkozópontjára visz.
Ezzel a LAM falai közt nem egyszerű látványosság, hanem diskurzus születik, olyan kérdésekkel, amelyek az ember jövőjéről szólnak: a felelősségünkről, a bioszféra sokszínűségéről, és arról, hogy mindannyian részei vagyunk egy sokkal tágabb rendszernek.
További információ és jegyvásárlás:
