Ami itthon vonzó sokszínűség, az nemzetközi értelmezésben: értelmezhetetlen nemzeti jelleg, hiányolt zászlósborok, alacsony palackszám, széttöredezett termelés, egyenetlen marketing, kis volumen. Mi lenne a megoldás? Állami monopólium, vagy a nagyhalak egyék meg a kisebbeket? A nemzetközi borvilág, és talán a magyar makrogazdaság is nyilván örülne, hogy az így egységesülő magyar bortermelés végre új üzleti lehetőségeket, nagy volumeneket, egységes marketinget jelentene a globális palettán.
Nekünk, magyaroknak pedig megszakadna a szívünk. A BalatonBor, HegyBor kezdeményezés, sok-sok balatoni borász szakmai összefogása évek óta azon munkálkodik, hogy okos kompromisszummal legyünk láthatók a nemzetközi színtéren. Ne áldozzuk fel a sokszínűséget a palackon belül, de egységes megjelenést nyerjünk a palackon kívül. Többet ésszel, mint mennyiséggel.
Először is kellett egy jól azonosítható alapbor, ami a Balaton térségében számos okból nem lehet más, mint a klasszikus Olaszrizling. Mi idősebbek, még emlékszünk a régi, méltatlanul pincébe szenvedett, majd pohárba facsart olaszrizlingekre (csupa kisbetűvel), természetesen az akkor is létező kiválóak mellett. Aztán a borászat utolsó századfordulós reneszánszával egyre több jó, aztán kiváló, ma meg már világraszóló csupa nagybetűs Olaszrizlingjeink is vannak, amelyek visszaadják végre a fajta renoméját.
Ez a tudás és tapasztalat adhatta a bátorságot sok saját dűlőjén túl is álmodó balatoni borásznak, hogy összefogjanak, kitalálják a BalatonBor koncepciót, elindítsák a magyar bort a nemzetközi értelmezhetőség irányába. A kezdeményezésben részt vevő borászatok vállalják, hogy olaszrizlingjeiket meghatározott ajánlások mentén állítják elő, ezzel jogot nyernek arra, hogy egységes megjelenésű zöld-fehér színdominanciájú palackban jelenhessenek meg. Részben a külföldi tekintetek előtt, de bizonyosan van az a hazai kereslet is, amelyiket kevésbé a kísérletező kedv, mint a minőségi garancia vonz egy-egy palack polcról való leemelése közben. Kevesebb meglepetés, de egymáshoz közelebb álló borok tehát.
A júniusban Veszprémben megrendezett BalatonBor idénynyitón személyesen is meggyőződhettünk róla, hogy a külső egységesülés semmiképpen nem fullad belső egységességbe. Különösen a BalatonBor, Hegybor páros kostolások (azonos borászat identikus borait egymás után, pl. X borászat Balaton- majd Hegy-bora, utána Y pince Balaton- majd Hegy-bora) mutatták meg egy-egy bor sajátosságait. Avatott borkedvelők által egymástól karakteresen megkülönböztethető illatokat és ízeket élvezhettünk, mindenkinek javaslom ezt a módszert, nagy meglepetések várhatók. A borpáros kóstolás olyanoknak is segít annak megkülönböztetésében, hogy a fajtajellegek hogyan érvényesülnek az adott pince alkotási folyamatában, akiknek bármilyen okból kifolyólag nehezebb kiérezni a különbségeket. Így sokszor csak megpróbálják ’utánérezni’, amit a környezetükben megszólaló avatottabbak éppen mesélnek, nem is egyszer kevéssé avatottabbak, csak éppen mesélnek. Kezdőknek is kiváló gyorstalpaló, gyorsabban jön a siker, azaz tényleg érezzük a különbséget. Az már a haladó szint, hogy azt a különbséget érezzük-e, amit valóban ki lehet érezni, de minden út az első lépésekkel kezdődik.
Kívánom és javaslom, hogy idén megkülönböztetett figyelemmel keressük a BalatonBor kategóriás Olaszrizlingeket és párjukat, a HegyBorokat, kóstoljuk borpárokban őket és figyeljünk az egyes borászatok finom különbségeire. És tanuljunk, tanuljunk, tanuljunk. Önmagunkról és a borokról. Olyan érzés lesz, mint amikor valaki először bukik le búvárszemüveggel a tenger felszíne alá… Kitárul egy új világ, amelyről eddig azt sem tudta, hogy érdemes egyáltalán megnézni. Az értő borkóstolás is ilyen, csak ehhez nem bátorság kell, mint a víz alá merüléshez, hanem sok-sok türelem. És előbb-utóbb kitárul majd az az új világ, az illatok és ízek szofisztikált világa, amelyből úgy tekintünk majd vissza korábbi felületes borocskázásainkra, mint aki a partról nem érti, hogy mit bámul az a sok ember a víz alatt…
Szöveg: Szabó Zoltán
