Négy éve lakom már a fővárosban, de eleinte örültem, ha egy irányba el tudtam indulni a célom felé. Mindegy volt, hogy ha a másik irányba megyek, akkor egyenest a célhoz jutok – nekem a másfél órás kerülőút is felért egy szülinapi ajándékkal, csak keveredjek oda, ahova menni szeretnék. Így esett, hogy egyszer az immár világhírű kettes villamosra kellett felülnöm, ami a Jászai Mari tértől kezdve, végig a Duna mellett elzötyögteti az utasokat a Magyar Nemzeti Színházhoz és Müpa épületéhez. Az út alatt úgy bámultam ki az ablakon, mint egy kisiskolás – nem véletlenül választották a világ egyik legszebb villamos vonalának.
Egy nagy kanyar után, aztán kinyílt a tér, elhagytuk a folyópartot és becsikorogtunk a Kossuth térre, az Országház elé. A Parlament is egy olyan épület, melyről néha elfelejtünk tudomást venni, pedig sok szempontból csodálatra méltó.
Gondoljunk csak bele, az építész kitalálta az alapötletet – Steindl Imre első, neogótikus terve elnyerte az Országgyűlés tetszését 1883 körül, de mire végre törvény született az országházról, már jócskán megváltoztak a viszonyok, így a stílust is alakítani kellett. Végül Steindl és építésztársai az eklektikában, a nagy stíluskorszakok alapformáinak keverésében látták a megoldást. Így került az alapjában véve neogótikus stílusban épülő monumentális alkotás középpontjába a kupola, mely a gótikában jószerével ismeretlen. A belső terek kialakítása pedig reneszánsz és barokk elveket követett. Az épület úgy változott, ahogy azt a funkciói megkívánták. Magyarország Országházát 1902. október 8-án, tizenhét évvel az első kapavágás után adták át. 1987 óta pedig a Kulturális világörökség részét képezi.
Ott állva valamelyik mellékbejárata, vagy éppen főkapuja előtt úgy érezhetjük, mintha óriásoknak készült volna az egész. Én legalábbis, mind a mai napig hangyának érzem magam mellette, de közben pedig lenyűgöz a részletessége, hogy messziről olyan, mintha a legmagasabb minőségű csipkével díszítették volna fel. Első, véletlen idekeveredésem után, jártam már itt minden napszakban és évszakban. A Parlament ugyanis mindig más arcát mutatja. Ha a Dunáról felnyúló ködben látjuk, akkor akár Harry Potter világából is származhatna, ha ősszel jövünk délután négy körül, akkor csodás sárga fényben fürdik és árnyékai hosszúra nyúlnak. Nyáron árnyékot ad és büszkén terpeszkedik a folyóparton, télen pedig hótakaró alá bújik, amiből csak kupola-sipkája látszik ki néha.
És persze a tér is vele változik. Az 1800-as évek végén Tömő-tér néven ismert terület, ma központi csomópont autók nélkül. Aki ismerte a régi Kossuth teret, azt ma döbbenetesen más látvány fogadja, mint néhány évvel ezelőtt. 2014 elején fejezték be a munkálatokat, az eredmény pedig egy letisztult, kortárs európai tér lett, ahol a modern építészeti megoldások nem elvesznek, hanem inkább hozzá adnak valamit az elegáns összképhez. Van hely sétálgatni, leülni és gyönyörködni. De ami az egyik legfontosabb változás a környéken, hogy nem hajthatnak be ide az autók. Az egész tér a gyalogos és a biciklis forgalomé, illetve a vidáman zötyögő kettes villamosé.
Sok vita és álvita után József Attila szobra is megtalálta igazi helyét. A Dunához közelebb, sokkal szebb, kiemeltebb pontra került, a Parlament balszárnya közelébe.
De az Országház jobb oldalán is történtek változások: A felújítások után a Duna part felől is megcsodálható az épület és az egész rakpart végigjárható, illetve vissza került régi helyére a korábban darabokra szedett Kossuth emlékmű, melyet most teljes pompájában csodálhatunk meg, nem messze a Kőtártól.
Az elegáns, világos térre – rendezett füves területeivel és dísznövényeivel – tehát mindig érdemes kilátogatni. Az elágazó kis utcákban kedves kávézókat és éttermeket találunk (bár egylőre még csak elvitelre), illetve egész közel a Kossuth Lajos téri metrólejáróhoz most is várja a vendégeket a híres Szamos marcipán cukrászdája, ahova békeidőben ajánlott bekukkantani egy fagylaltra vagy egy sütire. És reméljük nemsokára már a csokoládé múzeumot is meg lehet nézni újra.♦
Kapcsolódó anyagok:
A kanapén ülve is végigjárhatjuk a Kossuth teret és az Országházat
