Az észtországi apró Tuhala faluban található Boszorkánykút egy természetes gejzír, egy karsztforrás. Érdekessége, hogy heves esőzések idején kiönt, és elárasztja a területet. A régi időkben, ez a jelenség egyértelműen a boszorkányok műve volt. De igazából a Boszorkánykút nyílása egy földalatti folyó felett található, ami csak rendkívüli esőzések során duzzad fel annyira, hogy kiömlik a kútból, de ez csak ritkán fordul elő, így látványossággá vált. A nyílás fölé épített fa kútkáva és a „lebegő” vödör pedig még jobban alátámasztja a boszorkányság tényét.
Egy régi népmese és hiedelem
Bár Észtországot szó szerint lerohanták a különböző vallások és hittérítők, a régi hagyományok, az Istennel kapcsolatos gondolatok életben maradtak, nem tűntek el teljesen. A népmesék szerint az emberi bűnök rezonálnak a természettel – elrepülnek a tavak, hogy így büntessék meg a kapzsi falusiakat, vagy erdők vándorolnak el örökre az éjszaka leple alatt. A fák megkövetelik a tiszteletet, így illik előttük kalapot billenteni; a földön tátongó lyukakba pedig pénzérmét dobni.
A tuhalai Boszorkánykút is egy ilyen régi népmesét képvisel. A helyiek szerint a település 3000 éves és Észtország legnagyobb karszt területe felett csücsül. Alatta pedig 15 földalatti folyó folyik egy átláthatatlan barlanglabirintuson keresztül; a csobogást azonban hallani.
Ezeknek a láthatatlanul rohanó folyóknak az eredményei a víznyelők, amik akkorák is lehetnek, hogy egy ló is beléjük fér. 1978-ban meg is jelent a Horse’s Hole, vagyis a Ló-lyuk, de találni a környéken egy Anyós-lukat is (ki tudja miért ez lett a neve; mi nem is sejtjük).
A mesék és legendák szerint a Boszorkányok kútja a “Tuhalai boszorkányok” kedvelt pihenőhelye. Lent a mélyben, pont a nyílás alatt szoktak szaunázni, és mikor egymást csapkodják a nyírfavesszőkkel, hogy felpezsdüljön a vérük, örvényt alkotnak a felszínen.♦
Ha még több ilyen észtországi érdekességet olvasnátok, lapozzátok fel a Világjáró Magazin 2022/169. lapszámát, amit a WebShop-ban is beszerezhettek.
