A tengerből kiemelkedő óriási szikla tetején álldogáló vidám, színes házak együttese Olaszország egyik rejtett kincseként is felfogható.
A hatalmas szürke szikla tetejére épült Manarolát 1261-ben alapították, legalábbis ebből az időből származnak róla az első feljegyzések. Ezek szerint régebbi település, mint Riomaggiore. Valószínűleg a már a római korban is létező Volastra lakói alapították. Volastra Manarola felett, a dombtetőn található, a római korban az utazók itt cseréltek lovat. Az apró település lakói olajfát, szőlőt és gesztenyefát ültettek a környező teraszokon, a 12. században pedig leköltöztek a tengerhez és megalapítottá Manarola települését.
A falu a római házi isteneknek emelt kis templomról kapta a nevét.
Ha Riomaggiore felől érkezünk, először a falu hátát láthatjuk meg. Miután leereszkedünk a manarolai vasútállomáshoz, majd végigsétálunk az alagúton, elérünk Manarola központi teréhez, itt már a falu főutcáján állunk, ahol régen kis patak folyt keresztül. Ez adta a település gerincét. Innen indulnak ki a keskeny sikátorok. Hogy az interneten látható színpompás képek hol készülhettek, azt csak azok deríthetik ki, akik elutaznak ide. De azért van egy két tippünk. Manarolából mindenképpen érdemes elindulni Corniglia felé a Kék ösvényen, mert ott a temetőből és a kis parkokból tárul elénk a legszebb kilátás.
Manarolát egyébként Olaszország legszebb települései között tartják számon és nem csak akkor mikor hét ágra süt a nap, télen is rengeteg meglepetést tartogat a 800 fős falucska. Például a világ legnagyobb betlehemét, mellyé a falu változik karácsonykor.