A Baleár-szigetek két tagja méretében, stílusában és hangerejében is jelentős eltérést mutat. Mindkét sziget történelme változatos, a föníciaiaktól a világháborúkig, de ennek nyomait mára már csak a szépen ápolt óvárosok és tengerparti őrtornyok őrzik. A térségben a napos órák száma kiemelkedően magas és nem ritka a 30-35 fok feletti hőmérséklet, erre mindenképp érdemes felkészülni. Ibiza könnyen elérhető, repülővel mintegy két és fél óra Budapestről és a reptérről hamar beérünk a városba.
A nagyobb sziget és annak a fő hívószava Ibiza, vagy ahogy a helyiek katalánul hívják Eivissa. Ibizát szinte mindig úgy hallom említeni, hogy a „bulisziget”, amit az itt lévő hatalmas szórakozóhelyek miatt kapott. Ilyen például a Privilege, ahol több, mint tízezren férnek el egyszerre. Ibiza 1999 óta a világörökség része és ezt meg is érdemli. Példásan kezelik a múlt emlékeit, vigyáznak rá, hisz a látnivalók fontos vonzerőt jelentenek az egyéb élvezetek mellé.
Vonzó tengerpartjai bulizásra és szórakozásra csábítanak, mint a Playa d’en Bossa, mely a város leghosszabb homokos tengerpartja, végében a Hard Rock Hotellel. Ha aranyhomokra vágyik a vándor, türkiz tengerrel, akkor irány a Cala D’Hort és a szemben lévő Es Vedra sziget is jól mutat a hazaküldött fotókon.
A parton remek biciklis útvonalak vannak, sok látnivalóval, szinte az egész sziget jól bejárható kerékpárral. A parti útvonalak általában két fürdőhelyet kötnek össze, hogy a végén lehűlhessen az ember a playa-n. Ám ha mégis a tenger mellett döntünk, lehet kajaktúrára is menni képzett vezetővel, csoportosan, de a gyakorlottak bérelhetnek is, így olyan eldugott öblökbe is eljuthatunk, ahol akár egész nap a miénk lehet az öböl. Ha a lélekvesztés helyett inkább a nagyobb hajókat kedveljük, akkor látványos hajóutakra is befizethetünk, ahol még többet megtudhatunk a sziget körüli életről.
Ebéd előtt érdemes egy sétát tenni a városban, a szűk utcák, fehér falak és a falat befutó bougainvilleák szép hátteret adnak az ebédhez. Ibiza központja a Passeig Vara del Rey sétálóutca. Az óváros fő látnivalója a Santa Maria katedrális a várban, ahonnan pazar kilátás nyílik a városra és a tengerre. A templomot az első keresztény hódítók alapították az 1200-as években, valószínűleg egy mecset helyén. 1782-ben nyert katedrálisi rangot. A várből látjuk a kikötőt, mely önmagában is látványos, főleg a sok luxushajó és a tengerjáró okán, de igazi hangulata este van.
Ennyi sport után ebédelni kell, ami itt igazán nehéz választás a sok finomság miatt, ám az itteni digestiv, vagyis étkezés utáni emésztés-serkentőt szívesen ajánlom. Hierbas-t több helyen is készítenek a Baleár-szigeteken, helyi fajtája a: „hierbas ibicenas”. Szerzetesek készítették először, az alapja ánizslikőr, amelyet gyógy-és fűszernövény ágyra öntenek. A városban az éttermek egymást érik, van jó és még jobb. A családitól a Michelin csillagosig mindent megtalál az éhes utazó. Van egy spanyol mondás, mely szerint ha csukott szemmel nem találod ki, hogy mit eszel, akkor rossz a szakács. Az ibizai borok a ország bor palettáján nem foglalnak nagy helyet, de ez már a sziget méretéből is adódik, amellett, hogy az Ibériai félsziget a világ legnagyobb bortermő területe. De itt is nagyon kedvelt a hűs gyümölcsös Sangria, ami a nagy melegben bizony kellemesen hűsít.
Még egy élmény, amit látni kell és ez a Las Dalias Hippy Market. A magja a valamikori hippi mozgalom tagjai voltak, amikor a ’60-as években ide menekültek és a piacon eladott, sajátkészítésű tárgyakat árulták. Ma mintegy 200 bódé, festői színkavalkád, zene, jó hangulat, néha érdekes aromájú füstfelhők, vidám fiatalok és az áru ezerfélesége fogadja a látogatókat.
Hogy mindezt kipihenjük, üljünk hajóra és fél óra alatt utazzunk át Formenterára, erre az alig 19 km hosszú szigetre, ahol az igazi fehér homok és ahogy mondják, a térség utolsó paradicsomi szigete vár. Érdemes mostanában menni, mert egyre felkapottabb lesz és ezzel pont azt veszti el, ami miatt ma még a növekvő turizmus ellenére is nagyon vonzó és ez a néhol szinte érintetlen, romlatlan és idilli sziget. A parti fehér homok és a kék rengeteg színében játszó tenger valami elképesztő látvány. Még a naplemente is, a maga giccsbe hajló lángolásával, azt kell hogy mondjam, csodás volt a tengerparti vacsora az étterem teraszán. A szigeten autót sem igazán érdemes bérelni, robogóval, de akár kerékpárral is bejárható.
Ses Salines part mellett kialakítottak egy Nemzeti Parkot, ahol sok ritka és védett növény- és állatfaj él, ez a terület a UNESCO Világörökségének a része. A legszebb strand a Playa de Ses Illetes, amely többször elnyerte a kék zászlót, jelenleg a legszebb strandok sorában az 5. helyet birtokolja. A helyi lakosok nagyrésze a halászatból és a turizmusból él, ezért nagyon óvják a sziget értékeit. A szezon végén minden még jobban elcsendesedik és a természet és a helyiek is feltöltődnek a következő évre.
A sziget mérete ellenére sok látnivalóval csábít, itt van mindjárt a Cap de Barberia, ahol barlang is található és a Far de la Mola világítótorony. Utóbbinál Jules Verne is járt erre, a világítótornyot több művében is megemlíti. Az általánosságban is elmondható, hogy mindkét szigeten lépten-nyomon világítótornyokat találunk. Az 1738-ban épült Sant Francesc Xavier templom a városházával szemben a főtéren vastag falaival és hűs belsővel várja a látogatót. A falak valamikor a kalózok ellen védték a lakosokat, annak az ágyúnak a testvérével, amelyet az őrtoronyból szereltek le. Maga a templom egyszerű formájával is meghatározója a tér arculatának. Valamikor ablak nélkül épült, hisz védelmi szerepe is volt és a főhomlokzatán ma is láthatjuk az ágyú lőrését.
És ha maradt egy kis energia, Formentera északi csúcsától mintegy 150 méterre van egy kis sziget, Espalmador. Ha jó úszó valaki, érdemes átúszni. Mindössze 3 négyzetkilométer, de egyedülálló növény és állatvilága van, amelynek védelmében semmiféle létesítmény nincs a szigeten.
Szöveg: Marek P. Lajos
A cikk bővebb verizóját a következő Világjáró Magazinban olvashatjátok.
A Világjáró Magazin baleár-szigeteki útját a Spanyol Turisztikai Hivatal támogatta.
