A legtöbben, ha a spanyol lelki zarándokutakra gondolnak, akkor elsőként a Camino de Santiago, vagy Szent Jakab útja jut az eszükbe, mely a kelták idejében a Tejút szimbóluma volt. Ma a 800 kilométeres út a régió fővárosába, Santiago de Compostelába vezet, és aki végigjárja, közelebb kerülhet önmagához, megválaszolhatja a saját kérdéseit, és mikor célba ér, rájöhet arra, hogy többé már nem ugyanaz az ember, mint aki előtte volt.
A Camino Ignacianóként ismert, Loyolától Manresáig tartó, 640 km-es zarándokút azonban pont, hogy az ellenkező irányba indul, és bár szintén ismert útvonal, mégsem járják annyian, mint híres párját, főleg a lezárások idején. Éppen ezért valamivel drágább zarándokút, mint a Camino de Santiago. Míg az utóbbi szállásait és szolgáltatásait az elmúlt évtizedek zarándokai felvirágoztatták, így egy ágyért és egy zuhanyért 6 euró körüli árat kérnek a helyiek, addig Szent Ignác útján a kisebb látogatószám miatt, egyelőre kevés az olcsó szálláslehetőség. Szent Ignácnak ezzel mondjuk nem kellett még foglalkoznia, mikor 1522-ben először megtette a távot, mely a Szentföldre vezető zarándoklatának spanyolországi része volt.
Útjának ezen távja a Barcelona városától 50 kilométerre található Montserrat-hegyen pihenő bencés kolostorba vezetett, illetve a mellette található Manresa városába. Loyolai Ignác azután kelt útra a Fekete Madonna szentélyébe, miután 1521-ben Pamplona város védelmében eltalálta lábát egy ágyúgolyó. Ez az élmény vezette Isten keresésére. Az utakon, ahol Ignác zarándokolt, a legtöbb ember pont az ellentétes irányban haladt, a híres Camino de Santiago mentén, Santiago de Compostela városa felé.
A keresztény hagyományok szerint ugyanis itt őrzik és tisztelik Szent Jakab apostol földi ereklyéit. Ignác tehát úgy érezhette, hogy hosszú és magányos útja során árral szemben úszik, ami az ő útját követő zarándokok szerint a későbbi szent útkeresésének a metaforája is lehet: Ignác ugyanis úgy gondolta, hogy Isten mindenkit a maga módján hív, és ezt a hívást akkor is követnünk kell, ha úgy érezzük, ez pont szembe megy a divattal és a kor elvárásaival.
Szőlőültetvények és szent barlangok mentén
A Camino Ignaciano mai zarándokai ugyanazt a jelenséget tapasztalják meg, mint 470 éve Ignác. Vagyis, hogy a legtöbb ember pont az ellenkező irányba halad, és Santiago felé követi az út jellegzetes sárga nyilait. De emiatt senki ne hagyja magát eltántorítani, mert a Manresa felé vezető úton öt spanyol régió legszebb vidékeit szeljük át. Ha négy hétre osztjuk be az utunkat, akkor Loyola városából először Logronóig kell megtennünk a távot, Baszkföldön keresztül La Rioja és Navarra határáig. Onnan tovább indulhatunk Zaragoza felé, ami már Aragóniában található, majd a harmadik héten Lleida lesz a célállomásunk Katalóniában, ahonnan már nincsenek messze Manresa szent barlangjai és Montserrat kolostora.
Az út elején az Aizkorri-Artz Nemzeti Parkon haladunk át, és közben megcsodálhatjuk Arántzazu sziklatetőre épült erődítményszerű kolostorát, ahol Szűz Mária egykor megjelent egy helyi pásztor előtt, és azóta a Mária-kegyhelyként vált ismertté. Ahogy átlépjük Baszkföld határát és átérünk La Rioja vidékére, a hegyvidékes területet széles, szőlőültetvényekkel tarkított síkság váltja majd fel. A két régió határán lévő Laguardiából a La Rioja régió szőlőskertjein haladunk keresztül, átkelve az Ebro-folyón, hogy végül a kerámiáiról híres Navarrete falujába érjünk.
Az út aragóniai részén az Ebro-folyó mentén haladunk tovább, és számos olyan gyönyörű várost járhatunk be, mint Zaragoza vagy Teruel, melyek mudéjar stílusú építészetük révén kerültek fel az UNESCO Világörökségi listára. Aragónia és Katalónia határát végül Lleida városánál lépjük át, mely elsősorban arról híres, hogy kultúráját és építészeti stílusát négy évszázadon keresztül muszlim hatások alakították. Az egyik legkedveltebb látványosság a megyeszékhelyen a Seu Nova tér és a város fölé emelkedő La Seu Vella székesegyház, valamint a hozzá kapcsolódó IX. századi mór erődítmény maradványai. A visszatérő zarándokok szerint, ha van időnk, itt mindenképpen kapaszkodjunk fel a katedrális tornyába, mert fentről lenyűgözően szép látványt nyújt a város.
Magyar zarándokok Szent Ignác útján
A zarándokút végállomásait, Montserrat kolostorát és Manresa szent barlangjait, ahol Szent Ignác a városban tartózkodása alatt elszállásolta magát, négy fiatal zarándok szemével június 26-án, két premier elötti vetítésen mi is megnézhetjük. A zarándokfilmjeiről ismert író-rendező, Tolvaly Ferenc a Szent Ignác útja című legújabb alkotásával az élet legfontosabb utazására hívja nézőit: egy utazásra saját magunk mély megismerése és megértése felé, ahol az út csodás vidékeken vezet végig.
A spanyolországi történelmi helyszíneken forgatott 90 perces dokumentumfilm közelről, személyes hangvételű elbeszéléssel, érzékenyen mutatja be, hogyan válik egy zarándoklat életváltoztató úttá. A filmben szereplő négy fiatal zarándok lelkigyakorlatát az úton egy spanyol jezsuita lelki vezető kíséri, aki egyben a nézők lélek-útikalauzává is válik.
Olyan körülményeket teremtettünk a forgatás alatt a szereplőknek, amelyek lehetővé tették, hogy a legtöbbet tudják kihozni az élményeikből és legközelebb kerülhessenek önmagukhoz.
A Szent Ignác útja – Camino Ignaciano azonban nem kizárólag vallásos nézőkhöz szól. A film egyaránt hordoz üzenetet az önmagukat keresőknek, a pszichológia iránt érdeklődőknek és a mély lelkiséget vágyóknak. Azoknak akik változtatni szeretnének az életükön kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül, miközben a spanyol kultúra, a természet és az egyedi dokumentumfilmek szerelmeseinek is egyedülálló élményt ígér.
A magyar közönség a filmet először, premier előtt június 26-án 15 órakor a Magyar Mozgókép Fesztiválon Veszprémben, 19:30-kor pedig a Múzeumok Éjszakáján Balatonfüreden tekintheti meg. A magyarországi premier időpontja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előestéje, 2021. szeptember 4-én. A mozibemutatóval egyidejűleg a film alapjául szolgáló regény is megjelenik.
