A Nosy Mangabe sziget a Masoala-félsziget kicsinyített másának tekinthető és az Antongil-öbölben fekszik. Speciális Rezervátum ez, ahová félórás motorcsónakázás után érkezhetünk meg. A parton tarisznyarákok és óriási ászkarákok köszöntenek bennünket, majd a banán illatára hamar megjelenik egy vörös egérmaki, majd nagyobb testű társai, a barna makik garázdálkodnak az eresz alá épített “kempingben”.
A sziget legmagasabb pontja 332 méter, ahová nem a kilátás, hanem az ott megbújó véznaujjú makik miatt érdemes felmenni.
Itt élt a valaha létezett legnagyobb futómadár, a moa, és a ma élő makik lajhár méretű elődjét, a mega-ladapis is.
A mosógépben kimosott, falusi kutyára hasonlító állat megjelenése a malgasok hiedelme szerint a rossz szellemek érkezésének előjele, de itt csupán a turisták követik őket, több-kevesebb eredménnyel.
Ezt a furcsa makit 1782-ben írták le először, és sokáig nem tudták hová sorolni. Látszatra nem egy közönséges maki, és hatalmas fogai – melyekkel a fában élősködő lárvák járatait tárja fel – kifejezetten egy rágcsálóra emlékeztetnek. Végül a főemlősök közé, de egy külön családba sorolták.
A 35 méter magas fák lombkorona szintjében élő, éjszakai életmódot folytató makit nem könnyű észrevenni, de látványát kárpótolja a fákra telepedett epifita növények és virágzó orchideák szépsége, illetve a sziget kétéltű és hüllő faunája.
Az avarban kotorászva talán itt a legkönnyebb ráakadni az alig pár centis törpe kaméleonra, vagy az éjszakai séta közben észrevenni a nappal fatörzsnek látszó levélfarkú gekkókat. Kígyók is találhatók az erdőben, méghozzá a három óriáskígyó faj egyike, a madagaszkári boa.♦
