De most megpróbálok elfogulatlanul írni Hellasz legészakibb szigetéról. Kezdjük a kötelezőkkel! Először is a sziget fővárosával, amely épületeivel, hangulatával rögtön lenyűgözi a látogatót. Kevés olyan görög várost ismerek, ahol hasonló hangulatot találnánk. Mert itt mintha Olaszországban járnánk, de persze minden görög, és ez a kellemes egyveleg igazán jó összhangot ad. A Velencei Köztársaságnak köszönhetően ma is szűk sikátorok között bolyonghatunk, ódon házfalak között ehetünk pizzát (legtöbb helyen kemencéset), és persze saganakit (sült sajt) vagy horiatikit (görög saláta) is.
De Kerkira, vagy angolosan Korfu városának fő sétáló utcája a Liston, párizsi mintára épült, egészen pontosan a Rue de Rivoli sugárút árkádjait álmodták meg Napóleon építészei. Mert persze ő is birtokolta, vagy bitorolta egy egész rövid ideig a szigetet. A belváros kis utcái U alakban húzódnak a két nagy, még a bizánci időből származó erőd között.
Ha az erődöket szeretnénk végigjárni, a késő délutáni órákat válasszuk, mert napközben iszonyatos meleg van a bástyák tetején. Tehát inkább este jöjjünk be Agios Spyridon, azaz Szent Spiridon városába, ahol minden terasz 20 óra után kezd megtelni. Ami nagyon különlegessé teszi a várost, az a helyiek eleganciája. Itt mindenki szépen felöltözik az esti programokhoz, számtalan hangulatos tengerparti étterem, klub és lounge várja a turistákat, idén főleg a helyi, görög látogatókat. Ez az idei szezon itt is különös volt, augusztus elején sokan voltak ugyan a szigeten, de a szokásos nagy tömeg elmaradt, a városban is és a strandokon is a legtöbb turista Görögországból érkezett.
Leszállópálya a kolostor árnyékában
A város mellett van a repülőtér, ahová igazán különleges megérkezni. Ez ugyanis Európa második legrövidebb leszállópályája, ide csak külön engedéllyel rendelkező pilóták szállhatnak le. Ezt a nem mindennapi landolást nemcsak a gépből élvezhetjük. Nappal, de még inkább este sétáljunk le a Kanoni gátra, amely egy kis öbölben található körülbelül két méter széles híd, ami éppen a leszállópálya előtt van a vízben. Itt a középső lámpa alá kell leülni és várni. Főszezonban pár perc múlva feltűnik az első repülő. Óriási zajjal egy hatalmas fénycsóva közeledik felénk, majd szinte karnyújtásnyira a fejünk fölött elhúzva, fülsüketítő robajjal landol a mögöttünk található kifutópályáján. Nagy élmény!
De ha már itt vagyunk, sétáljunk el a sziget szimbólumává vált Vlacherna kolostorhoz is. A 17. századi női kolostor mögött találjuk a Pontikonissit, az egér formájú kis szigetet, ahová kishajóval juthatunk át.
Olajfák és kabócák
Korfu várostól fél órányi autózás vár ránk, míg elérünk Pelekasba, és onnan Kontogialos strandjára. Közben sok olajfa ligeten hajtunk át. Az olajfákat eredetileg még a velenceiek telepítették a szigetre, de ma is sok családnak biztosít megélhetést. Máshol ciprusok és fenyvesek terülnek el, ahol csak úgy zúg a kabócák éneke. Görögországban nem sok ilyen zöld szigetet találni.
Sissy kastélyból császári trón
A sziget nyugati felén járunk, Pelekas egy hegytetőre épült kisváros, szűk utcákkal, kis templommal, a főtéren kávézóval és ha szerencsénk van, a házuk előtt üldögélő helyi bácsikákkal. A városka legmagasabb pontján van a Kaiser’s Throne, azaz a császár trónja. II. Vilmos, aki imádta a görög kultúrát és mitológiát, megvette a magyarok által Sissy kastélyként ismert Achilleon palotát a Habsburgoktól. A császár egyik kedvenc helye volt ez a hegytető, nem véletlenül. Innen ugyanis gyakorlatilag az egész sziget jól látszik.
Tengernyi varázsos pillanat
De aki Korfura jön, tengerre vágyik, így keressük fel a helyiek kedvenc tengerpartját, a Pelekas alatt található Kontogialos strandot. Ide egy hosszú kanyargós úton jutunk le, gyalog messze van, autó vagy motor ajánlott. Ez egyébként az egész szigetre igaz. Ha szeretnénk felfedezni a sziget szépségeit, muszáj autót bérelni, a tömegközlekedést pedig felejtsük el. Kontogialos, vagy Pelekas beach egy hosszú, homokos part kristálytiszta vízzel, hosszú homokfövennyel. A víz lassan mélyül, és kifejezetten kellemes. A parton éttermek, Spyros tavernájában igazán jók a friss halak, a saláták és persze a Frappét sem szokták elrontani. Spyros bácsi ma már csak a halak beszerzését intézi, az üzletet pedig a fiai. Amúgy itt Spyrosból találunk a legtöbbet, mert a sziget védőszentje miatt az elsőszülött fiúk hagyományosan a Spyros nevet kapják.
Pelekas mellett van Gyfada beach, ahol több nagy hotel is található, ide több tucat kanyar leküzdése után juthatunk le. A hely nagyon hasonlít Pelekashoz, és ezen a nyugati oldalon több ilyen hasonló homokos strandot is választhatunk. Nem lehet hibázni.
Amikor nem a monostorban imádkozunk
Északnyugaton találjuk Paleokastritsát, amely egy régi várról kapta nevét, és több gyönyörű öblöt magába foglaló nyaralóhely. Nincs igazi városközpontja, az öblök között kanyarog a főút, és mindenhol kavicsos a part. Viszont ha lehet a víz itt még kékebb és tisztább, ennek oka az, hogy itt hirtelen mélyül. Paleokastritsán bármelyik öblöt is választjuk, nem fogunk csalódni, az öblök és a mögöttük húzódó hegyek látványa felejthetetlen. Ha tehetjük, béreljünk motorcsónakot és járjuk körbe a közeli öblöket, barlangokat és a meseszép csak hajóval megközelíthető fövenyeket.
Paleokastritsa egyik hegytetején találjuk a monostort, ahol a mai napig 12 szerzetes él. Van itt kis múzeum, sok bugenvília, és mesés kilátás az öblökre.
De a legszebb kilátásért 600 méter magasra kell mennünk. Paleokastritsa fölött találjuk Lakones falucskát, ahová egy szerpentin vezet. Ezen az úton járványhelyzet nélküli időszakokban naponta legalább húsz óriási turista busz megy föl a szakadékok mentén. A helyiek kedves vicce szerint, amikor a paleokastritsai pópa és a helyi sofőr bebocsátást kér a mennyországba, Szent Péter így szól majd hozzájuk: Sofőr te beléphetsz a Paradicsomba, Pópa te még vezekelj egy keveset! A Pópa kérdőn néz? Fiam, szól Szent Péter: Amíg te a monostorban imádkoztál, sokszor elaludtak mögötted a hívek. Viszont amíg a sofőr elhozta Lakonesbe az utasait, azok mindig imádkoztak mögötte. Nos ha valaki felmegy ezen az úton, főleg egy nagy busz fedélzetén, megérti a viccet.
Lakones után a Golden Fox étteremnél álljunk meg, együnk egy fagyit, igyunk egy kávét vagy kóstoljuk meg a ház saját süteményeit, amit a tulajdonos Katerina készít. Közben nézzünk le az öblökre és próbáljuk beégetni a látványt a retinánkba.
Homokdűnék másképp
A sziget északi részén találjuk Sidarit, amit különleges homok képződményeiről ismernek. Itt rengeteg a turista, mindenki igyekszik a Canal D’Amourhoz, ami egy pici barlang az egyik homokdűnében. Itt minden szerelmes kötelező jelleggel átúszik, hisz a legenda szerint, akik itt átúsznak, együtt maradnak örökké…
De Sidari mellett található a Cape Drastis, egy különleges formájú több homokszigetből álló képződmény is. Ide Perouladesen keresztül juthatunk el, egy homokos kis úton. Illetve csak ránézhetünk az öbölre, mert a szigetekre igazából csak úszva vagy hajózva lehet eljutni.
De ha lehet, ne hagyjuk ki a sziget keleti oldalát sem. Itt apró kavicsos kristálytiszta vizű öblöket találunk, ahol nagyon sok jacht vagy vitorlás horgonyoz. Ezek közül a kedvencem a Kalami-öböl, na nem azért, mert ez volt Gerard Durell kedvenc öble. A hegyoldalban teraszos villák, a parton kis tavernák és persze a fehér ház, a Durell-villa, ahol az angol író élt családjával. Ma már azért egészen más a sziget, mint amit Durell a Családom és egyéb állatfajták című szatírikus regényében bemutatott. De az a hangulat, ami ma itt fogad, teljesen egyedi és lenyűgöző. Én nem tudom megunni.
A Világjáró útját a Wizz Air támogatta.
Korfura Utaznátok?
A járványügyi szabályozásokat betartva, a Wizz Air Budapestről Korfura szerdánként és vasárnaponként repül. Az út menetideje 1 óra 20 perc. További információk: wizzair.com
