A tóvidék és környéke (lengyelül Pojezierze Mazurskie) csodás kincseket rejt tájaiban, történelmében és a végtelenül kedves, mosolygós, életvidám emberekben. A tóvidékről nagy vonalakban pár érdekesség: domborzatát jellemzően maximálisan 200 méteres hullámos dombok alkotják, legmagasabb pontja a Dylewska Góra (312 m). Kiterjedt erdők, fenyvesek, tölgyesek és nyíresek borítják. Erdeiben előfordul a hiúz, a farkas, a hód, a szarvas, a vaddisznó és a számos madárfaj között a hattyú, a kormorán, a szürke gém. A szarvasról később még szót ejtünk, előbb nézzük a tó jellegzetességeit.
Ugyan Finnországot szokás az ezer tó országának nevezni, de a Mazuri tóvidéket is több mint 2000 tó alkotja. Nevükre nem vesztegetünk szót, először is, mert kimondhatatlanok, másodszor pedig ugyanazt a tavat a két végén lakók másképp hívják. A megközelítése egyszerű, a LOT alig másfél óra alatt elvisz Varsóba, onnan busszal, vagy bérelt autóval lehet eljutni a tavakhoz, ahol bárhol érdemes megszállni. A tó környéke időutazást is kínál, ugyanis a szocreál lakóteleptől – ahol a gyerekek a tóban fürdenek pár felnőtt felügyelete mellett, és amikor kész az ebéd, anya lekiabál az erkélyről –, a szállodákig mindent találhatunk. Ilyen például a Hotel Zamek Ryn, ahol wellness részleg és kiváló étterem vár csodás konyhával.
Innen kipihenten érdemes elmenni Mragowóba. Ez a 20.000 lakosú város a Juno és a Czos nevű tavak mellett fekszik és, hogy ne kelljen feleslegesen keresni a szép helyeket, kiépítettek egy 12 kilométeres utat. Így biciklivel és gyalogosan is bejárható a tavak környéke és a belváros legszebb, legidősebb épületei. Ezen az úton található a Fesztivál Amfiteátrum is, ahol körülbelül ötezer fős szabadtéri színpad várja színházi előadásokkal és koncertekkel a látogatókat. A koncerteket, például a country és a nagy jazzfesztiválokat nemcsak a helyi televíziók, de sokszor az állami is közvetíti.
Erőd- és sörtúrán
Egy másik úti célként ajánlható Giżycko, ahol a Boyen-erőd érdemes a látogatásra. 1843 és 1845 között építették a város védelmére, az itt szolgáló 3-4 ezer katona az orosz támadásoktól védte a várost. Az I. világháború után átalakították, ma múzeumként és turisztikai látványosságként szolgál, idegenvezetéssel sok érdekes információt tudhatunk meg az erődről. A városban még érdemes megnézni a víztornyot, ennek a felső szintjéről szép a panoráma és az itt lévő kávéház igazán hangulatossá teszi a látványt. Egy jó kávé, fagylalt, vagy ha stílusosak akarunk lenni, akkor II. János Pál pápa kedvence, a „kremowka” (krémes-szerű sütemény), ami tényleg finom.
A kikötőből a Kisajno-tó délkeleti részén, a Hattyúk Útján hajózhatunk, ami szintén megér egy csendes délutánt. A hajóra a Żywiec sört ajánlom, hidegen. 1854 óta gyártják a sört, értenek tehát hozzá, és ma már kicsit hipszterkednek ők is: van APA, IPA, Porter, Light, de lényeg, hogy tényleg tudnak valamit a sörről. A magyarok „táncos sörként“ emlékeznek rá. Viszont 4-6%-os alkoholtartalommal készülnek, tehát csak módjával érdemes fogyasztani, főként kánikula idején.
A Farkas Odva
A környéken járva semmiképp sem szabad kihagyni a Gierlożban található Wolfsschanze-t, vagyis a „Farkasodút”. Ez a történelem nem túl szép része, de a múlthoz hozzátartozó, úgy is kezelik. A Farkasodú Hitler egyik legjelentősebb katonai főhadiszállása volt a II. világháború idején, de nem csak ezért vált híressé. Ez volt a helyszíne a Stauffenberg-féle 1944-es merényletnek. A Farkasodút 1945- ben számolták fel a visszavonuló nácik. A rejtekhely – amelynek neve Hitler egyik becenevére, a Herr Wolfra utal –, 80 épületet foglalt magába. Jelenleg egy erdészeti hatóság tulajdonában van, vezetéssel látogatható, de nehezen megközelíthető, így nem számíthatunk tömegekre, ami persze nem is baj. A 6,5 km2-es terület egyik épületében ma hotel üzemel (a szobaárak 7000 forinttól indulnak), és számos egynapos programot kínálnak az odalátogatóknak, a lövészettől kezdve a katonai járműveken való utazásig.
Szarvasok és kajakok
Ha a természetbe kívánkozunk, akkor irány Felső-Kosewó, ahol egy 700 hektáros erdős, dombos területen dámszarvasokat, európai és sziklaszarvasokat tenyésztenek – fajtamentési céllal. Az állatok a szabadban élnek, tehát keresni, cserkelni kell. Túravezető segítségével általában egy-másfél óra alatt azért láthatunk mindenféle fajtát, de mivel nem kézhez szoktatottak, ha túl közel megyünk, odébbállnak. De mindenképpen érdekes látvány a szabadon kószáló szarvasfalka és jó fotótéma is. A természet másik nagy ajándéka a Krutynia-folyó, mely tavasztól őszig kedvelt túraútvonal. Kis társaságunk kajakokkal járta be a folyó egy körülbelül 7 km-es szakaszát, az Ukta Nowy Most útvonalon.
Így biztosíthatunk mindenkit, hogy a túra kezdőknek is ajánlható, főként, hogy tapasztalt vezető kísér. A folyó átlagosan nem mély, a táj szép, kacsák, hattyúk és halak kísérik az hajót, szóval idilli kis vízitúrán vehetünk részt. Szerveznek vezetett, akár egyhetes kirándulásokat is, melyek árban nagyon barátságosak, élményben pedig megfizethetetlenek. Kiépített táborhelyek, faházak és étterem is várja a túrázókat, ahol megkóstolhatjuk a híres zöld sört, ami nem más, mint lager sör egy adag fenyősziruppal. Ha valaki szereti a madarakat, annak a Łuknajno-tavat ajánlom, Lengyelországban ez az egyik legizgalmasabb ornitológiai rezervátum, melyet többek között az itt fészkelő néma hattyúk védelmére alakítottak ki.
Kovászos leves és sarlotka
És ha már elfáradt valaki a természetjárásban, érdemes az utat Mikołajkiban befejezni. Itt az ötcsillagos Hotel Mikołajki-t ajánlom, mely az egyik legszebb a tó körül, és van olyan szobája, amelyikhez saját stég és hajókikötő is tartozik. A tóvidéken pazar a halételek kínálata, a lazactól a tavi halakig. De kihagyhatatlan a furán hangzó kovászos uborka leves, vagy a személyes kedvencem, a „Zurek”, ami nem más, mint fehérkolbászos, rozskovászos savanyú leves és hívják „staro wiejski” nek is. Különleges ízű, de mindenképpen finom. Érdekesség még a pierogi: ez egy töltött tészta, amit leöntenek szalonnazsírral, a tölteléke pedig bármi lehet a darált hústól a sajton át a káposztáig. Jól csúszik rá a sör! A desszertek közül a „sarlotka” az, ami mindenhol megtalálható, de vigyázzunk, mert szinte mindig vodka követi. Ami persze nem baj, csak a sarlotka nagy, a vodka pedig jó és soha nem kevés…
Szöveg és fotó: Marek P. Lajos / Shutterstock.com
A Világjáró útját a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet (Polish Tourism Organisation) támogatta és szervezte. További információ: www.lengyelorszag.travel
