A Szári Romhányi György Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola 7. osztálya vagyunk. Nem terjedelmes a létszámunk: 12 lány és 8 fiú. Szeretünk sportolni, bulizni és kirándulni, ezért úgy gondoltuk, hogy egy világjáró utunkat, az őszi Határtalanul kirándulásunk programját mutatjuk be Önöknek. Úti célunk Szlovákia, Szepesség, az időpontja: 2018. szeptember 5-7. volt.
1.nap: Reggel 6:40-kor az iskolánál gyülekeztünk. 7:00-kor felvettük a világjáró csizmánkat és útnak indultunk a felvidék felé. 9:00 körül megálltunk egy kis pihenőre, majd tovább utaztunk. Az első megállónk a Bátkai Alapiskola volt. Ott az igazgatóhelyettes vezetett körbe minket. Szinte a mesében éreztük magunkat. Láthattuk az úgynevezett Négyszögletű Kerekerdőt, benne a Tündérlakot, Tündérkertet, Feneketlen tavat, Barlangvízesést és a mini Balog-völgyet. Az ottani gyerekek nagyon kedvesek és barátságosak voltak. Rövid idő alatt barátokat szereztünk. Összesen 524 tanuló jár az intézménybe és 40 pedagógus fáradozik azért, hogy okosabbak legyenek. Mottójukat Ákos dalából vették, mely 3 nyelven olvasható a bejáratnál és egy QR-kód leolvasóval mindenki számára egyértelművé válik.
A következő megállónk egy kisváros, Igló, amiről a híres halrudak jutnak rögtön az ember eszébe. Busszal jártuk körbe. Templomokat és régi épületeket láttunk. Aztán Márkusfalva következett, ahol a Máriássy kastélyt nézhettük meg. Utána Szepesre mentünk. Csapatunk pillanatok alatt bevette a várat. A látvány felülről csodálatos volt. Az idegenvezetőnk érdekes történeteket mesélt és különböző helyiségeket mutatott meg nekünk (konyha, fürdőszoba, lányok szobája, kínzóterem, fegyverszoba). Sok érdekességet tudtunk meg a nők és a férfiak életkörülményeiről. Az első nap végén a szállásunkra, Tátralomnicra érkeztünk. Amint megjöttünk ez helyre, az utolsó hangya is a föld alá csusszant. Beloptuk magunkat az épületbe és a személyzet szívébe. A finom vacsora után pöttyösre vettük a figurát. Tartottunk egy „pöttyös ruha” divatbemutatót, majd pöttyös bulit az előbb említett ruhákban. Közben Túró Rudi evőversennyel és táncversennyel kápráztattuk el a tanárokat, melyet a földre rajzolt hatalmas Túró Rudi piros pöttyein kellett eljárni. Hiszen tudjuk, az élet nemcsak játék és mese.
2.nap: Reggel pöttyös (értsd: karikás) szemekkel ébredve elfogyasztottuk nem Túró Rudiból álló (Sajnos!) étkünket. Utunk utána a Dobsinai jégbarlanghoz vezetett. Nagyon szép volt, viszont hideg. Kezünk-lábunk pöttyösre fagyott. Aztán a Bélai cseppkőbarlangot néztük meg. Rengeteg mészkőképződményt láttunk. Mindkét barlanghoz hosszú szerpentines úton jutottunk oda, de a látványért megérte. Ezután Késmárkra mentünk, ahol a Thököly várat tekintettük meg, később Lőcse és Csütörtökhely városát kápráztattuk el pöttyös osztályunkkal. És ha egy pötty nem csinál nyarat, húsz már igen. Szép házakat és templomokat láttunk, többek között a Szent László plébániatemplomot. Este a finom vacsora után csoportos vagy egyéni produkciókkal szórakoztattuk egymást, háttérben a Tátra magas csúcsait csodálva. Jelige: Pöttyös Túró Rudi.
3.nap: Reggeli után útravalóul kaptunk egy kis hideg, de nem pöttyös uzsonnacsomagot világjáró utunkhoz és nekivágtunk pöttyeinkkel a hazafelé vezető útnak. Első programunk Szepesszombaton volt, ahol következett egy pötty városi séta. Sok érdekességet nézhettünk meg. Köztük volt a város gótikus temploma, a Szent György templom és az 1848-as emlékmű. A házak többsége a 15. században épült reneszánsz stílusban. Következő úti célul Eperjes városát tűztük ki, ahol vetélkedőben vehettünk részt. Négy csapatra osztottak bennünket és öt nevezetességet kellett megtalálnunk és úgy lefényképezni, hogy minden csapattag rajta legyen a fotón. A látnivalók: Rákóczi-vendégház, Neptun-kút, Rákóczi 3 háza, régi evangélikus gimnázium és egy emlékszobor. Időre ment a játék, összesen 45 percünk volt rá. Szerencsére mindenkinek sikerült a feladatokat megoldania.
Utazásunk végén felkerestük Kassát, Felső-Magyarország gyöngyszemét. Először a város nevezetességeit néztük meg: Rákóczi-ház, Miklós börtön, Szent Erzsébet dóm. Utána egy rövid szabad programot kaptunk. Délután 4 óra körül pöttyös könnyeinket ejtve fájó búcsúzás a Felvidéktől és húzás haza Magyarországra.
Világjáró utunkat befejezve olyan élményekkel gazdagodtunk, melyeket soha nem feledünk és az amúgy is jó osztályközösségünket még jobban összekovácsolták.
