Röviden így szól a manapság Antalya néven ismert város története, mely Törökország egyik kedvenc üdülőhelye. A legújabb kutatások szerint már korábban is volt itt egy kisebb település, tehát nem a király megbízottai találtak rá először a tökéletes helyre, csak újjáépítettek egy elfeledett várost.
Izgalmas évszázadok
Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy az itteni védett öböl remek kikötőhelyet biztosított a birodalom számára igencsak fontos flottának. Mindemellett Pergamon uralkodói folyamatosan fejlesztették a települést, a többi közt például az alexandriai könyvtár mintájára megalapították a pergamoni könyvtárat. Ennek később érdekes szerepe lett a kultúrtörténetben. Az egyiptomi Ptolemaioszok ugyanis a rivalizálás miatt megtiltották Pergamon számára a papirusz kivitelét. Ez azonban nem vette el a kedvét a kultúrára szomjazó pergamoniaknak, akik kifejlesztették a pergament, azaz az állati bőrből fehérített, vékonyított, kétoldalas írásra alkalmas lapokat. A pergamenlapokat, a korábbi tekercsekkel ellentétben, könyv formában lehetett használni. Ilyenek voltak később például a kódexek.
Pergamon elismerte Róma fennhatóságát, s ez jót tett a fejlődésének. Több környező országot, városállamot csatoltak magukhoz, így uralmuk alá került Pamphülia és Lüdia is. A gazdag országban nemcsak könyvtárat alapítottak, de itt működött a kor egyik legnevesebb iskolája is. Természetesen templomok is épültek, ezek romjait ma is megtaláljuk Antalya utcáit járva. Csakúgy, mint a Hadrianus kapuja egy Kr. e. 130 körül épült diadalív, amelyet Hadrianus római császár tiszteletére emeltek a városban. Az utolsó pergamoni uralkodó végül Rómára hagyta a birodalmat, így az provincia lett Asia néven.
Később Antalya a Bizánci, majd az Oszmán Birodalom része lett, s minden kor hozzátett valamit a városképhez. 1230-ban épült meg az Alaaddin mecset, mely ma fontos jelképe a településnek. Csakúgy, mint a kikötő védelmére emelt Kizil Kule, azaz a Vörös Torony, mely az építésénél felhasznált téglák színéről kapta a nevét.
Sípályáról a tengerbe
Izgalmas történelmét látva nem csoda, hogy a város és környéke tele van gyönyörű ókori emlékekkel, de ez még önmagában nem lenne elegendő arra, hogy milliószámra érkezzek ide a turisták. A műemlékek mellett a gyönyörű tengerparti fekvés és a kivételesen jó éghajlat is igen vonzóvá teszi ezt a helyet, ahová a Törökországba érkező vendégek harmada ellátogat.
Antalya időjárását a közeli Toros-hegységnek köszönheti, a körbezárt síkságon megreked a tenger felől érkező levegő. A mediterrán éghajlatú városban az év 365 napjából 300-ban süt a nap. Ez már önmagában is elég vonzó tulajdonság, mindezt a nyári csapadékmentesség teszi még kényelmesebbé. Általában húszévente egyszer esik az eső a szezonban, úgyhogy, ha Antalyában járva kifogunk egy nyári vihart, akkor legalább tudhatjuk, hogy egy igazán ritka jelenségnek lehettünk tanúi. A városban soha, de a környező hegyekben annál inkább esik a hó, ezért a tél végén, tavasz elején érkező turisták síelhetnek a hegyekben és fürdőzhetnek a tengerben is.
Az utóbbiról egyébként jó tudni, hogy a környéken vannak a Török Riviéra legkedveltebb strandjai, mint például a Lara strand Törökország egyik leghosszabb, egyben egyik legkedveltebb tengerpartja, mely 10 kilométer hosszan húzódik Antalyatól keletre. Egész üdülőpark épült itt ki éttermekkel, kávézókkal, klubokkal, vidámparkkal.
Aki a csendesebb, természetesebb helyeket kedveli annak érdemes ellátogatni a délre fekvő Olympos strandra. Ez ugyanis egy nemzeti park területén belül fekszik. Egy érintetlen partszakaszról van szó, melyet ma már szigorúan védenek az idegenforgalmi fejlesztésektől, építkezésektől. Ennek megfelelően az Olympos strand nem kiépített, itt nincsenek éttermek, sem hotelek, csak a tiszta tenger és az aprókavicsos, homokos part, mögöttük a zöldbe burkolózott hegyekkel, napsütéssel és végtelen nyugalommal…
