A 18. század első felében épült templom a premontrei rend számára készült. Mielőtt 1763-ban sorsát megpecsételte volna egy földrengés, alaprajzát tekintve háromhajós épület volt, kereszthajó nélkül, melynek homlokzatát két nagyméretű torony fogja közre, és kapuzat valamint rózsaablak töri meg. A gótika stílusában épült, teljesen dísztelenül. Mellette állt egy kolostor, mely a premontrei rend számára szolgált otthonul, az említett földrengés ezt is lerombolta.
Már az 1050-es években is állt itt egy kőtemplom, de csak azután kezdték el bővíteni, miután III. Béla király Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot, aki új felesége Capet Margit kíséretével érkezett Magyarországra. E család kezdte el építeni a késő román-kora gótikus bazilikát, amely ma is kiemelkedő építészeti emléknek számít Magyarországon.
A földrengés során, mely 1763. június 28-án rázta meg a medencét, leomlott a méltóságteljes épület északi mellékhajó boltozata és oldalfala. Ezek után gazdátlanná vált a rom, és mint ahogy az várható volt, a szanaszét heverő köveket elhordták a környékbeliek. A rossz állapotú történelmi emlékre 1870-ben figyeltek fel. Rómer Flóris bencés tanár, művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész hívták fel rá a figyelmet. Möller István építészmérnököt 1889-ben bízták meg az állagmegóvási munkálatokkal. Mivel a bazilika tökéletes romtemplom formájában maradt meg, az eredményt világszerte elismerték.
Az északi oldalhoz csatlakozó kolostort 1934-ben tárták fel. A dongaboltozatos teremben, mely megmaradt belőle, a Kőtár foglal helyet. Az állandó kiállítás felidézi a templom és a Zsámbéki- medence nemesi korának emlékeit.
A bazilika szabadon látogatható, a Kőtár november 1-től március 31-ig, keddtől vasárnapig 10 és 16 óra között tart nyitva. De nem árt keresni egy helyi idegenvezetőt, aki minden kőnek elmeséli a történetét.
